Mindenből viccet csinálok

Vágólapra másolva!

Egy mérsékelten sikeres írót élő műsorban provokál egy riporter, ennek hatására az író a televízióban felajánlja, hogy nyugodtan beköltözhet a házába egy szegény, rászoruló roma család. Másnap meg is jelenik egy kilencfős cigány család az írónál – így indul a Romazuri című film, amelyet június 8-tól vetítenek a magyar mozikban. A főszereplő Christian Clavier és Ary Abitton – akárcsak a Bazi nagy francia lagzik című filmben, amely minden idők egyik legnézettebb francia filmje. A rendező is persze ugyanaz: Philippe de Chauveron. A Romazuri érzékeny témát feszeget – egy vígjáték keretein belül vizsgálja, milyen nehézségekkel jár két eltérő kultúrájú család együttélése – mondta Philippe de Chauveron, akivel az egyik belvárosi hotelben készítettünk interjút.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Romazuri Philippe de Chauveron

Philippe de Chauveron, francia filmrendező Fotó: Talán Csaba

Honnan jött a film alapötlete?

A testvérem éppen egy televíziós politikai vitát nézett a tévében, a jobb- és a baloldal egy-egy képviselője vitázott a migránskérdésről. Az egyik képviselő feltette a kérdést a másiknak:

miért nem fogad be egy migráns családod a saját otthonába?

Mire a másik kihátrált a vitából, és annyit mondott, hogy ez magánügy, mint ahogyan az is, hogy hol lakik. Ezt elmesélte nekem a testvérem, és elgondolkodtunk, hogy ez egy jó vígjáték alapötlete lehet. El is kezdte írni az öcsém a forgatókönyvet Guy Laurent-nal.

Érzékeny téma – különösen napjainkban. Miért éppen ezt a témát választotta? Nyilván több filmötlete is lenne, amelyekért talán kevesebb támadásra számíthatna...

Én soha nem politikailag ítélem meg a témákat, amikor filmtervekre gondolok, hanem abból a szempontból döntök, hogy mennyire tudnak nevettetni. Ebben az esetben azt éreztem, hogy ha összeköltöztetek olyan embereket, akik teljesen más világból érkeznek, az kiváló humorforrás lehet. Természetesen van üzenete is a filmnek, és a társadalom nyilvánvalóan reagál majd. A vígjátékokat egyébként alapvetően többen nézik meg a mozikban, így több emberhez is eljuthat a film üzenete. Ezen kívül pedig azt hiszem, a humor felszabadító erő – ízléses humorral bármit ki lehet figurázni.

...és megjelent egy 9 tagú roma család a közepesen sikeres francia író otthonában. Fotó: Talán Csaba

Kikérte-e cigány emberek véleményét, amikor a forgatókönyv elkészült, vagy ön és a színészek beszélgettek-e roma emberekkel, hogy közelebbről megismerhessék őket? Ezt azért kérdezem, mert egy ilyen vígjáték könnyen paródiává válhat.

Semmiképpen sem paródiát akartam készíteni – ez tényleg így van. De fontos volt, hogy minden szereplő karikatúra is legyen egyben. Nem csak a romák, hanem a francia család tagjai is. Minden karakter el van túlozva. Ugyanakkor a vígjátékban mindig fontos, hogy a szereplők valódiak legyenek, hihető legyen minden figura, és a történet is. Meggyőződésem, hogy akkor lehet igazán jót nevetni egy filmen, ha az ember azonosulni tud azzal, amit lát.

Roma származású emberek véleményét is kikérte Fotó: Talán Csaba

Miután elkészült a forgatókönyv, elutaztam Bukarestbe, hogy megmutassam egy roma közösség kiemelkedő alakjának. Jó humorú, nyitott ember. Arra kértem, hogy olvassa el, és mondja el nekem, ha bármi sokkolja, ha bármelyik jelenet vagy párbeszéd esetleg bántó vagy zavaró lenne. Semmi kivetnivalót nem talált, néhány apróságba szólt csupán bele.

Később egyébként a díszletek és a jelmezek tervezésénél is kértem a segítségét. A film egyik főszereplője, Ary Abittan elkísért engem Bukarestbe, ugyanis ő korábban nem találkozott roma közösségekkel, és meg szerette volna ismerni őket – pontosan azért, hogy a játéka hiteles legyen majd a filmben. Sikerült is – lényegében egy hónap alatt teljesen átváltozott.

A film másik főszereplője Christian Clavier, akivel szintén nem először dolgozik együtt. Miért őt választotta újra?

Gyerekkorom óta rajongok Christian Clavier-ért. Zseniális színésznek tartom. Az előző filmemben, a Bazi nagy francia lagzik-ban is együtt dolgoztunk. Hihetetlenül jó volt vele akkor is forgatni, így természetesen most is őt kértem fel a francia író szerepére. Christian pedig örömmel fogadta a felkérést, és különösen örült, amikor elolvasta a forgatókönyvet. Az előző filmben ugyanis a konzervatív, vidéki, jobboldali családfőt kellett alakítania, aki nem nézte jó szemmel, hogy a lányai vegyesházasságot kötöttek. Az egyik lánya egy szefárd zsidó, a másik egy muszlim arab, a harmadik egy kínai, a negyedik pedig egy színes bőrű férjet választott magának, akinek a szülei Afrikában élnek. A Romazuriban pedig éppen ennek az ellenkezőjét kellett játszania – most ő a párizsi, liberális baloldali értelmiségi. Miután leforgattuk a filmet, azt mondta nekem, hogy ez extra kihívás volt számára.

Milyen hangulatban zajlott a forgatás?

