Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Sosem békült ki a bőrszínével, de halála után a feketék szimbóluma lett, és faji alapon osztja meg az amerikaiakat. A körülötte lévő felhajtásból a fehérek többségének elege van, a feketék viszont nem tudnak betelni vele. Michael Jacksonról a politikusok is óvatosan nyilatkozgatnak, pedig egykor még visszajáró vendég volt a Fehér Házban.
"Egy perverz volt. Egy gyerekmolesztáló, egy pedofil. Vajon mit mond el az országunkról, hogy a média mégis ekkora felületet szentel neki?" "Lebontotta a feketék köré emelt falakat... A zenéje összekapcsolta a fiatalokat Japánból, Ghánából, Franciaországból, Iowából és Pennsylvaniából. És aztán ezek a fiatalok felnőttek, egyként rajongtak Michaelért, és egyként adták le szavazataikat egy fekete elnökjelöltre... Michael megtanított minket szeretni egymást!"
Két szélsőséges vélemény Michael Jacksonról. Előbbi a New York-i republikánus kongresszusi képviselő, Peter King szájából hangzott el egy kéretlen videóüzenetben, utóbbit pedig Al Sharpton baptista lelkész, a feketék egyenlőségéért küzdő emberi jogvédő kiabálta a mikrofonba Jackson gyászszertartásán a Staples Centerben összegyűlt tömegnek. Beszéde után - melyben gyakorlatilag azt állította, Michael Jackson nélkül Barack Obama nem lehetett volna amerikai elnök - a gyászoló közönség sokáig állva tapsolt.
Mindkét értékelés mögött ott lapul az amerikai politika egyik legfontosabb, mindig aktuális témája, a faji kérdés. A felváltva halhatatlan ikonnak, királynak vagy éppen szánnivaló, beteg embernek titulált énekes halála utáni felhajtás során, a nekrológokban, visszaemlékezésekben és értékelésekben újra és újra visszatér a feketék és fehérek különbsége. Nem csak a kommentátorok viszonyulnak azonban így Jacksonhoz, hanem a méltatásokat fogadó közönség is.
Egy felmérés szerint, melyet a konzervatív Fox News ismertetett, az amerikaiakat igencsak megosztja, hogy június 25-i halála óta állandóan Jacksonnal foglalkozik a média. A felmérés szerint a fekete amerikaiak 80 százaléka szenvedélyesen követi a Jacksonról szóló híreket, miközben a fehérek csak húsz százalékát érdekli a téma ugyanennyire. Miután egész életében megpróbált kilépni a fekete-fehér skatulyából, halála után pillanatok alatt újra egy fekete szupersztár vált belőle. A fehérek 70 százalékának ugyanakkor a könyökén jön ki a sztár halálhíre - a feketéknek csupán 36 százaléka érzi így. Míg a feketék 47 százalékát bántja, hogy a lapok az énekes körüli korábbi botrányokat újra felemlegetik, a fehéreknek ez csak 22 százalékát zavarja.
A fekete férfi
A sztárt tehát, aki élete egyik felét fekete, másik felét fehér bőrrel élte le, halála után meglepő módon bőrszíntől függően másként ítélik meg az amerikaiak. A megosztott hangulatot a maguk módján próbálják meglovagolni a fehér politikusok, és a feketék. A fehér republikánus Peter King biztos lehetett abban, hogy a Long Island-i, jórészt fehér lakosság - a reménybeli szavazói - egyetértenek majd vele, ha egyszerű pedofilnak minősíti Jacksont. Éppígy magabiztosan mondhatta jórészt fekete közönsége előtt Jamie Foxx színész a Black Entertainment Television Music Awards gálán: "Azért jöttünk, hogy ezt a fekete férfit, Michael Jacksont ünnepeljük."
A Fox News kommentátora, Juan Williams szerint legalábbis furcsa próbálkozás, hogy az énekest utólag sokan fekete sztárként mutatják be, amikor élete során számos jelét adta, hogy nem akar fekete lenni. "Nyilvánvalóan nem szerette a színét" - nyilatkozta a Details Magazine-nak Quincy Jones, Jackson barátja és producere. Bár Jackson stábja hivatalosan mindig tagadta, hogy valamilyen beavatkozás miatt változott volna meg a sztár bőrszíne - a vitiligo nevű betegségre hivatkoztak -, a számos elvégzett plasztikai műtét mutatja, hogy Jackson orrát, arcberendezését európai jellegűvé akarta alakítani. A Fox News kommentátora szerint Jackson a zenéjével - Black or White, We are the World - egészen mást akart mondani, mint ahogyan utólag magyarázzák. Jackson ideális világában a bőrszín többé nem számított - írja.
