Lekurvázott elnök, szartengerként ábrázolt ország, dél-amerikai kikötőkből kitiltott hajók és tintahalháború jellemzi a Nagy-Britannia és Argentína közötti kapcsolatok elmérgesedését. A vita 180 éve kezdődött, azóta küzd a két ország a Falkland-szigetekért, háborúztak is érte. A viszony a harcok 1982. áprilisi kezdetének harmincadik évfordulójához közeledve válik egyre feszültebbé.

Diplomáciai bonyodalmak és botrányok jelzik az egyre feszültebb viszonyt Nagy-Britannia és Argentína között a Falkland-szigeteki háború harmincadik évfordulójához közeledve. A legfrissebb botrány a falklandi Penguin News című laphoz kötődik: a szerkesztők olyan képet töltöttek fel a honlapjukra Cristina Fernández de Kirchner argentin elnökről, amelynek fáljneve simán csak bitch.jpg (kurva.jpg) volt.

A kérdéses fájlnevet ugyan hamar eltávolították ("ööö, hoppá, már nem fogja megtalálni" - reagált Lisa Watson főszerkesztő egy twitteres panaszra), de a lépés panaszok és fenyegetések özönét váltotta ki az argentinok részéről. A főszerkesztő kollégái száraz humorával magyarázta az esetet, de a Guardian beszámolója szerint maga is kap komoly fenyegetéseket és szidalmakat. Az évforduló közeledtével és a helyzet feszültebbé válásával ugyanis mind több argentin olvassa lapja internetes kiadását.

Szartenger és fegyverkezés

A brit fennhatóságot feltétel nélkül elismerő, Angliától több ezer, az argentin partoktól viszont csak ötszáz kilométerre fekvő Falkland-szigetek lakói előszeretettel törnek borsot a területre igényt formáló argentinok orra alá. A közeledő évforduló alkalmával olyan bögrék jelentek meg a szigeteken található Victory bárban, amelyeken egy Dél-Amerikát ábrázoló térkép található, csakhogy Argentína helyén tenger látható Mierda Sea (szartenger) felirattal.

Argentínában eközben egyre hangosabban követelik vissza az általuk kizárólag Las Malvinasnak - Malvin-szigeteknek - nevezett, 12 ezer négyzetkilométeren elterülő, de alig több mint háromezer ember lakta földdarabokat, amelyekről minden argentin gyerek azt tanulja az iskolában, hogy az országhoz tartoznak. Az 1833 óta brit fennhatóság alatt álló szigeteknek saját himnuszt is írtak, területi igényüket az argentin alkotmányban is rögzítették.

Kirchner elnök még kedden a harminc évvel ezelőtti, két és fél hónapig tartó falklandi háború veteránjai előtt mondott beszédében be is jelentette, országa hivatalos panasszal fog élni Nagy-Britanniával szemben az ENSZ-nél, mivel az szerintük fegyverkezésbe fogott az Atlanti-óceán déli részén.

A britek tényleg a térségbe küldték az HMS Dauntless rombolót, a legmodernebb brit hadihajót. Ezt a múlt kedden jelentették be azzal, hogy szerintük rutinfeladatról van szó. A héten megérkezett a szigetre Vilmos herceg is, aki kutató-mentő helikopterpilótaként szolgál itt hat héten keresztül. Az argentinok szerint II. Erzsébet unokája a gyarmatosítók egyenruhájában érkezett. A lépések miatt tüntetést szerveztek Buenos Airesben, amelyen a brit lobogót égették.

Tintahalháború és elszigetelés

Nem ezek a brit lépések állnak egyedül a viszony megromlása mögött. Argentína már tavaly karácsony előtt meggyőzte a Mercosur-államokat (dél-amerikai kereskedelmi szövetség, tagjai: Argentína, Uruguay, Brazília és Paraguay), hogy tiltsák ki kikötőikből a Falkland-szigeteki zászló alatt hajózó hajókat. Azzal is fenyegetnek, hogy elvágják a szigetek egyetlen szárazföldi összeköttetését, vagyis kitiltják az argentin légtérből a chilei LAN légitársaság heti rendszerességgel Falklandra közlekedő járatát.

Forrás: AFP/Brit Királyi Hadiengerészet
A HMS Dauntless

Brit lapok az év elején számoltak be arról, hogy Argentína megindította a tintahalháborút, miután a Buenos Aires-i vezetés arra utasította az ország halászflottáit, hogy minél több tintahalat fogjanak ki, még mielőtt azok elérik a Falkland-szigetek halászterületeit. Így próbálnak csapást mérni a szigetek virágzó, éves szinten 45 millió fontos bevételt hozó halászatára, a pénzek fele ugyanis a tintahalfogásból származik.

Eközben az argentin labdarúgó szövetség General Belgranóra szeretné átnevezni az argentin első osztályú bajnokságot - a General Belgrano argentin hadihajó volt, amelyet egy brit tengeralattjáró süllyesztett el a brit háború idején -, és azt is felvetették, hogy a kupát Gaucho Riverónak hívják. Antonio Rivero gaucsó (dél-amerikai cowboy) volt, akire népi hősként tekintenek Argentínában, mert 1833-ban öt brit telepest ölt meg a szigeten. Legendája töretlen, jóllehet argentin történészek közül többen is úgy vélik, valójában egyszerű köztörvényes bűnöző volt, aki nem hazafias felindultságból, hanem egy elszámolási vita miatt támadt a britekre.

