Lázadnak az európai választók

2016.05.02. 06:02

A hagyományos bal- és jobbközép erők folyamatosan tért veszítenek Európa-szerte. Legutóbb Ausztriában szenvedtek súlyos vereséget a mérsékelt erők, de Írországban és Spanyolországban is egyre kevesebben kérnek belőlük. A háttérben az európai gazdaság problémái és a menekültválság húzódhatnak meg. 

A hagyományos, mérsékelt középpártok teljes kudarcát hozta az április 24-i ausztriai elnökválasztás első fordulója. A voksoláson a radikális szabadságpárti Norbert Hofer nyert a szavazatok több mint 35 százalékával, a második helyre pedig a zöldek jelöltje, Alexander Van der Bellen futott be. A nagykoalíciós pártok (Osztrák Néppárt és Osztrák Szociáldemokrata Párt) jelöltjei együttesen még 23 százalékot sem kaptak.  Három évvel ezelőtt egyébként még a szavazatok 51 százalékát szerezték meg a parlamenti voksoláson. 

Az osztrák elnökválasztás első fordulójának eredménye térképen. Norbert Hofer gyakorlatilag mindenhol az első helyen állForrás: Origo

A hagyományos osztrák pártok háttérbe szorulása leginkább a nagyvárosok külső kerületeiben látható. Bécsben a szociáldemokratákat évtizedeken keresztül nem lehetett megszorítani a város munkásnegyedeiben, most azonban Hofer simán diadalmaskodott ezekben a városrészekben. Graz külső részeiben szintén a szociáldemokrata szavazókat hódította el a szabadságpárt, míg a belső részeken a néppárti hívek szavaztak a Zöldekre. A hagyományos erők térvesztését azonban nemcsak Ausztriában láthatjuk. 

Norbert Hofer, az Osztrák Szabadságpárt elnökjelöltje jelentős előnnyel jutott a második körbeForrás: AFP/Joe Klamar

A legutóbbi szlovákiai parlamenti választás végeredménye szintén megdöbbentette az európai közvéleményt. A felmérésekkel szemben a két radikális párt (Szlovák Nemzeti Párt és a Mi Szlovákiánk – Néppárt) a szavazatok több mint 16 százalékát szerezte meg, míg a hagyományos erők közül egyetlen kereszténydemokrata alakulat sem jutott be a parlamentbe.  Pozsonyban jelentős veszteséget szenvedett el a kormányzó Smer is, szavazóinak jelentős része inkább újonnan alapított pártokat támogatott, valamint a radikálisokat. 

Szlovákiában Marian Kotlebának, a Mi Szlovákiánk párt vezetőjének az előretörése mindenkit megdöbbentettForrás: MTI/Vajda János

A szlovákiai politikai elitet annyira megdöbbentette a szélsőségesek előretörése, hogy egy meglehetősen furcsa koalíció jött létre. Robert Fico egyszerre állapodott meg a Szlovák Nemzeti Párttal és a Most-Híd szlovák–magyar vegyes párttal. A kormánytagok nyíltan beszéltek arról, hogy erre azért volt szükség, mert egy esetleges előrehozott választáson az elit tanácstalanságát kihasználva  tovább erősödhetnének a radikális erők.  Most még nem lehet megmondani, hogy ez a taktika sikeres lesz-e, de a következő hónapok erre is választ adnak. 

Új választások jöhetnek

Írországban február végén tartottak parlamenti választást. A hagyományos pártok közül ott sem tudott egyik sem többséget szerezni. A nyertesek a független jelöltek, valamint a baloldali-radikális, Írország egyesítéséért síkra szálló Sinn Féin lett. A korábban erős pártok meggyengülése miatt már több mint két hónapja nincsen új kormánya Írországnak, várhatóan új választásokat kell majd kiírni. 

Pedro Sánchez, a Spanyol Szocialista Munkáspárt vezetője sem tudott kormányt alakítani, így júniusban jöhet az új választásForrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Nagyban hasonlít az ír belpolitikai helyzethez a spanyol politikai térkép is. Az ibériai országban a tavaly decemberi választáson a jobb- és a balközép olyan mértékben meggyengült a baloldali és civil erők ellenében, hogy fél év alatt sem sikerült kormányt alakítani. Bár a politikai erőviszonyok semmit sem változtak Madridban, június 26-án újabb választás következik, majd a pártok ismét nekifuthatnak a lehetetlennek tűnő vállalkozásnak. 

