Aki a telefonkönyvet elénekelve is képes volt megnevettetni a Kádár-világ közönségét

Az MTV 1963. szilveszteri műsorában is fellépett, a Slágermúzeum című revüfilmben

Kazal László jómódú családban született, az első világháború során azonban megváltozott az élete, már kamaszkorában dolgozni kényszerült. A színészetet azért választotta hivatásának, mert pincérként úgy gondolta: színpadra kerülve ő is olyan úriember lehet, mint a szállodai étterem vendégei között megforduló színészek. Tehetsége már pályakezdőként sikert hozott, de ifjonti krakélersége mégis megnehezítette az előbbre jutását. Ám idővel, számtalan bonviváni karakter mellett még Madách Tragédiájának főszerepét is eljátszhatta, hogy aztán, újabb bonyodalmak és sikerek után, mint táncdalénekes szerezzen országos ismertséget, egyben népszerűséget. Mindemellett ábrázolókészsége mellett humorára is jól emlékeztek a színházi világban, amely újra foglalkoztatni kezdte – elsősorban komikusi szerepkörben. A második világháború után egy rövid időre a Vígszínháznak lett tagja, de hamarosan átvezényelték a pártállamot pártállami keretek között kifigurázó Vidám Színpadhoz. Néhány év alatt unikális személyiségével olyan elismertségre tett szert, mint a drámai színházak legnagyobb művészei. Akkoriban már csak úgy emlegették: „A Kazal."

Kisember

Kazal László az ezerkilencszázötvenes években vidám színpadi tagsága mellett táncdalénekesi pályafutását is folytatja.

Táncdalokat és a politika által megkövetelt mozgalmi dalokat egyaránt előad.

Amikor utóbb, a puhábbnak mondott Kádár-rendszerben egy-egy merészebb zsurnaliszta rákérdezett, hogy a mozgalmi dalokra miért nem mondott nemet, azzal hárított:

Ahogy ma, úgy akkor is kisember voltam az ilyesmihez.

Kazal Lászlónak az ötvenes években egyszer akad afférja a hatalommal, pontosabban a kultúrpolitika egyik kedvenc költőjével, Kónya Lajossal. A költő az Irodalmi Újságban ír – feljelentésként is értelmezhető – jegyzetet annak kapcsán, hogy „valami énekes" (Kazal László) kigúnyolta őt egy kabaréban, mert a poéta korábban közzétett egy könnyű műfajt bíráló esszét.
Kazal László lehetőséget kap a viszontválaszra, amelyben kifejti:

Kónya Lajos cikkével kapcsolatban én semmiféle nyilvános előadáson semmiféle kijelentést nem tettem, minden ellenkező híresztelés valótlan és rosszakaratú." Egyebek között azt is hozzáteszi: „Felszabadulásunk óta a tőlem telhető legjobb tehetséggel és igyekezettel szórakoztatom dolgozó közönségünket. Ez idő alatt több ízben nívódíjjal, legutóbb pedig kormányzatunk a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüstfokozatával tüntetett ki művészi munkámért. Mindezt és huszonöt éves színészi múltamat csúfolnám meg, ha – mégoly indokolt sértődöttségemben is – a már említett eszközökhöz nyúlnék.

Kazal László, ha gúnyolódott a kebelbeli poétán, ha nem – megúszta a retorziót.

Kazal László színművész boldogan mutatja új, magyar gyártmányú tévékészülékét, az Orion AT501-et, amelyen a Magyar Rádió és Televízió adásait is sugározni kezdték 1957-ben Forrás: MTI / Molnár Edit

A virtuóz

1957. május elsején a próbaadásokat követően hivatalosan is megindulnak a Magyar Rádió és Televízió televíziós adásai. A technikailag gyorsan fejlődő és mind szélesebb társadalmi rétegek között elterjedő médium nyitott a Vidám Színpad kínálatára, s mivel azok a produkciók lényegében egy-egy karizmatikus színészre épülnek, a Vidám Színpad legjobbjai, köztük Kazal László, hamarosan országos sztárok lesznek.
Ami a filmet illeti: Kazal László esetében a Hangosfilm.hu két, negyvenes években leforgatott filmalkotást is megemlít, az 1942-es Isten rabjai és az 1943-as Ragaszkodom a szerelemhez címűt. Később sem hanyagolja a filmipar, az 1955-ös 2x2 néha öt Pufi hangármestere után több, a maga korában népszerű filmalkotásban szerepet kap.
Kazal László színházi jövedelmének kiegészítése érdekében egyéb utakat is talál.
Az országjáró Kazal Lászlóról írta Molnár Gál Péter:

