A magyar színésznő, akiről sikerei csúcsán a kommunista hatalom azt terjesztette, hogy orgiákra jár, és akit örökre tönkretettek

Magyarország Bara Margit színművésznő. ÉV 1960

Az 1928-ban született gyönyörű színésznő, Bara Margit az ötvenes-hatvanas években ünnepelt sztár volt. Színházakban és mozifilmekben is főszerepek sorát játszotta el. A fiatalon megözvegyült művész – első férje öngyilkos lett – 1964-ben új társát is megtalálta, Gyarmati Dezső, a többszörös olimpiai bajnok vízilabdázó személyében. Ám még abban az évben rágalomhadjárat indult ellene egy koncepciós ügy kapcsán. A hatóságok sikkasztás, csalás és hűtlen kezelés gyanúja miatt kezdtek nyomozni Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat befolyásos vezetője ellen. Ezzel párhuzamosan kezdtek terjedni a pletykák, amelyek szerint az Onódy irányítása alatt álló mulatóhelyeken orgiákba torkolló tivornyákat tartanak a magas beosztású funkcionáriusok, valamint a legszebb magyar művésznők részvételével. Utóbbiak közül egyedül Bara Margitot nevesítették meg. Onódy hivatalos büntetőügyében ezek az orgiák nem szerepeltek, s így a színésznő védekezni sem tudott a rosszindulatú hazugságok ellen, amelyek terjesztői azonban elérték, hogy Bara Margit a továbbiakban ne kapjon filmes feladatokat, valamint jelentős színházi szerepeket. A megalázott művész 1977-ben úgy döntött: felhagy a színészi pályával, s visszavonul. A rendszerváltás után Kossuth-díjjal próbálta kiengesztelni - meggyalázói helyett - az akkori illetékes kormányzat, Bara Margit továbbra sem vállalt el egyetlen felkérést sem, élete végéig tartotta magát a fogadalmához. Amely döntés egyben a magyar színjátszás és filmművészet szempontjából komoly veszteséget jelent.

„Margit, drága, ez az a pillanat"

A hatvanas évek elején Bara Margit zsákszámra kapja a rajongói leveleket a világ minden tájáról. Az utcán megfordulnak utána, az éttermekben idegenek próbálkoznak az asztalához ülni.

A levelekre igyekszik válaszolni, a próbálkozókat elutasítja.

Akkoriban készül Bara Margittal egy interjú, amelyben arról faggatják: mit csinál, amikor nem játszik, nem próbál, nem forgat, nem tanul szerepet.

Kiderül, hogy a színésznő szívesen hímez, főként magyaros motívumokat. Máskor nyelveket tanul, vagy jó időben szívesen sétál a város szellősebb részein. Imádja a mozit is, elsősorban a régi filmeket, rajongja Raf Vallonét, Simone Signoret-t.

1961-ben Grigorij Gy. Konszkij, a Moszkvai Nagyszínház főrendezője rendezésében tervezik színre vinni Tolsztoj Élő holttest című művét a Nemzeti Színházban. A főszerepet Bara Margitra osztják.

Törőcsik Mari (jobbra, Szása, Liza húga) és Bara Margit (Liza, Fegya felesége) játszik Tolsztoj Élő holttest című drámája egyik jelenetében (1961) Forrás: MTI/Keleti Éva

Konszkij határozott kérésére, a színigazgató Major Tamás nem hiszi, hogy a színésznő elbírná a feladat terhét.

Eleinte úgy tűnik, Majornak van igaza.

A férjét elvesztő asszony történetében és Bara Margit életében lezajlott tragédiában erős áthallások vannak.

A mindig fegyelmezett, nyugalmáról is ismert színésznő olykor tajtékzik a próbák kezdetén;

állítja, nem tud, nem is akar mit kezdeni a szereppel.

Konszkij nem akar hadakozni, ismeri Bara Margit történetét, az egyik első próbán azt mondja a színésznőnek:

Margit, drága, ez az a pillanat, amikor tökéletesen kell működnöd, amikor mindent, ami veled történt, be tudsz és be kell építened ebbe a szerepbe.