A vígjátékokat mindig feszes rend szerint forgatjuk, úgyhogy kiemelkedően vicces , mulatságos történetet nem tudok mesélni – nem volt idő sajnos ilyenekre. Amikor viszont a zárójelenetet forgattuk Bukarest mellett, nagyon jól éreztük magunkat. A főszereplő Ary Abittan sokszor jelmezben sétálgatott a román falu utcáin, és a helyiek nem hitték el, hogy ő nem cigány, és cigányul vagy románul akartak vele beszélgetni.

Eddig minden filmje vígjáték vagy komédia. Nem gondolkodott azon, hogy rendezne például egy drámát?

Tudja, én az életben is mindenből viccet csinálok. Alkatilag ilyen vagyok. A feleségem emiatt persze néha megdorgál. Nehezemre esne más műfajban érvényesülni.

Az életben is mindenből viccet csinálok Fotó: Talán Csaba

A Bazi nagy francia lagzik című filmjét a bemutatás utáni hetekben már 12 millióan megnézték Franciaországban. Ez hihetetlen szám, ezzel minden idők talán hatodik legnézettebb francia filmje lett. Mire számít most a Romazuri című vígjátékánál?

Valóban, a 12 milliós nézőszám soha nem látott, óriási siker. Nem ahhoz mérem a Romazuri sikerét. Két hónapja mutatták be Franciaországban, és eddig több mint egymillióan látták. A sajtóban vegyes volt a fogadtatása. A kritikusok már készültek az új filmemre, különösen azután, hogy az előző ilyen sikeres lett. „Hegyezték a tollukat”, ahogy mondani szokták. Több újságcikk támadta a filmet, aztán később több újságíró kiállt mellette.

Mit gondol, a Bazi nagy francia lagziknak mi volt titka? Miért lett ennyire sikeres?

Nagyon univerzális volt a témaválasztás, ugyanis a vegyesházasságok gondolatával sokan tudnak azonosulni - talán ez volt a film sikerének egyik titka. Nemcsak Franciaországban, hanem az egész világon nagyon sokan megnézték a filmet. A híre gyorsan terjedt. Az emberek megnézték, aztán beszéltek róla a környezetükben, így még többen és többen mentek el a moziba. Fontos, hogy az emberek meg akarják nézni a filmet – legyen kedvük beülni a moziba -, és lényeges az is, hogy elégedetten jöjjenek ki onnan. Ennél a filmnél ez sikerült.

Amiatt is sikeres lehetett, hogy az összes szereplővel ugyanolyan kritikus voltam a filmben.

A kínaival, a muszlim arabbal, a szefárd zsidóval, a színes bőrűvel, de még a franciával is. Szerintem az lett volna a rasszizmus, ha bármelyikkel elnézőbb vagyok, vagy ha túl pozitívan mutattam volna be a filmben. Végül pedig arra is figyeltem, hogy mindegyik szereplő nagyon szerethető legyen – akármilyen butaságot is csinált. De amikor bemutatták a filmet, akkor is kaptam támadásokat a sajtóban. Franciaországban ugyanis hagyomány a filmkritikusok körében, hogy a vígjátékokat alapállásból lehúzzák, és meglehetősen szigorú szemmel nézik.

Nagyon sokszor kaptam azt a kritikát, hogy nem szabad viccelődni a kisebbséggel, a vegyesházasságokkal, a nemzetek szokásaival, hagyományaival, egyáltalán nem szabad komédiát csinálni ebből a témából, nem kellene bolygatni. Én ezzel szemben azt gondolom, hogy a legrosszabb, amit a kisebbséggel tehetünk, ha nem beszélünk róluk, ha nem mutatjuk be őket, ha elhallgatjuk a gondjaikat.

Meggyőződésem, hogy ha az ember jóindulatúan közelíti meg a témát, sok emberhez eljuthat a jó üzenet.

A L'Expressben akkor azt írták, hogy Franciaországban a filmművészet lényegében baloldali. Mindössze két olyan filmet említettek, ami egyszerre jobboldali és egyszerre óriási közönségsiker, és csak két igazán sikeres mai jobboldali rendezőt neveztek meg – az egyik ön volt. Ön is így gondolja?

Igen, én is olvastam, és már akkor is butaságnak tartottam. Tudja a kritikusok gyakran összemossák a dolgokat. Attól, hogy egy filmben elhangzanak dialógusok, vagy láthatók olyan jeleneket, amelyek esetleg jobboldalibbak, mint ahogy azt a kritikus szeretné, az nem jelenti azt, hogy a rendező vagy akár a színész is jobboldali. Egy film jelenetei, vagy a párbeszédek nem feltétlenül fedik a rendező álláspontját. Egyébként sem értek egyet a címkézésekkel. Így azzal sem, hogy én jobboldali vagy baloldali rendező lennék. Gyakran az történik, hogy ha egy alkotás nem egyértelműen baloldali, akkor a kritikusok a jobboldalra címkézik a filmet és a rendezőt. De én egyiket sem vállalnám. Sem a jobboldalit, sem a baloldalit.

Sokkal inkább vagyok vígjátékrendező, és továbbra is szeretnék vicces filmeket készíteni.

Nagyon szomorú lenne, ha egy filmrendező jobb- vagy baloldali lenne, és leszűkítené a látókörét.

Szívesen jön bármikor Budapestre, mert mindig szívélyesen fogadják Fotó: Talán Csaba

Két éve már járt Budapesten, az előző filmjének a bemutatóján. Hogy érzi magát a magyar fővárosban?

Akkor több időt tudtam Budapesten tölteni, most csupán néhány napig tudok maradni. Két éve még hajózni is elmentem a Dunára. Gyönyörű volt. Nagyon tetszenek a város épületei, az emberek végtelenül kedvesek, a lányok pedig gyönyörűek. Bármikor nagyon szívesen jövök, mert mindig szívélyesen fogadnak.