Olyan magánszámokban lép föl rendszerint, amikkel utazni lehet, fellépni kocsmákban, művelődési házakban, laktanyákban, iskolákban, kerti ünnepségeken, szüreti mulatságokon, vendéglőkben, kávéházakban, alkalmi esteken. Kazal követte a színháztörténeti ősidők nomádjait. Ekhós szekér helyett autón. Úgy rémlett időnként, mintha az ország valamennyi rendezvényén egyidejűleg színre lépne. (...) Bárhol lépett is fel, nem lenyomta számát, mindenhol a teljes művészi morállal igyekezett elcsábítani közönségét. A teljesség lázát kínálta badar számaiban is. (..) Kazal működésének idején még teljes gazdagságában használta a komédiatörténelem formai vívmányait. Kazal tanulóéveiben kénytelen volt megtanulni használni a nyelvét: nagy sikereket ért el hadarószámaival, egyre sebesebb gyorsasággal – mindvégig érthetően – hordva rigmusba egy utazás kellékeit. A semmit is tartalommal tudta föltölteni. Szerzői léhaságoknak színészi értelmet adott. Olyan színész volt, akire szokás azt mondani: a telefonkönyvet is el tudja játszani. Megíratta hát magának a pesti telefonkönyvet. Egy kupléjában elszabaduló szilajsággal énekelte el a telefonkészülék-állomások egymás után következő bérlőinek névsorát. Közönségét örömmel töltötte el a leleményesség s a színészi szaktudás mesteri művelése, a bravúros hadaróária olyan gyönyörűséget szerzett, mintha Donizetti komikus leltári halmazatát hallgatnák. A nehézségeket legyőző mesterségbeli tudás virtuozitása gyönyörködtette néző-hallgatóságát. A tudás győzedelmeskedett a szavak nehézkedésén, lebirkózta könnyedén a gravitációt, szárnyalni engedte a kiművelt színészi képességeket.

Úgy tűnik, hogy az ezerkilencszáznyolcvanas évek közepén Molnár Gál Péter gondolataihoz már csak saját, művészet iránti fogékonysága szolgált számára üzemanyagként.

Ahogy az is lehet, hogy az akkor már gyakorló ügynökként nem akarta összemosni a kétféle hivatást.

Lófingató, Kerítésszaggató

Kazal László egykori kabarészámainak nagy klasszikusa a Borkóstoló című jelenet, amely előtt – hasonlóan nagyobb léptékű feladataihoz – hónapokig készült az ábrázolt karakter tökéletes megformálására.

Annyira hiteles piást formált, hogy elterjed róla: civilben is nagyivó.

Senkinek nem tűnt fel, hogy a Borkóstolóban kásásnak tűnő előadásmódja mellett szövege tökéletesen érthető; a poentírozás által megkövetelt tűpontos ritmikája hibátlan.
A nagyivónak könyvelt Kazal László a vidám színpadi előadások során ragaszkodott hozzá, hogy a bort az általa készített szörp helyettesítse. Konfliktust is vállalva kérte ki magának, hogy a jelenet utolsó előadásán – a darabtemetésen – kollégái tréfából borra cserélték a szörpöt.

Úgy érezte: megbántották, semmibe vették művészi munkáját.

Kazal László azonban egyrészt nem volt haragtartó, másrészt, ha idősödve már nem is volt nagyivó, dunaalmási nyaralójában csakis saját készítésű borával kínálta az ugyancsak általa prezentált LuculLaci Lakomákra meghívott kollégáit, barátait. Akiket utolsó felesége, Balogh Erzsi fogadott a ház asszonyaként az ura által főzött két pálinkafélével.

Az apró pohárkákban „Kazal László Lófingató" és „Kazal László Kerítésszaggató" törte a napsugarakat.

Egyes biográfiák szerint a Vidám Színpadon ugyancsak alapítótag színésznő és Kazal László a teátrum társulatában ismerték meg egymást. Más források szerint már közvetlenül a háború után együtt játszottak a Rózsa utcai Intim Színházban a Charley nénjéből megmagyarított Egymillió dollárban, amelyben Kazal László a férfi, Balogh Erzsi pedig a nő főszerepét alakította.
A színésznőt a múlt rendszer publikuma elsősorban a Szabó család című rádiós sorozat Irénjeként ismerhette, a vidám színpadi produkciókban pedig gyakran formálta meg a nála tizenegy évvel idősebb Kazal László leányát.

Az utazó

A színész házaspárnak nem volt közös gyermeke, de frigyre lépésük előtt néhány évvel,

1960-ban megszületett Kazal László egyetlen gyermeke, Kazal Kinga.

A Hangosfilm.hu közlése szerint a leány édesanyja Boros Ica volt, amely állítás kapcsán zavart okozhat, hogy az idézett Hétfő című lap 1943-ban már Major Idát említi Kazal László feleségének, Boros Ica pedig egy korábbi időszakban volt az asszonya.
A leány, Kazal Kinga utóbb kiváló ifjúsági jégtáncos lett, szép sikereket ért el honi és külhoni versenyeken is. Idővel, disszidálását követően, Kaliforniában telepedett le.
Kazal László anno magazinban is vállalt fényképes interjút kiskorú gyermeke társaságában. Van cikk, amely állítja, hogy a színészt egyik tengeren túli turnéján utolsó felesége, Balogh Erzsi mellett Kazal Kinga is elkísérte.
Kazal Kinga írásban válaszolt egy közösségi oldalon az Origo kérdéseire.

Kifejtette, hogy ő sem Boros Icáról, sem Major Idáról nem hallott.