A darabot 1961. április 21-én mutatják be. Bara Margit partnere Bessenyei Ferenc. A Népszabadság értékelése:

Konszkij keze alatt mindig a darab egésze rendeli maga alá az egyes művészi megoldásokat, követel a művészektől szokatlan fordulatokat, s formálja a maga arculatára az egyes színészek játékát. Ebből következik, hogy a színészi megoldásokban is számos új, művészi vonás tűnt elő. Vonatkozik ez elsősorban az előadás legsúlyosabb alakítására. Bessenyei Ferenc játékára (Fegya Protaszov). A régebbi szerepek robusztus, nehézkesen súlyos alakjai helyett most egy új Bessenyei-vonás születését élvezhettük: egy finom reakciókban, ellentétes indulatokban vergődő ember sokszor már légies feszültségeiben hozza elénk Protaszov kálváriáját (...) Bara Margit játékskáláján is új színeket láthattunk: nem a vívódó asszony szomorúságának egysíkúságában ragadta meg Liza alakját, hanem egy alapjában véve könnyedén élő és érző asszony életébe beköszöntő tragikus szerep ellentmondásában fogta fel ezt a figurát.

Bara Margit ezt követően játssza majd el Melindát a Bánk bánban, Anna szerepét Németh László Villámfénynél című darabjában, Móricz Zsigmond Úri murijában Rhédey Esztert.

Színpadon is tehetségéhez illő szerepeket kap.

Társra talál

Bara Margit 1962-ben Marton Endre Katonazene című filmjének két másik szereplőjével, Kállai Ferenccel és Szabó Ernővel, valamint a mozidarab rendezőjével utazik el a párizsi magyar filmnapokra.
Kállai Ferenc évekkel később úgy emlékezett: a három szemérmes férfi Bara Margit biztatására keresett fel a színésznő társaságában egy sztriptízbárt, hogy tanulmányozzák a „fertőt." Különös emlék: Bara Margit a Ház a sziklák alatt című film forgatásán visszautasította, hogy akár sejtelmes megvilágításban is, de meztelenül mártózzék meg az éjszakai Balatonban.
1962 nyarán /Gyarmati Dezső említi a valószínű időpontot Kocsis L. Mihály Bara-biográfiájában. Sz.Á./

Bara Margit egy véletlennek köszönhetően ismerkedik meg második férjével, aki egy életen át társa lesz.

A háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső egy autóstoppos lány kérésére kanyarodik el Siófokra, bár máshová készül. Ha már ott van, meglátogatja színészbarátait a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében.

Bara Margittal előbb csak a pillantásuk akad össze.

Este, a társaság közös, csárdában megejtett vacsorája után Gyarmati Dezső viszi vissza az üdülőbe a színésznőt.
Beszélgetnek, elbúcsúznak.
Bara Margit egy héttel később, amikor már Pesten van, meghívja Gyarmati Dezsőt egy kávéra.

Ötvenegy közös év jut majd nekik, ebből negyvenkilenc házasságban.

/1964-ben házasodtak, miután Gyarmati Dezső elválik első feleségétől, Székely Évától. A két család a későbbiekben példaadóan normális, emberi kapcsolatban marad. Sz.Á./

XV. nyári olimpiai játékok Helsinkiben, 1952. Az olimpiai bajnok vízilabdacsapat tagjai, balról az első: Gyarmati Dezső Forrás: Fortepan / Bojár Sándor

Cannes a lábai előtt hever

1963-ban Bara Margit a Kertes házak utcája című Fejér Tamás-film egyik főszereplőjeként vesz részt a cannes-i filmfesztiválon.
Az eseményről Rényi Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, a kulturális élet egyik szürke eminenciása, amúgy befolyásos pártember tudósított. Előbb Szabó István Te című kisfilmjének fogadtatásáról ír, dicsérve annak főszereplőjét. Majd így folytatja:

