"Mengele ott áll az ajtóban, azért jött, hogy elvigyen!" Ezt mondta az egyik auschwitzi túlélő a lánya szerint a halálos ágyán. Ő már nem élhette meg, hogy a náci Reinhold Hanninget bünösnek találták abban a perben, amely február óta tart a németországi Detmoldban. A lánya viszont tanúskodott ellene. A 94 éves férfit azzal vádolták, hogy az auschwitzi haláltábor egykori őreként legalább 170 ezer ember meggyilkolásában vett részt. Végig tagadta, hogy köze lett volna a tömegmészárláshoz.

Reinhold Hanning a tárgyalóterembenForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Bernd Thissen

Fojtott hangulat uralkodik a rögtönzött tárgyalóteremben, ahol a Hanning-per zajlik, amelyben Németország ismét szembenéz a múltjával – írta Jenny Hill, a BBC tudósítója a helyszínről. Azt is hozzátette, nehezen tudja elképzelni a 94 éves férfit náci egyenruhában, amint a rémült rabokat terelgeti Auschwitzban, de a túlélők elbeszélései a rémtetteiről életre keltették a fiatalember alakját.

Bár a tanúk nem tudják egyértelműen bizonyítani, hogy velük szemben állt Hanning a haláltáborban, magabiztosak, amikor a hatvan évvel ezelőtti szörnyűségekről és az őr tetteiről beszélnek. Fotókat is mutatnak a hírhedt táborról, amelyben több mint 1 millió embert küldtek a halálba. A többségük zsidó volt.

Soha többé nem látta a szüleit

Auschwitz egyik túlélője, Hedy BohmForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Friso Gentsch

Hedy Bohm részletesen leírta a napot, amikor megérkezett Auschwitzba. Annyira életszerűen, hogy szinte valósággá vált a pillanat, amelyről azt mondta, ez nem az, amit az ember ki tudna törölni az agyából.

A lövések, a sikolyok, a sírás hangja, a gyerekek és a többiek, a kutyák ugatása… és a háttérben ott vannak azok a hatalmas, kerítéssel körbevett területek azok az épületekkel. Hát hol voltam én? Mi volt ez? Semmi, amit meg tudnék érteni.

Gyerekek az auschwitzi haláltáborbanForrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Fishman

A 14 éves Hedyt elválasztották a szüleitől. Soha többé nem látta őket. A tárgyaláson azt mondta, azt hitte, hogy az anyukája túl fogja élni, és ha vége a szörnyűségnek, majd újra együtt lesznek. Arra pedig nem jött rá, még akkor sem, amikor rabszolgaként dolgoztatták a táborban, hogy az épületek valójában krematóriumok, amelyben az édesanyját, gyerekeket és kisbabákat gyilkoltak meg.

Nem tudok megbocsátani ennek az embernek. Úgy érzem, nincs jogom ahhoz, hogy megbocsássak anyám és apám, gyermekek és kisbabák ezreinek meggyilkolásáért. Ki vagyok én, hogy megbocsássak a nevükben? Nincs jogom hozzá, de nem haragszom. Istennek hála, nincs bennem harag.

A nő, akivel Mengele kísérletezett

Angela Orosz-Richt a haláltábor szülöttje kezében egy régi fotóvalForrás: AFP/Friso Gentsch

Angela Orosz-Richt soha sem engedte meg a családtagjainak, hogy kidobják a krumpli héját. Meg kellett enniük. Ez mentette meg édesanyja életét Auschwitzban, az övével együtt. Angela ugyanis a haláltáborban született, az anyja már terhes volt, amikor Auschwitzba érkezett. Mivel a konyhai maradékot is megette, nem vetélt el, még akkor sem, amikor Josef Mengele kísérletezett vele, aki szerencsétlenségére éppen ebben a táborban dolgozott orvosként.

A tengerimalacuk lett. Egy nap injekciót adtak a méhnyakjába. A terhesség meg, vagyis én, átmentem a bal oldalra. Másnap, egy újabb injekciónak köszönhetően vissza a másik oldalra. Ezt játszották. Injekcióval mozgattak. Aztán szerencsére, elfeledkeztek róla.

Angela 1944 egyik jeges decemberi délutánján született meg titokban a női blokk egyik felső ágyán. Pár órával később édesanyjának már egy sorban kellett állnia, mezítláb három órán át, miközben attól rettegett, hogy valaki felfedezi a kisbabáját, esetleg a táborban pestist terjesztő, éhes patkányok megtámadják. Élete hátralévő részében, meséli Angela, rémálmai voltak a táborban átélt élmények hatására.

A halálos ágyán, morfinnal tele azt mondta, »Mengele ott áll az ajtóban, azért jött, hogy elvigyen!«. Mi fogtuk a kezét, ő meg Mengelét látta.

Hanning a per kezdete óta tagadta, hogy bűnrészes lett volna a tömegmészárlásban, amelyben gázkamrákba küldték és krematóriumban égették el a foglyokat. Ennek ellenére bocsánatot kért a túlélőktől. Egyikük sem fogadta el. Leon Schwarzbaum így reagált:

Harmincöt rokonomat vesztettem el, hogy is tudnék megbocsátani ezért?

Az alacsony rangú, fiatal tisztek pere is fontos

Oskar Groening, a ma 95 éves, egykori náci őr 2015 júliusában a tárgyalóteremben az ítéletét hallgatja, amelyben 300 ezer ember elgázosításával vádolták meg. Bűnösnek találtákForrás: AFP/Tobias Schwarz

Akik elrendelték a tömegmészárlást, rég halottak. Közülük sokan soha nem álltak bíróság elé a rémségek miatt, mert sokáig a német hatóságok sem voltak hajlandók szembenézni a múlttal. Emiatt kevés az idő, mert alig maradt olyan, akit el lehet ítélni amiatt, amit tett. 

Reinhold Hanningre a nácivadász Jens Rommel talált rá a német nemzeti archívokat őrző intézetben. Azokban a fekete tintával sorszámozott, szürke egyendobozokban, amelyek a padlótól a plafonig érő oszlopokban sorakoznak a termekben. A bűnösök neveit a gépelt írt náci munkanyilvántartások és kézzel írt naplók rejtik vagy a korábbi, magasabb rangú nácik perein ismerhette meg az utókor a szemtanúk beszámolóiból.

Rommel fiatal, alacsony rangú nácik után kutat. Olyanokat keres, akik, ha még élnek, a kilencvenes éveikben járnak, mint Hanning vagy Oskar Goening, akit 2015 júliusában ítéltek el a tömegmészárlásban játszott szerepe miatt.  

Mindent meg kell próbálnunk, ami ma lehetséges. Ez fontos a német társadalom és a külföldiek számára is, hogy megérthessük, mi zajlott a táborokban, hogyan szervezték meg, és ki tehető felelős érte.

Rommel szerint a kisebb nácik pere is fontos, hiszen nem csak a magasabb rangúakra, az alacsonyabb rangúakra is szükség volt ahhoz, hogy működhessen a rendszer. Hanninget végül bűnösnek találták az ellene felhozott vádakban. Öt évet kell börtönben töltenie.