Édesanyját Nagy Máriának hívták, akinek nem volt szakmai kapcsolata a színházi világgal. Tíz évig élt házasságban Kazal Lászlóval, ő volt a színész negyedik felesége. Leányuk négyéves volt, amikor elváltak 1964-ben. A szülők ugyanakkor továbbra is korrekt kapcsolatban maradtak, amelyet egy 1977-es, SZÚR-on készült fotó is bizonyít. Kazal Kinga is elfogadta édesapja új, egyben utolsó feleségét, Balogh Erzsit.

Én imádtam Erzsit is

– fogalmazott Kinga.

Kazal Kinga édesanyja, Nagy Mária az 1977-es Színész-Újságíró (SZÚR) Rangadón a Népstadionban Forrás: Kazal Kinga

Kazal László leánya arról is beszámolt, hogy édesapja sosem beszélt neki a múltjáról. Kazal Kingának arról sincs tudomása, hogy a második világháború után miként alakult édesapja fivérének sorsa.

Kazal Kinga cáfolta, hogy édesapja magával vitte volna külföldi turnéjára. Kazal László leánya húszévesen disszidált Amerikába, amit az édesanyjával való kapcsolatának nehézségeivel indokolt.

Ha a leányát nem is vitte magával, az tény, hogy Kazal László már a hatvanas években lehetőséget kapott észak-amerikai fellépésekre.

1967-ben a torontói Művész Színházban kezdte a kanadai fellépéssorozatot. „Borkóstoló című jelenetének előadása olyan kirobbanó sikert aratott, hogy percekig nem lehetett folytatni az előadást a sok nevetéstől és tapstól" - írta a torontói magyar nyelvű újság, a Menóra 1967. december 16-ai száma.
1969 decemberében a torontói Ryerson Theater-ben kezdi az újabb kanadai turnét. "A vidámság mesteri tűzijátéka" – írja az estről a Magyar Élet 1969 karácsonyi száma.

Az első tengerentúli utakat követően Kazal Lászlónak többször is lehetősége volt rá, hogy eltávolodjon egy időre a Kádár-kor amúgy többszörösen zárt világától.

Joviális, ritkán morcos

Kazal László magánéletének nem voltak bulvárszinten érdekes fordulatai.
Balogh Erzsi egy már megözvegyülése után adott interjújában a házasságukról szólva elmondta:

Ő többször nősült előttem, korábban én is kiléptem egy házasságból, egyikünk sem volt már fiatal. Tiszta lappal indultunk, egyáltalán nem féltem a közös jövőtől. Eleinte sokat beszélgettünk, majd a kölcsönös érdeklődés és barátkozás lassan átfordult szerelembe. Gyönyörű szerelembe! Csodálatos, zavartalan éveket töltöttünk együtt. Laci színes, izgalmas, művelt ember volt, kedélyes, vidám természet. Régen úgy mondták volna: joviális. Annyit nem viccelődött, mint Kabos /Kabos László, ugyancsak a Vidám Színpad egykori tagja. Sz. Á./, de ritkán volt morcos. Feledhetetlen helyeken kalandoztunk, beutaztuk a fél világot. Budapesttől New Yorkon át San Franciscóig, Montrealtól Calgaryig számos helyen vendégszerepeltünk, például a Made in Hungaryval. Jártunk több ausztrál városban – Sydney, Melbourne, Adelaide – és mindenfelé Európában.

Kazal Lászlónak az említett Kabos László éppen úgy jó barátja volt, mint például Kibédi Ervin. A horgászat mellett a gépkocsik jelentették legfőbb szenvedélyét.

Már az ötvenes évek elején beszerzett egy rozzant DKW-t, amelyet az Audi konszern jogelődje gyártott,

s már csak nyugati származása miatt is csodaszámba ment az akkori évek Budapestjén. Később is birtokolhatott több márkás, illetve különleges gépkocsit.

A csapott hátú Warszavája főként nyugati útjain keltett feltűnést.

Vidám színpadi pályafutása során, 1962-ben kap a megszokottól eltérő lehetőséget, amikor a Petőfi Színház vendégeként eljátssza (a színházrendező) Seregi László rendezésében Moldova György első színdarabjának, a Légy szíves, Jeromos! című komédiájának címszerepét, egy leányintézet érző lelkű portását. A kritikák kiemelik Kazal László érzékeny, bensőséges jellemábrázoló képességét. Azonban nem kap többé hasonló feladatot a Vidám Színpadon kívüli színtéren.

1963-ban Kazal László anyaszínházában rendezőként debütál Molnár Ferenc A doktor úr című színművével, amely nagy közönségsiker.

Idővel a Vidám Színpad kamarájaként működő Kis Színpad mind több bohózatot és komédiát is a műsorára tűz. Kazal Lászlónak ezekben lesz lehetősége a kabarék működésétől különböző, a klasszikus színpadi dramaturgia szabályait követő előadásokban is bizonyítani sokoldalú tehetségét.
1966-ban megkapja az érdemes művész címet.

Egyes szakírók szerint ugyanakkor Kazal László televíziós és egyéb színházon kívüli lehetőségei – nem számítva önálló műsorait – az első külhoni turnéit követően ritkulni kezdtek.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!