Rosszul áll Hollande szénája

A mérsékelt pártok visszaszorulása Németországban, Franciaországban és Olaszországban is alapvető jelenségnek számít. A legújabb felmérések szerint az Angela Merkel vezette CDU–SPD nagykoalíció támogatottsága 51-55 százalék körül mozog. 2013-ban még a szavazatok 67,2 százalékát söpörték be. Olaszországban a korábbi kétpólusú pártrendszer hárompólusúvá vált. A kormányzó balközép mellett létrejött egy közel 30 százalékos radikális baloldal, valamint egy szintén 30 százalékos jobboldal. 

François Hollande-nak várhatóan 2017-ben távoznia kell az elnöki palotábólForrás: AFP/Patrick Kovarik

Franciaországban a kormányzó baloldal népszerűségvesztésével párhuzamosan a radikális bal- és jobboldal erősödött meg. A legutolsó felmérések szerint Francois Hollande-nak nincsen esélye, hogy bejusson a jövő évi elnökválasztás második fordulójában. Könnyen lehet, hogy csak az ötödik helyen végez az első körben.  Mégis miért van egyre jobban elegük az európai választóknak az évtizedek óta megszokott erőkből?

Rájuk untak 

A mostani politikai helyzet kialakulásban alapvető szerepe van a 2008–09-es gazdasági válságnak, majd az ezt követő euróövezeti krízisnek, és végül a tavaly tetőző menekültválságnak – erről már Katya Adler, a BBC munkatársa beszélt. Az európai választók jelentős része ráunt a második világháború óta hatalmon lévő pártokra, mivel úgy érzik, nem tudják kezelni a mostani problémákat. Az elemző szerint a szélsőséges és alternatív erők éppen az utóbbi jelenség miatt tudnak választásról választásra jobb eredményt elérni. 

A menekültválság is a radikális pártok malmára hajtotta a vizetForrás: AFP/Louisa Gouliamaki

Persze óriási hiba lenne a radikális erőket egy kalap alá venni. Gyakorlatilag semmilyen párhuzamot nem lehet felfedezni a görögországi neonáci Arany Hajnal és a brit EU-kilépés mellett kampányoló Brit Függetlenségi Párt között. Másrészt jól látható ugyan a radikálisok erősödése több európai országban, de az osztrák és görög példát leszámítva egyetlen államban sem tudtak választást nyerni.

A Sziriza felsült 

Tény ugyanakkor, hogy kormánykoalícióban már szerepeltek, vagy éppen szerepelnek radikális erők. Dániában a bevándorlásellenes néppárt, Norvégiában a haladók, vagy éppen Finnországban az Igaz Finnek vannak hatalmon. Dél-Európában, Portugáliában a kommunisták a kormánykoalíció részei, vagy éppen Görögországban a magát radikális baloldaliként definiáló Sziriza a kormány meghatározó tagja. 

Aléxisz Cíprasz, a görög Sziriza vezetője és az ország miniszterelnöke nem tudott kitörni a megszorítási spirálbólForrás: AFP/Louisa Gouliamaki

A radikális erők kormányon eddig nem sok sikert mutattak föl. A legfrissebb példa a Sziriza esete. Ők azzal kerültek kormányra 2015 elején, hogy véget vetnek a görögországi megszorítási spirálnak. Ezzel szemben a dél-európai országnak továbbra is a gazdasági szigorítás politikáját kell követnie. Persze ennek is meglett az eredménye: a Sziriza mostanra már csak a második legnépszerűbb erő Görögországban, és a neonáci Arany Hajnal is egyre izmosabb. 

Bár az európai választók széles tömegei számára nyújtanak vonzó alternatívát a bal- és jobbközép erőkkel szemben fellépő alakulatok, de összességében nem tudnak 25-30 százalék fölé erősödni. Abban az esetben pedig, ha az európai gazdaság problémái megoldódnak, és a menekültválság is lecsillapodik, akkor nagy valószínűséggel a radikális pártok is veszítenek az erejükből. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK