Vágólapra másolva!
Huszonkilencedik alkalommal rendezték meg Szilágysomlyón a Báthory Napokat. A romániai Szilágy megyei város a Báthory-család, az erdélyi fejedelemmé, majd lengyel királlyá megválasztott Báthory István ősi fészke. A legendás uralkodó életét mutatta be a Báthory Napok programsorozatának keretében a városban működő Játékakadémia - a 2015-ben alapított, amatőrökből álló színjátszó csapat. Színvonalas produkciójuk az ünnepi események egyik fénypontja volt. Mindamellett a Játékakadémia működésének, fennmaradásának fő pillérét elsősorban a társulat tagjainak elszántsága jelenti. Az Origo szilágysomlyói riportjából ennek az elszántságnak a háttere is kirajzolódik, valamint felidéződik a Játékakadémia vezetőjének, Pocsveiler Ilona román és magyar szakos irodalom-tanárnőnek életútja.
Vágólapra másolva!

A tömbházban
Látni a szekusok csizmáját, ahogy rúgják az ajtót. Megképzik az álmukból riadó két gyerek értetlen, rémült tekintete. A hatalom küldöttei azt firtatnák: miként eshetett, hogy tanárnő anyjuk egy diákja Magyarországra próbált szökni?

Megképzik a rémület fémes íze.

Pocsveiler Ilona kiváló mesélő.
Múltjának szebb epizódjait ugyancsak plasztikusan beszéli el. Megérintő, amikor a nyugdíjas pedagógus azt idézi fel, hogy miként terelt egy-egy fogékonyabb diákot a tartalmasabb élet felé.
A háttér mégsem feledhető. Ceaușescu Romániája fejadagokkal, hiánnyal. A tömbházi lakásban végigvacogott esték a petróleumlámpa mellett, paplan alá bekúszó hideg a sötét éjszakában.

– ismétli, amikor felidézett életútjának fordulatai kapcsán újra és újra rácsodálkozom, hogy miféle világban estek.

Játékakadémia, egykori és jelenlegi színjátszók. Középen Pocsveiler Ilona Forrás: Pocsveiler Ilona

Szilágysomlyó háromszáznyolcvan kilométer Budapesttől.
A kilencszáznyolcvanas években épült tömbházak sora a városközpont közelében stíljükben inkább Rákosi-világát idézik, mintsem a honi paneleket. Külsejüket tekintve legtöbbjük megérett a felújításra. Pocsveiler Ilona otthonában azonban harmónia van, a berendezés a házigazda jó ízlését mutatja.
Ebéddel várta a skriblert. Mesélte közben, ezt-azt javítgatnak a házak közös helyiségein, hol jobban, hol rosszabbul, mestere válogatja.

Nagyobb renováláshoz összhang kellene minden lakó között.

A kávénál inkább életéről kérdezem, s hogy miként jött létre a Játékakadémia, születtet meg a Báthory-darab. Elszalad egy óra, máris kikerekedik a történet. Nemcsak mesélőnek, dramaturgnak is kiváló a nyugdíjas tanárnő. Éppen akkor ér a végére, amikor indulnunk kell, mert várnak a játszók.

Szilágysomlyó Forrás: Pocsveiler Ilona

A Magyar Házban
A Játékakadémia székhelye a Magyar Házban van, amelyet az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) hozott létre. Utóbbit 1885-ben alapították, s Trianont is túlélve 1947-ig működött, azzal a céllal, hogy – mint alapítói megfogalmazták -

A szocialista érában betiltották a működését. 1991-ben alakulhatott újjá. Ma negyven Magyar Házat működtet Romániában. A szilágysomlyói kertes, barátságos épület az EMKE helyi szervezete mellett a Báthory Alapítványnak is otthont ad, főbb irodáit pedig az RMDSZ politikusai használják.
A Játékakadémia is próbálhat a tanácsteremben – melynek asztala mellett most kor szerint is vegyes társulat várja a budapesti vendéget.
Balomon idősebb úr. Kérdésemre felelve kiderül:

az 1947-ben született Sallay Károly negyedik elemistaként szerepelt utoljára színpadon, hivatását tekintve biológiatanár.

A történelem, az irodalom is érdekelte, de azokon – mint mondja - a rendszerváltás előtti időkben túl sok volt a hamis máz.

Említi: anno a biológiát is igyekeztek Marx nevében átigazítani, de egzakt tudományok esetében ez nehezebb.

Sallay Károly a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Természetrajz–Biológia Karán szerzett tanári oklevelet, azóta tanít Szilágysomlyón.

Egy időben a Mezőgazdasági Líceumnak volt aligazgatója.

