Hontalanok Dubajban

Letölthető kollázs/zene, megbuherált arab poppal, talált hangokkal, kémfilmbe illő jelenettel, politikai mondanivalóval.

Az év eddigi egyik legjobb - amúgy ingyenes - kiadványa szintén Dubajhoz kötődött, de annak fiktív változatához (erről van szó, melegen ajánlom). A Zahra Jewanjee és Simon Coates hangművészpáros Stateless című, innen letölthető műve viszont valós helyeken (Dubajon kívül Berlin, Thaiföld, Isztambul és Laosz) készült hangfelvételekből áll össze. Témája a hontalanok, vagyis lakóhelyük által hivatalosan el nem ismertek tömege - az Egyesült Arab Emirátusokban százezer ilyen bidoun él. A negyvenperces darabot úgy jellemzik: "részben hangművészeti gyakorlat, részben mixtape, részben útinapló". Pont ez a legjobb benne, ahogy találkozik benne a zene, a zenévé rendezett nem zenei hangok, illetve a kifejezetten nem zenei dokumentáció. Mindezek szép, jól látható, de fogalmilag nehezen megragadható ívet rajzolnak ki; például nehéz megmondani, hogy történetet mesél-e a Stateless, vagy hangulatot fog meg, esetleg állít valamit a hontalanokról (vagy bármi másról). Mindegyik, de egyik sem egyértelműen.

Hideg úszó hangokkal, csörömpölésekkel (részben talán evőeszközök), emberi beszéddel kezdődik; rideg és lefojtott alig-zene. Ebből kifejezetten és egyértelműen szép, bár még mindig távoli ambient bontakozik ki, rádióból felvett és megbuherált énekkel. Majd csúszkáló, ritmikus zajok és megdarabolt emberi szövegek találkoznak, meglepő módon ez az egyik "legkönnyebb" rész, feltehetően az egyértelmű ritmus miatt. Ezután hosszabb kollázsszerű rész jön, alapja rádióból érkező zene (arab poptól mulatóson át breakbeatig és reggae-ig), de egyrészt effektezéssel fosztják meg zenei (néha egyenesen: humán) jellegétől, másrészt szövegekkel ellenpontozzák (például egy szenzációhajhász hangsúlyozású beszámoló egy Hamász-vezető dubaji, kémfilmbe illő meggyilkolásáról, a történetet az Origón lásd itt). Végül ismét egy zenei, mégpedig pompás rész következik: a szekvenciákba rendezett zajok, szövegek, visszhanggal megküldött ritmikus hangok nekem egyenesen a Musilimgauze egyes lemezeit idézték fel. Végül ének zárja és le is kerekíti az egészet.

Az egyik zenész, Zahra Jewanjee fotója