Banánról, sörről, elnyomásról szólnak a vébé presztízsmeccsei

Mi a köze a banánháborúnak, a bálnavadászatnak, egy sörmárkának és a togói vudupapoknak a világbajnoksághoz? Az [origo] olyan presztízsmeccseket gyűjtött össze, ahol a focin kívül kimondva vagy kimondatlanul szerepet játszhat két ország gazdasági, társadalmi, történelmi konfliktusa is a pénteken kezdődő világbajnokságon. Olvassa el cikkünket és sok egyéb mellett megtudhatja, hogy miért örülhetnek a lengyelek a német góloknak is, mi köze a magyar válogatottnak az olasz divathoz vagy épp kit takar a Ricardo Izecson dos Santos Leite név.

A mostoha

Togo iskolapélda a sanyarú sorsú afrikai országokra, és zavaros történelmének egyik főszereplője épp a G csoport egyik esélyeseként számon tartott Franciaország. Az afrikai területet először - még a 19. században - a németek gyarmatosították, de az első világháború kezdetén az angolok és a franciák mintegy öt nap alatt elfoglalták tőlük.

Az angolok által felügyelt terület később Ghánához került, a franciákhoz tartozó rész pedig 1960-ban nyerte el függetlenségét. Ez persze nem jelentette azt, hogy Párizs végleg búcsút mondott volna az országnak, amelynek sorsát önállóságának elnyerése óta diktátorok, merényletek, tömeggyilkosságok jellemzik.

Az első elnök mindössze három évig húzta, végzetét egy katonai puccs okozta. Államcsínnyel került hatalomra Gnassingbe Eyadema, a fegyveres erők parancsnoka is 1967-ben, aki vaskézzel irányította az országot, és ennek meg is lett az eredménye: 38 éven át, haláláig állt az ország élén. A halál egy repülőgépen érte, útban Franciaaország felé, ahol szívbaját akarta kezeltetni.

Az ellenzék működését hosszú ideig megtiltó, az emberi jogokat sárba tipró Eyademát a francia elnök, Jacques Chirac barátjának nevezte, és ennek megfelelően gyászolta. Sokan azt is kérdésesnek tartották, hogy a togói vezetéssel szoros pénzügyi kapcsolatban álló Párizs vajon komolyan gondolta-e, amikor az Egyesült Államok mellé állt, amely az Afrikai Unióval együtt követelte, hogy Eyadema halála után tartsanak választásokat Togóban. Az elnöki székbe ugyanis a hadsereg a halott vezető fiát ültette, aki végül is a nemzetközi nyomásnak engedve megmérettette magát, és csodák csodájára meg is nyerte a választást.

Ősi szellemek

"Az ősi szellemek azt ígérik, Togo messzire jut a világbajnokságon" - állította pár héttel ezelőtt III. Gnagblondjro togói vudufőpap, aki személyesen a helyszínről követi majd a vébé eseményeit. Azt is elárulta, hogy bájolással segíti majd a csapatot és megígérte, hogy két nappal a meccsek előtt beszámol a pontos eredményekről. Gnagblondjro Franciaország és Dél-Korea ellen is győzelmet vár.

A vudu a 18-19. századi nyugat-afrikai joruba törzsek vallása, a szó jelentése lélek. A feltételezések szerint a Nigéria, Togo és Benin területéről eredő hitvilág 6000 éves múltra tekint vissza és a rabszolgakereskedelem következtében elterjedt Latin-Amerika több szigetén is, egyik központja pedig Haiti. Jelenleg 60 millióra becsülik a vuduhívők számát.

A bevándorlók révén a vudu az Egyesült Államok egyes területein is megjelent. Bár gyakorlati alkalmazása az USA-ban egyáltalán nem jellemző, a helyi legendáknak szerves része lett. Olyannyira, hogy például Alberto Gutman floridai szenátor 1998-ban megvádolta ellenfelét, hogy a választásokon vudut alkalmazott ellene, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy vesztett. A vudunak Gnagblondjro szerint is végzetes, megmásíthatatlan hatása van. Bár a január-februári Afrika-kupán pont nélkül égett le a csapat, Gnagblondjro erről nem az ő tudománya vagy a vuduistenek tehetnek. Szerinte a magyarázat egyszerű: a csapat tagjai "a templomokat kérték, hogy imádkozzanak értük, láthatod az eredményt".

Pethő András - Sáling Gergő