Kutatóként a Szilágyság növény- és állatvilágát tanulmányozza, cikkeket is publikál a témában a magyar nyelvű lapokban.
A Játékakadémiához előbb a felesége csatlakozott, Sallay tanár úr így szerzett tapasztalatot arról, hogy miként jön létre a „semmiből" egy kreatív, magyarok alkotta közösség. A pandémia okozta bonyodalmak miatt párja mára kilépett a csoportból, ahogy mások is kikoptak az elmúlt időszakban. Sallay tanár úr kitartott, bár a kezdetekről szólva elmondja: a szövegtanulással nem volt gondja, szerepet alakítva mégsem volt könnyű megszólalnia. Már a visszalépésen gondolkodott, de akkor Ilona – pillant a társulat vezetőjére – azt mondta, hogy

most már nincs mese.

– böki közbe, nyomatékosítja a tanár úr szavait egy ifjú színjátszó.

Játékakadémia, kabarékorszak. Sallay Károly (balra), Tőtös Zsuzsa (középen) és Pocsveiler Ilona (jobbra) Forrás: Pocsveiler Ilona

A híd
A tanár néni, Pocsveiler Ilona 1947-ben született Major Ilona néven. Családja Krasznán élt. Édesanyja, Sallak Margit háztartásbeli volt. Édesapja, Major Ferenc tímár, de az 1948-as államosítás után nem dolgozhatott tovább a mesterségében. A család Besztercére költözött, ahol Ilona édesapja kitanulta a vulkanizálást, és elhelyezkedett egy gumiüzemben.

Az 1956-os forradalom idején Major Ferenc erősen aggódott a Magyarországon élő testvéreiért.

Akkor vitte el a szíve, amikor november elején a Szabad Kossuth Rádióban elhangzottak a nagyvilágnak címzett szavak:

Testvérei túlélték a harcokat. Major Ferencet november 7-én temették. A gyászmenet szembetalálkozott a szovjetek 1917-es felkelését ünneplő felvonulókkal, akik lehajtott fejjel emeltek kalapot.
Ilona édesanyja, Sallak Margit három gyermekkel maradt egyedül. Tizedik évében járó lányának volt egy nyolcéves húga és egy kétéves öccse is. Édesanyjuk kitanulta a bútorfényezést, elhelyezkedett egy üzemben.
Amikor Ilona elvégezte a középiskolát, édesanyja azt mondta: egyetlen alkalommal megpróbálkozhat az egyetemmel, ha nem sikerül a felvételi, mehet lánya is az üzembe. Ugyanakkor azt tanácsolta gyermekének: ne a Babeş-Bolyai Egyetem áhított magyar szakát, hanem a románt vegye célba. Mert biztos, ami biztos. Máshogy alakult. Akkor indult a román-magyar „hibridszak", azzal a céllal, hogy

hallgatói képezzenek majd hidat a két nép között.

Ilona közéjük került. A hibridszak tizenöt hallgatóját a magyar tanszéken és a román tanszéken is kívülállónak tekintették. Idővel pedig, mert biztos, ami biztos, a kétnyelvű oktatást megszüntették.

Az ifjú Pocsveiler Ilona Forrás: Pocsveiler Ilona

Eladó, technikus, sofőr
Sallai tanár úr mellett karcsú, negyvenes asszony az asztalnál. Tőtös Zsuzsa a Játékakadémia egyik alapító tagja, ma már Ilona jobbkeze. Civilben elektronikai szaküzlet eladója. Ismerős biztatására jelentkezett az akadémiára.
Nincs jelen, de többen is említik majd Zsigmond Piroskát, aki a Magyar Ház rendezvényeinek törzsnézőjeként vetette fel a színjátszókör alapításának ötletét. Ő kérte vezetésére Pocsveiler Ilonát is.
Tőtös Zsuzsa esetében pedig

megérezte a talentumot a karakteres, jó svádájú eladónőben.

Zsuzsa Játszott már fiúszerepet is, öregasszonyt, nagyságos asszonyt. Amikor alakít, átlényegül. Gének is dolgozhatnak benne. Túl a sokadik szerepén tudta meg: egyik nagyapja közeli faluban volt direktora egy amatőr színjátszó csoportnak anno.
Tény, ami tény:

a reformkorig nyúlik vissza a színművészet iránti érdeklődés Szilágysomlyón és környékén.

Az első ismert szilágysomlyói színlap 1833-ból való. Az Országos Széchenyi Könyvtárban az első világháború végével lezáródott korszakból 150 helyi műkedvelő előadás címlapját őrzik. A színjátszás iránti kedv azután – ismert történelmi okok miatt – megcsappant. Ám az 1950-es évek elején ismét fellobbant. Akkoriban kerültek lelkes műkedvelők előadásában olyan darabok, mint – egyebek között - a Gül Baba című operett, A szabin nők elrablása, a Bűvös szék.