„És ha már a szereplőknél tartunk, mindjárt hozzátenném, tegnap bemutatott nagyfilmünk, a Kertes házak utcájának kritikáiból azokat a megjegyzéseket, amelyek Bara Margitra és játékára vonatkoznak. A párizsi Figaro színészi képességeit dicséri, a belga Le Soir a szüzsé rovására méltatja: „Csak Bara Margit bája derítette fel a poros történetet." Az Humanité is elismerően nyilatkozott – Pálos György és Gábor Miklós mellett – a magyar színésznő alakításáról, megállapítván, hogy „nagyon jó játékuknak" köszönhető a kisvárosi atmoszféra bőséges érzékeltetése. Hadd jegyezzem meg, hogy Bara Margitnak filmen kívül is szép sikere van Cannes-ban, nemcsak a sajtótudósítók méltatják megjelenését, nemcsak a fényképészek favorizálják, de még annak a kis szállodának a tulajdonosa is, akivel ma délelőtt beszéltem, kikötötte, hogy szerezzünk neki egy felvételt a gálaestről, mert őt ott együtt vették le „a gyönyörű magyar sztárral", és ezt a felvételt meg akarja őrizni."

Elismerések, különös pillantások

Bara Margit 1964 áprilisában elnyeri a Farkas-Ratkó-gyűrűt, melyet a Nemzeti Színház társulata évről évre titkos szavazáson ítél oda annak a művésznek, aki a tagok szerint az adott évadban a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtotta.
Egy filmes folyóirat felmérése alapján kiderül, hogy

Bara Margit az ország legnépszerűbb színésznője, míg a külhoniak közül Sophia Lorent csodálja leginkább a honi publikum.

Bara Margit a Budai Várban (1964) Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Májusban, Az Anna Karenina győri bemutatóján vendégként játssza el a címszerepét.

A színésznő megtalálta a klasszikus asszonyi figura szenvedélyességének, őszinteségének hangját

– írja az Esti Hírlap kritikusa. Hozzáteszi:

A Karenina Anna – Bara Margit pályájának a figyelemre méltó állomása – figyelmeztetés: kapjon megfelelő lehetőségeket ez a lehetőségeket megbecsülő színésznő.

1964 júniusában mutatják be Fejér Tamás filmszatíráját a Miért rosszak a magyar filmek? címmel. Bara Margit Hideg Alizt, a megközelíthetetlen színésznőt játssza benne. A történet egy filmíróról (Gábor Miklós) szól, aki előleget vesz fel egy olyan forgatókönyvért, amely sohasem készül el; és ír egy másikat, amelyikre maga sem ismer rá, amikor végre film lesz belőle.

A forgatókönyvet Csurka István jegyezte, a történet nevettetve igyekszik tükröt tartani a korszak magyar valóságának.

1964. december ötödikén a Népszabadság szombati száma közli a Budapesti Rendőr-főkapitányság közleményét:

„A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást folytatott Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatója és társai ellen társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények miatt. (...) A terheltek éveken keresztül csaltak, sikkasztottak, károsították a kezelésükre bízott társadalmi tulajdont. Bűnszövetségben elkövetett cselekményeikkel a nyomozás adatai szerint mintegy 400 ezer forint kárt okoztak a népgazdaságnak. Az így szerzett javakat saját céljaikra használták fel. (...) Lázár Géza, a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátóipari Főigazgatóságának vezetője, mint az Éttermi és Büfé Vállalat közvetlen felettes hatósága, fedezte Onódy és társai üzelmeit, és maga is bűncselekményeket követett el. A rendőrség ellene is bűnvádi eljárást indított. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Onódy Lajos és társai ügyében a nyomozást befejezte, és ügyüket vádemelési javaslattal átadta a Fővárosi Főügyészségnek."

Néhány nappal a cikk megjelenése után Bara Margit észreveszi:

kollégái különös pillantásokkal méregetik.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!