Kiss-B. Attila, Pfeiffer Gyula és Apáti Bence februártól vette át a Budapesti Operettszínház vezetését, és a Csárdáskirálynő az első, saját bemutatójuk. Az előadásról hamarosan alaposabban is fogunk írni az Origón, de röviden annyit el kell mondani: hihetetlen munkát végeztek el néhány hónap alatt az új vezetők, a zenekar, a balettkar és az énekkar valósággal megújult - egészen kiváló volt.
Az előadásban egy zseniális, fiatal színésszel találkozhatnak a nézők, Laki Péter, ő Bóni gróf, lényegében ő mozgatja az egész darabot. A színház eddig kevésbé előtérbe helyezett színészeiről, például Siménfalvy Ágotáról vagy Dézsy Szabó Gáborról bebizonyosodott, hogy nagyszerű színészek, ahogy jó Bardóczy Attila is. És a korábban is gyakran látható énekesek: Fischl Mónika tökéletes Csárdáskirálynő, Szendy Szilviről pedig látványosan kiderült - nyilvánvalóan nem függetlenül attól, hogy a legnagyobb magyar színházrendezővel dolgozott -, hogy nagyon jó színésznő. És Vadász Zsolt is jó bonviván.
Az előadás egyszerre páratlanul szellemes és egyszerre költői, igazán szívszorító. Egy eltűnő világ, a haldokló Monarchia - és a szereplők, akik akár a történelem alakítói is lehetnének, észre sem veszik, hogy szerelmi problémáik orvoslása közben véget ér a világuk.
Egy rendkívül szórakoztató - és egyúttal egy igazán mély előadás. Nagy előadás.