Szabó Miklós naplója

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Hétfő reggel indultunk, Calcuttában ismét álltunk másfél órát, késő este értünk Karacsiba. Majd az egész utat végig aludtam. Szerencsénk van, mert a második traktus első sorában ülünk, úgyhogy ketten a földre rakott pokrócokon kényelmesen aludtunk, Olaf pedig az üléseken tudott lefeküdni.

Még vasárnap délelőtt Szingapúrban egy üzletben voltunk vagy tizenöten. Hatalmas alkudozás közben mindenki rengeteg mindent vásárolt. Délután Mező Feri bácsival a közeli bazárosok felé indultunk az Ocean Park Hotelből. Rengeteg taxi van különben, állandóan megállnak mellettünk, furcsának tartják, hogy fehérek gyalog járjanak - ez itt nem szokás. Az egyik 2 szingapúri dollárért be akart vinni a város közepébe, pedig 3 dollár körül van a taxióra szerint. Óriási eső kap el közben minket, a fedett járdán vészeljük át, közel két órán át tart.

Borzasztó szagú ételeket esznek a helyiek, fene tudja, mi lehet benne. Különben feltűnő tiszta náció a színes lakosság, öltözetük is rendes, tiszta, ha az utcai élelmiszerüzleteik illetve furcsa vendéglőik nem is a legétvágygerjesztőbbek.

Nem nagyon rajonganak az angolokért, a mozi előadás utáni himnusznál senki nem áll fel, ahol csak malájok és kínaiak ülnek. Érthető különben az önállósági törekvésük, habár sokkal jobb körülmények között élnek, mint a független India, Pakisztán. Karacsiban megint a reptéri épületben lakunk, ma délelőtt páran bent jártunk a városban, míg a többiek fürödni mentek. A gépben hagytam a fürdőruhám. (Szingapúrban fürödtem a szálló mellett a tengerben, de elég koszos volt.) A bazár vagy üzleti negyedben járkáltunk vagy 2 órát. Borzalmas szagok, drágaság, koldusok, koszos öltözetek, mosdatlan emberek. Viszont nagy a kontraszt, a civilizáció itt is előretör.

Nyomorúságos kis üzletben neonvilágítás. Sok vörös folt az utcán, bételt rág igen sok embert. A taxisok szerint az amik a legkedveltebb külföldiek, az oroszokat nem szeretik.