Öt meglepő tény a sírásról

Bár a sírás az egyik leggyakoribb élettani jelenség, alig tudunk róla valamit. Ismert ugyan, hogy mi a könny, hogyan zajlik a könnytermelés, de hogy melyek a síráshoz vezető idegi jelenségek, mi történik molekuláris szinten, és miért sírnak a nők többet - ezek mind olyan kérdések, amelyekkel a tudomány egyelőre még adós. Egy biztos: ha jól esne sírni, ne fogd vissza magad, hagyd, hogy csak folyjanak a könnyeid! 

Mi a közös a bánat-, az öröm- és a haragkönnyekben?

Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy tisztán lássuk: a sírást szélsőséges érzelmi állapotok (bánat, öröm, harag, frusztráció), fájdalom (fizikai vagy lelki) illetve öröm válthatja ki. Mindezek mellett létezik még ún. esztétikai sírás is, amikor valaminek a szépsége olyan lenyűgöző és hatalmas, hogy az emberben szélsőségesen pozitív érzések keletkeznek. Hogy mi a közös ezekben az érzésekben, hogyan válthatják ki ugyanazt az élettani jelenséget?

Az amerikai John Hopkins Egyetem kutatóinak egy bő tízéves tanulmánya azzal az érdekes elmélettel rukkolt elő, hogy a látszólag teljesen eltérő érzelmek alapja a tehetetlenség - ez az az érzés, ami megríkat bennünket.

A tehetetlenség az intenzív fájdalommal szemben, vagy hogy képtelen voltunk valami sikerre vinni. Düh esetén a tehetetlenség úgy jelentkezik, hogy bár hatalmas indulat feszül bennünk, érezzük, hogy nem megengedhető, hogy engedelmeskedjünk neki. A bűntudatban is jelen van a tehetetlenség: érezzük, hogy az elhibázott szó, tett következményeit már nem tudjuk megváltoztatni. Örömkönnyek esetén a tehetetlenség inkább a boldog végkifejletet megelőző állapotot jellemzi, esztétikai sírásnál pedig annak megélése feldolgozhatatlan, hogy a sok szépséghez képest milyen parányiak vagyunk.

Háromféle könnyet termelünk

A könnymirigyek a szemek külső felső oldalán helyezkednek el. Elsődleges feladatuk a szem nedvesen tartása, ezért folyamatosan könnyet termelnek. A könny a vérplazmánál valamivel kevesebb nátriumot, de több káliumot tartalmaz, valamint található benne szervetlen sók, glükóz, glikoproteinek, valamint baktériumölő enzimek is. Mindkét szemben naponta kb. egy milliliter könny termelődik.

Alapvetően háromféle könnyet különböztetünk meg. Egyrészt a már említett, a szem kiszáradását megakadályozó könnyeket, aztán a különféle allergiák, irritációk által kiváltott, reflexszerűen kicsordulókat, valamint az érzelmek keltette könnycseppeket.

Az érzelmi könnyek hormontartalma magasabb, különösen prolaktin található benne nagyobb arányban. Ez a hormon kapcsolatban áll a női menstruációs ciklussal, szerepe van a szoptatás beindításában, valamint befolyásolj a hangulatszabályozásért is felelős mangán termelődését.

Ismert az is, hogy a sírást az agy érzelmi reakciókért felelős funkcionális egysége, a limbikus rendszer szabályozza. Az azonban, hogy ez milyen idegpályákon keresztül, milyen molekuláris mechanizmusok révén valósul meg, máig nem tisztázott.

A sírással visszaáll a szervezet egyensúlya

Annak ellenére, hogy a sírás mechanizmusa egyelőre nem feltárt, a hormonok jelenléte a könnycseppekben, arra utal, hogy az érzelmi könnyek segítségével a szervezet a megbomlott egyensúlyi rendszer helyreállítására törekszik. Erős érzelmi hatásra ugyanis intenzív hormontermelés indul meg szervezetünkben, és a túlzott mennyiség egy részétől valószínűleg a sírás segítségével szabadulunk meg.

Ezt az elméletet támasztja alá az a tény is, hogy a legtöbb ember fizikailag, hangulatilag is másképp érzi magát egy kiadós zokogás után: általában nyugodtabbak, felszabadultabbak, megkönnyebbültebbek vagyunk.

Több kutatás alátámasztotta már, hogy azok az emberek, akik érzelmi feszültség hatására könnyen sírnak, általában egészségesebbek, mint akik magukba fojtják a stresszt. Ez utóbbi csoport tagjai a magasabb stressz szint miatt gyakrabban küzdenek fejfájással, szívbetegségekkel, depresszióval, hajhullással és egyéb fizikai tünetekkel. A sírás tehát egyben védelmi feladatot is ellát: óv bennünket a stresszel járó betegségek kialakulásától.

A nők évente 64-szer, a férfiak 17-szer sírnak

Óriási egyéni különbségek vannak a téren, hogy ki, mikor sír. Van, aki könnyen elpityeredik, míg mások szinte (vagy egyáltalán) sohasem hullatnak könnyet. A nyugati civilizációban a nőknél elfogadott, a férfiaknál kevésbé megengedett a sírás.

Egy felnőtt nő évente átlagosan 64-szer ejt könnyeket, egy férfi csupán 17-szer. Ebben szerepe lehet a már említett prolaktin hormonnak is, amelyből 60-szor több termelődik a nőben, mint a férfiban. Valószínűleg e hormon más belső elválasztású hormonokra gyakorolt hatásával magyarázható, hogy a nőknél könnyebben eltörik a mécses.

Amíg a gyerekek iskolába nem kerülnek, egy kisfiú és egy kislány körülbelül ugyanannyit sír. Csak az iskoláskor után figyelhető meg, hogy a fiúk lényegesen kevesebbszer hullatnak könnyeket - ami egyértelműen jelzi a társadalom üzenetét feléjük, mi szerint a sírás a gyengeség jele.

Érdekes tény, hogy időskorban, amikor a különféle nemi hormonok szintje a férfiakban és a nőkben közeledik, vagy közel egyenlővé válik, a nők egyre ritkábban sírnak, míg a férfiak korábbi önmagukhoz képest gyakrabban elpityerednek.

Evolúciós haszna is van a sírásnak

Egyes teóriák szerint a nők evolúciósan is úgy vannak programozva, hogy gyakrabban sírjanak, az ugyanis hasznos számukra.

Gondoljunk csak egy csecsemőre! Ő kezdetben még nem érzelmi könnyeket ejt, a sírás számára a kommunikáció egyik formája, egy jel a gondozója felé. Tulajdonképpen hasonlóan működik a felnőtteknél is.. Az amerikai Texas Egyetem kutatói kísérlettel igazolták, hogy ha a nő egy férfival való vita során sírva fakad, szempontjait sokkal hatékonyabban tudja érvényesíteni, mintha nem ejt könnyeket.

De a nők esetében a sírás egyben segélykérő jel is. Ugyanez a kutatás kimutatta, hogy egy síró nőről bejátszott videó a nőkben sokkal erősebb empátiát vált ki, mint a férfiakban, a nők zokogó társukat sokkal közelebb érezték magukhoz. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy a nőknek a biológiai szükséglete a szociális háló iránt nagyobb, mint a férfiaké.

Végül bizonyára mindnyájan találkoztunk olyan gyerekkel és felnőttel, akiről határozottan azt éreztük, hogy idővel egyszerűen tudattalanul belevésődött, hogy a sírás egyszerű és hatékony módja annak, hogy elérje, azt, amit akar - a sírás náluk már a túlélő mechanizmus részévé vált.