Gyarmatosítók és katonák

Az angolokat sem kell félteni, David Cameron kormányfő január közepén gyarmatosító törekvésekkel vádolta meg Argentínát, konzervatív brit parlamenti képviselők pedig azt kezdeményezték, hozzanak törvényt, amely megerősíti a szigetek - illetve Nagy-Britannia további tengerentúli területeinek - önrendelkezési jogát. Utóbbi felvetést végül elvetette a brit kormány. Csütörtökön Cameron azzal reagált az argentin elnök ENSZ-panasszal való fenyegetőzésére, hogy egy ilyen eljárás úgysem járhat sikerrel, mert az egyesült nemzetek alapelvei között szerepel az önrendelkezés joga, amelyet a falklandiak a brit kapcsolattal együtt szeretnének fenntartani. Amíg a szigetlakók így akarják, a britek készen állnak meg is védeni ezt a döntésüket - mondta.

A szigetek hovatartozásának kérdése 180 éve okoz feszültséget a két ország között. Az Argentína elődjének tekinthető Rio de Plata Egyesült Provinciái által oda kinevezett kormányzó, Luis Vernet - egy Hamburgban született, de francia hugenotta családból származó kereskedő - biztosra akart menni, és nemcsak a Buenos Aires-i vezetéstől, hanem a brit koronától is beleegyezést kért ahhoz, hogy hatalmat gyakorolhasson a szigeteken. A britek már korábbról is fenntartották igényüket a területre, nem örültek Vernet levelének, és megerősítés helyett inkább hadihajókat küldtek oda.

Forrás: AFP/Juan Mabromata
Argentin veterán tetovált Malvin-szigetekkel

Az ellentét az 1982-es, 907 ember (649 argentin és 258 brit katona) halálával járó Falkland-szigeteki háborúban csúcsosodott ki, amelyet Argentína indított, de el is veszített. Pedig a lépéstől hatalma megerősödésére számított a súlyos gazdasági válsággal küszködő, és erősödő ellenzéki tiltakozásokkal szembesülő katonai junta, amelyet a kudarc után aztán meg is döntöttek.

Vége a nyugodt időszaknak

A háború után több mint tíz évig nyugodt volt helyzet. A tizedik évfordulón Carlos Menem argentin elnök még arról beszélt, hogy előbb vagy utóbb vér nélkül is argentin kézbe kerülnek a szigetek, és mindkét állam hajlandóságot mutatott a párbeszédre. 1995-ben különböző megállapodásokat is kötöttek, például a szigetek környékén sejtett olajkincs kitermelésével kapcsolatban.

A húszéves évfordulón Argentína épp a sebeit nyalogatta az ország gazdasági csődjét követően, a Foreign Policy amerikai külügyi magazin által felidézett korabeli híradások szerint a politikusok ki is hagyták a megemlékezéseket, tartva a munkanélküliség és a befagyasztott bankbetétek miatt felbőszült emberek dühétől. Azóta azonban az argentin gazdaság erősödésével és minden egyes újabb évfordulóval feszültebbé válik a viszony.

Forrás: AFP/Sergio Goya
Tüntetők Buenos Airesben

A negyedszázados évforduló előtt nem sokkal Argentína kilépett a szigetek körüli vizeken zajló olajkitermelésről kötött 1995-ös egyezményből, és féltékenyen szemléli, hogy 2010-ben brit és ausztrál olajcégek sikeres kutatófúrásokat végeztek a szigetek közelében. Az Oroszlánfóka elnevezésű falklandi olajmezőn hatvanmilliárd hordónyi kitermelhető olajat sejtenek, így idén január közepén már a második olajfúró platform érkezett a szigetek térségébe.

Az olajféltékenység is nagyban közrejátszik abban, hogy a tavaly októberi választáson nagy fölénnyel újraválasztott Cristina Kirchner külpolitikai programjának központi elemévé tette a Malvin-szigetek ügyét. Most ő vádolja azzal a briteket azzal, hogy a saját gazdasági nehézségeik miatt szükséges megszorításokról próbálják elterelni a figyelmet az agresszív falklandi fellépéssel.

Kacsa a kosárban

A Financial Times nemzetközi gazdasági lap által idézett elemzők szerint a HMS Dauntless odaküldése az elrettentést szolgálja, nehogy az argentinok - tudva, hogy a leépítések miatt meggyengült brit hadsereg már nem olyan erős, mint 1982-ben volt - megpróbálják elfoglalni a szigeteket. A Foreign Policy szerint azonban valószínűtlen, hogy háborús konfliktussá fajuljon a feszültség. John Fowler, a már említett Penguin News főszerkesztő-helyettese egyik véleménycikkében a pato (kacsa) nevű argentin nemzeti sporthoz hasonlította a helyzetet.

A lovaspólóhoz hasonló játékot az 1600-as évek óta játsszák az argentin gaucsók. Kezdetben kosárba zárt kacsát, később füles labdát használtak, ezt kellett a rivális lovas csapatoknak egymástól megszerezni, és elérni vele saját udvarházukat. A rendkívül népszerű játékot egy időben az erőszakossága miatt - előfordultak késelések is a versenyzők között - betiltották, aztán az 1930-as években modernizálták, és megszelídítették a szabályokat.

Fowler szerint a játékbeli kacsához hasonló a Falkland-szigetek - brit állampolgársággal rendelkező, zömmel a brit koronához hű - lakosainak sorsa, kénytelenek Nagy-Britannia és Argentína róluk szóló küzdelmében részt venni. A kacsát valamelyik félnek a játék végére meg kellene szerezni, és épségben hazavinni, de szegény párát a küzdelem hevében többnyire halálra csépelték.