Komoly kérdések
Miközben azok a politikusok, akik a faji megosztottságra játszanak, szívesen foglalkoznak Jacksonnal, mások óvatosan, vagy éppen feszengve nyilvánulnak meg a halálával kapcsolatban. Ilyen Barack Obama amerikai elnök, aki csak egyszer nyilatkozott róla, amikor kifejezetten rákérdeztek - azt mondta, Jackson számait most is hallgatja az iPodján. Ezt megelőzően a Fehér Ház napokig nem adott ki közleményt, nem küldött részvétlevelet a családnak - miközben például Nelson Mandela megtette ezt -, és Robert Gibbs fehér házi szóvivő is távolságtartóan nyilatkozott, amikor rákérdeztek a témára. Szerinte az elnök "figyelemreméltó előadóként" értékeli Jacksont, akinek élete ezzel egy időben "szomorú és tragikus" volt.
Az amerikai elemzések szerint a vezető politikusok méltatják Jackson zenei munkásságát, de ódzkodnak attól, hogy az énekes botrányokkal tarkított életéről beszéljenek. Így tett Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó is, aki szerint Jackson "egyike volt a zenetörténelem legnagyobb hatású ikonikus alakjainak", életéről azonban óvatosan csak annyit mondott: "a magánélete komoly kérdéseket vet fel" - írja a Los Angeles Times politikai blogja.
Örülök, hogy itt van, uram
A vezető politikusok nem mindig bántak ilyen távolságtartóan Jacksonnal, sikerei csúcsán két amerikai elnök is szívesen fogadta. Mielőtt gyermekmolesztálás gyanújával 2003-ban letartóztatták, a republikánusok még szívesen mutatkoztak a társaságában. 1984-ben Ronald Reagan elnök meghívta a Fehér Házba, hogy köszönetet mondjon neki az ittas vezetés elleni kampányáért. "A legmélyebben ellenzi a drogot és az alkoholt, és a népszerűségét is latba veti, hogy a fiatalokat távol tartsa ezektől a szerektől" - írta akkoriban naplójába az elnök az AP szerint.
Az első George Bush elnök 1990-ben látta vendégül Jacksont a Fehér Házban, amelynek rózsakertjében együtt sétált vele. Az énekes nem sokkal korábban kapott rangos díjat humanitárius tevékenységéért. "Nagyon hasznos munkát végez. Örülök, hogy itt van, uram. Nagyon örülök" - mondta neki Bush. Elismerést is átadott a sztárnak, "Az Évtized Művésze" díjat.
A demokraták sem érezték szégyellnivalónak az énekes közelségét. Bill Clinton első beiktatási ünnepségén, 1993-ban Jackson elénekelte Heal the World című számát. Kilenc évvel később, holott ekkor már felmerült ellene a pedofília gyanúja, Jackson még feltűnt a demokrata párt New York-i jótékonysági gáláján.
Amilyen bátran újított a zenében, olyan óvatos volt a politikában - értékelte az AP Jackson politikai tevékenységét. Egy hozzá hasonló híresség nem maradhat teljesen távol a politikától, aktívan azonban sosem politizált. Közéleti szereplései nem politikusokhoz vagy pártokhoz kapcsolódtak, mindig maga szervezte őket - olyan ellentmondásoktól mentes témákat karolt fel, mint az oktatás vagy az éhezés elleni küzdelem. A legrizikósabb megnyilvánulása az volt, amikor 2002-ben - éppen Al Sharpton egyik rendezvényén - rasszistának és gonosznak nevezte Tommy Mottolát, a Sony Music elnökét, ezt is valószínűleg a saját érdekében. A Sonyval Invincible című albuma kapcsán voltak vitái, Jackson szerint a cég nem tett eleget azért, hogy felfuttassa a lemezt, ráadásul szerzői jogi vitákba is bonyolódott a kiadóóriással.