Irak népe

Az irakiak legnagyobb része muzulmán. A többségében szunnita elit uralkodik a sííta többség és a többi kisebbség fölött. Egy esetleges iraki háborút követően várhatóan a síitákat kérnék fel az új közigazgatásban való részvételre, míg a kurdok lehetőséget kapnának autonómiájuk megszilárdítására. Az elnyomott kisebbségek a BBC szerint várhatóan hazatérnek.

Iraknak 24 millió lakosa van. Az etnikai összetételt tekintve az irakiak 75-80 százaléka arab, 15-20 százaléka kurd és 5 százaléka türkmén, asszír vagy egyéb nemzet tagja. Vallási hovatartozásuk szerint a 60-65 százalékuk síita, körülbelül 32-37 százalékuk szunnita és 3 százalékuk kereszténynek vagy más vallás követőjének vallja magát.

Szunniták

A lakosság alig több, mint 30 százalékát teszi ki a szunnita kisebbség, mégis 1921 óta, amikor Irakot megalapították a britek, ők gyakorolják a hatalmat a síita többség és a kurd kisebbség fölött. Hatalmuk még a 16. századra tekint vissza, amikor a szunnita oszmánok átvették az uralmat.

Amikor 1968-ban a Baath Párt hatalomra került, többségre jutottak benne a szunnita arabok. Köztük volt Szaddám Huszein, akinek a hatalma kiterjedt volt szunnita családja révén. A szunnita klánok irányítják a politikát, a hadsereget, a közigazgatást és a titkosszolgálatokat.

Ők vezettek több államcsínyt az elnök ellen. 1995-ben körülbelül 150 katonát kivégeztek, mert fellázadtak, amikor kivégezték a légierők parancsnokát. A parancsnok ugyanis megpróbálta megölni Huszeint.

A szunniták a Mohamed utáni első négy választott kalifát elismerik a vallásalapító jogos utódjainak, szerintük az iszlám közösség vezetését nem isteni sugallat határozza meg, hanem a politikai erőviszonyok. A gyakran idegen népből származó kalifákkal szemben annyit vártak el, hogy tartson rendet és tartassa be a vallás előírásait.

Síiták

A teljes lakosság 60-65 százalékát teszik ki. Többségében Irak délkeleti részén élnek, Bászra körül, egy kisebb csoport pedig Bagdadban. A történelem során egészen addig uralkodtak, amíg a szunnita elit ki nem szorította őket. Huszein rezsimje alatt számos síita ellenzéki vezetőt száműztek az országból. Emiatt az ellenzék Iránban keres támogatást. A ´70-es években sokakat épp a perzsa kapcsolataira hivatkozva űztek el az országból.

Az Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsa elnevezésű szervezet a legerősebb sííta politikai csoport. Tagjait Irán támogatja. Katonáinak száma ötezer és tízezer közé tehető, többségük Iránban él. A csoport vezetője Mohammad Bakir al-Hakim. A szervezet számos esetben kísérelt meg orgyilkosságot Szaddám Huszein ellen az elmúlt 20 évben. Várhatóan egy Szaddám utáni közigazgatásban döntő szerep jutna a többséget kitevő síitáknak.

A síiták nevüket onnan szerezték, hogy a negyedik kalifát, Mohamed vejét, Alit támogatták (síat Ali - Ali pártja). Miután Ali gyilkosság áldozata lett a hatalmi harcokban, pártja egyre inkább vallásos jellegű mozgalommá alakult át, akik Ali egyenes ági leszármazottait tekintették az iszlám közösség természetes vezetőinek. A síitáknak több ága is van: a legfontosabbak a tizenkettesek, akik Alit és vele együtt tizenkettedízigleni leszármazottjait tekintik legitim vezetőnek. A világ iszlám hívőinek körülbelül 90 százaléka szunnita, a maradék síita.

Keresztények

Az 1991-es Öböl-háború előtt körülbelül egymillió keresztény volt Irakban. Ma körülbelül 650 ezren vannak, de egyre fogynak, mivel mind többen elhagyják az országot. Többségük asszír vagy káldeáni katolikus. Eredetüket Mezopotámiáig tudják visszavezetni. Többségük az északi városokban lakik, de Bagdadban is jelentős számban élnek. Huszein védelmi minisztere, Tarik Aziz is katolikus.

A keresztények nagy része fél attól, hogy ha kitör az amerikai vezetésű iraki háború, ellenük fordul a többi vallású iraki ember.

Kurdok

A kurdok Törökország délkeleti részéről, Irán északnyugati részéről és Szíriából származnak. Ez a legnagyobb olyan etnikai csoport, amelyiknek nincs saját külön országa.

Az iraki kurdok a lakosság 15-20 százalékát teszik ki, 1961 óta harcolnak az önigazgatás jogáért. Az 1980-88-as Irak-Irán közötti háború során a kurd gerillák felléptek az iraki rezsim ellen, amiért Huszein katonái válaszcsapást mértek rájuk. 1988-ban hét hónapon kersztül üldözték az egyik legnagyobb kurd pártot, a harcok során kémiai fegyvereket is bevetettek. Amikor az egyik városba ledobtak egy kémiai bombát, egy óra leforgása alatt 5000 kurd halt meg.

Az Öböl-háború idején a kurd nacionalisták megpróbálták maguk mellé állítani a helyi katonákat. Az eredmény az lett, hogy másfél millió kurdnak el kellett hagynia az országot.

A két nagy kurd csapatnak körülbelül 60 ezer katonája van.

Mocsári arabok

A mocsári arabok többnyire sííták, akik a Tigris és az Eufrátesz torkolatának mocsárvidékéről származnak, és régen nádházakban éltek. Jelenleg körülbelül 250 ezren vannak. Többségüket a csatornázások miatt elköltöztették eredeti lakhelyükről. A mocsárvidék megközelíthetetlensége miatt az ellenállók központja volt.

Az Öböl-háborúban ők is Huszein rezsimje ellen fordultak, amiért sokukat lebombázták.

Türkmének

A lakosság körülbelül 2 százalékát teszik ki, elsősorban Irak északi részén élnek, főként Kirkukban. Körülbelül 20 ezren illegálisan Európába vándoroltak a ´90-es években. Egy Szaddám utáni rezsim idején harc várható Kirkukért a türkmének és a kurdok között.

Asszírok

Az ősi Asszír és Babilónia leszármazottai. Ők is az oszmán mészárlás áldozataivá váltak 1915-ben, később a Baath rezsim belső deportálási programjának célpontjai lettek. Több száz asszír falut megsemmisítettek az iraki csapatok, ledöntötték templomaikat, és megtiltották nekik vallásuk és nyelvük szabad használatát.

Mostanság viszont enyhülés látszik az asszírok és a kormány között. Néhány templomukat újraépítették, és mostanában kultúrájukat is tolerálják.

Vissza az Irak oldalra