Azonban a kommunisták idővel csak agitációs brigádműsorokat engedélyeztek, ami az együttesek széthullásához vezetett.


Tőtös Zsuzsa után Gaudi Attila mutatkozik be.

Ötvenes évei elején járó férfiember, aki amikor nem játszik, akkor egy kábeltévécég technikusa.

A Játékakadémiához korábban csatlakozott barátai noszogatására „kopogtatott be". Gyerekkorában volt utoljára színköri tag. Mosolyogva mondja: amit itt megél, az olykor arra sarkalja, hogy eltöprengjen:

nem kéne-e végleg színésznek állnia?

A húszéves Kis Krisztián egy református ifjúsági csoport tagja, ott „találta meg", javasolta számára a színjátszást Sallay tanár úr. Krisztián utoljára a Csirkefogók nevű iskolai színjátszó csoportnál játszott hét éve. Egércsaládról szóló előadásban alakította Tutyi Matyit, az egérapukát. A Játékakadémián a Báthory-darab apród szerepét ajánlották neki, végül három karaktert is rábízták. Van jelenet, amelyben a fejedelmet formálja meg. Eleinte ijesztették a hosszú szövegek, de nemcsak megbirkózott velük, a szerepformálásra is ráérzett. Krisztián korábban bútorgyárban dolgozott. Néhány hónapja egy pékség sofőrje.

Hajnali négykor kell. Teríti az árut, kora délután ér haza, alszik egy sort, aztán jön az akadémiára.

Amikor nem játszik, technikusként is segíti a társulatot.

Kabaré jelenet. Tőtös Gyula (balra), Gaudi Attila (középen) és Sallay Károly (jobbra) Forrás: Pocsveiler Ilona

Erős képek
Ilona 1970-ben diplomázott magyar-román irodalomtanárként. Egyetemistaként megismert jövendőbelije, az építészhallgató Pocsveiler Sándor családja szilágysomlyói volt. Ilona a városhoz közeli Bagoson kezdte a pályát, két tannyelvű általános iskolában tanított románt felsősöknek. Sándor szüleinél laktak Szilágysomlyón, így Ilona ingázóként volt várandós mindkét gyermekével. Zoltán 1971-ben született, Adél 1972-ben.
Sándor szüleitől elköltözve saját lakáshoz jutottak, a jelenlegihez hasonló, akkoriban épült tömbházban, amelybe még nem vezették be a vizet és az áramot.

Utóbb bevezették, csak a szolgáltatás volt ritkás.

Ilona három évvel később a szilágysomlyói Ipari Líceumban kapott állást. Magyart leginkább helyettesítő tanárként tanított más intézményekben. Pocsveiler Sándort hamarosan szakmai továbbképzésre küldték, amelyről kiderült:

valójában a Securitate besúgó utánpótlását biztosítja.

Sándor, bár feleségével együtt párttagok voltak – Romániában nem volt opció a kívülállás –, ez ügyben megmakacsolta magát. Végül úgy sikerült kibújnia a lehetőség alól, hogy családjával elköltözött a Beszterce-Naszód megyei Bethlenbe.
Ilona éttermi fogyatékosok óvodájában kapott állást. Az volt az első intézmény, amelynek szakmai felügyelői emberi hangon, s nem ukázokban kommunikáltak a pedagógusokkal. A gyerekeket nem volt nehéz motiválni. Ragyogtak, ha azt hallották:

Ilona ugyanakkor képezte is magát a speciális szakterületen. Bethlenben az empatikus szakmai vezetők, a szeretetéhes gyerekek között mind inkább oldódnak korábbi gátlásai - a megfelelés kényszere, amely kezdő pedagógusként jellemezte.
Sándor ekkoriban egy szőnyeggyár kivitelezésén dolgozott.

Amikor elfogyott az odaszánt állami pénz, átirányították a Zsil-völgyi bányákhoz.

Egy évig épített ott tömbházakat. Felesége, amikor tehette, Bethlenből látogatta.
Eljártak a Termálfürdőbe, ahol a bányarobbanások miatt csonkolt lábú bányászok papucs helyett a protéziseiket hagyták a medence szélén.

A Zsil-völgyében az utcákat járva is erős képek égtek Ilona emlékezetébe.

Koravén arcú, ötévesen láncdohányos gyerekekről. A fizetés előtti héten kukákban kutakodó bányászokról.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!