Büszkeséggel vegyes lelkesedéssel készülnek a tunéziaiak a júliusban esedékes választásokra, miközben kénytelenek szembesülni azzal is, hogy lassan érik be az év eleji forradalom gyümölcse. Ben Ali elnök elzavarása után is megmaradtak ugyanis az olyan gondok, mint a munkanélküliség. Ez a helyzet most Tunéziában.

Mourad sportújságíró, de már négy éve nincs állandó munkája, így mérgesen nézegeti a tuniszi mellékutcákban felhalmozódott szemetet. Míg neki nincs állása, a köztisztaságiak egy hete sztrájkolnak, és szerinte ez az év elején megbuktatott elnök, Ben Ali idejében elképzelhetetlen lett volna. Hozzáteszi azonban egyből azt is, hogy nem hiányzik neki az egykori vezető. "Dehogy, most legalább szabadság van, igaz, a társadalmi, gazdasági gondok itt maradtak" - mondja a férfi.

Tunéziában 2010 decemberében kezdődtek a tüntetések, amikor egy diplomás fiatal, Mohamed Bouazizi elkeseredettségében felgyújtotta magát az utcán. A tüntetések január elején erőszakos összecsapásokba torkoltak, majd a forradalom előtt meghajolva az 1987 óta hatalmon lévő Ben Ali elnök lemondott, és családjával együtt elmenekült Tunéziából. Az országban a korábbi miniszterelnök vezetésével nemzeti egységkormány alakult, de februárban újabb tüntetések kezdődtek, amelyek a kormány lemondását és alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelték.

"Örülünk annak, hogy szabad az internet"

A forradalom hasonló megmozdulásokat indított el több más arab országban, így a tunéziai események visszavonhatatlanul részéve lettek a világtörténelemnek. Tunéziai emberekkel beszélgetve ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy az életminőségben egyelőre nem következett be változás.

"Az élelmiszerárak nem mentek lejjebb, de örülünk annak, hogy szabad az internet, a Facebook, a Twitter, szabad a média" - mondja Sadok, aki pincérként dolgozik az egyik szállodában. "Mi csináltuk a világ első elektronikus forradalmát, a gimnazisták, az egyetemisták, a 20-35 év közötti munkanélküliek, a fiatalok. A Twitteren, a Facebookon irányítottuk a tüntetéseket, itt követtük az eseményeket, mert az állami média mindenről hallgatott. Több internetezőt letartóztattak, de ez sem mentette meg a régi rendszert. Az internet ugyanakkor önmagában nem lett volna elég, a változásokhoz ki kellett menni az utcára, és ez volt a döntő" - mondja a férfi.

A tüntetéseknek halálos áldozatai is voltak, a Laroussi-családban például két gyermek maradt a meghalt 46 éves apa után. Egy másik családban, Metaallahéknál a férjét elvesztő feleség épp a harmadik gyermekükkel terhes. A két család egyenként húszezer dínárt (mintegy hárommillió forintnak megfelelő összeget) kapott az államtól.

Fotó: dr. Drávucz Péter
További képekért kattintson a fotóra!

A tüntetők egyik legfontosabb követelése a tüntetők megöléséért felelősök számonkérése volt, és közülük sokan már rács mögött vannak.  A katonaság vette át a rendfenntartás nagy részét a rendőrségtől, és ugyan néhol látni közlekedési rendőrt, de még Karthágó romjainál is katonák és páncélozott harci járművek felügyelték a rendet.

Büszkeség és lelkesedés

Sok függ majd attól, hogy mi lesz a júliusban esedékes választások eredménye, amely eldönti, hogy mely politikai erők kerülnek be az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. Egy Tunéziában élő magyar idegenvezető, Ildikó azt mondja, hogy olvassa az újságokat, este pedig nézi a választási műsorokat, ahol bemutatkoznak a pártok. Talán tíz-tizenkettő vehető komolyan közülük, a többieknek feltehetően nem lesz esélyük nemzetgyűlésbe való bekerülésre.

Fotó: dr. Drávucz Péter
Nézzen még több képet Tuniszról, kattintson!

Az országban óriási lelkesedés tapasztalható, és egy friss felmérés szerint a tunéziaiak 91,6 százaléka büszke a nemzetiségére. Egy orvostanhallgató lány, Nadia azt mondja, személy szerint ő nagyon büszke arra, hogy Tunézia az első arab országként szembe mert szállni a saját kormányával, annak erőszakszervezeteivel. A lelkesedésre utal az is, hogy sok olyan értelmiségi tért haza, aki eddig külföldön élt. Jönnek Franciaországból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából.

Vannak persze sokan, akik kevésbé derűlátók, és egyelőre a változások sötét oldalát látják. Egy sousse-i taxisofőr, Khaled például azt mondja, csak lépésről lépésre lehet haladni, hiszen a forradalom közvetlen hatása egyelőre negatív az üzletre, becslései szerint negyven-ötven százalékkal kevesebb turista van, mint tavaly ilyenkor. Így azzal számol, hogy legalább két-három év, mire bekövetkeznek a remélt változások.

Fotó: dr. Drávucz Péter
Kattintson a képre!