A.B., aki egy egész országot megváltoztatott

2016.07.22. 14:59

Napra pontosan öt évvel ezelőtt, 2011. július 22-én Norvégia örökre megváltozott. A norvég Anders Breivik előbb Oslo központjában, majd a fővároshoz közeli Utøya szigetén összesen 77 embert mészárolt le. A tömeggyilkosság sokkolta az országot, de másfél évvel később a norvég emberek már a borzalmakon felülemelkedve tudtak beszélni a szörnyű eseményről. Breivik tette azonban – akarva-akaratlanul – belekerült az északi ország történelmébe.

2013. január 3. csütörtök. Oslóban ezen a napon kezdtem el 100 napig tartó, hét országot érintő északi körutamat, aminek célja, hogy a magyar embereket jobban megismertessem Európa e távoli vidékének életével. Amikor az utazást terveztem, tudtam, hogy elsőként a Breivik-gyilkosságokkal akarok foglalkozni. Beszélni szerettem volna norvég és magyar emberekkel, hogyan látják ők a történteket.

Hatvan perc a véráztatta Utøya szigetén

Másfél évvel vagyunk tehát a történtek után.

Norvégia ekkor még mindig képtelen megfékezni az országba mind nagyobb számban áramló menekülteket.

A főváros villamosain, autóbuszain hangosbemondó figyelmeztetett, hogy mindenki vigyázzon a zsebeire, mert a járműveken könnyen meglopják az embert. Ilyesmi tíz évvel korábban elképzelhetetlen lett volna Oslóban. Az öreg buszvezető csodálkozva nézett rám, amikor közöltem vele célállomásomat. Nem mondta, de a szemében ott láttam a rosszallással vegyített kíváncsiságot; ki és miért akar 2013 harmadik napján Utøya szigetére elutazni? Mindenesetre legombolta rólam a menetdíjat, aztán nekivágtunk az útnak.

Megérkezem Utøya szigetéreForrás: Lantos Gábor

Mondanom sem kell, egyedül szálltam le a megállóban. Álltam az út szélén, miközben valaki kalapáccsal vert egy hajótestet. A fémes kondulások hallatán megborzongtam. Pár perc múlva megtaláltam a kongató matrózt, aki egyben az Utøyára menő komp vezetője volt. Elindultunk. Nem kellett hozzá sok idő, hogy kikössünk. A kapitány jelezte, hogy a komp 60 perc múlva visszamegy, ma már nem lesz több átkelés.

Breivik ezen a szigeten is pusztítottForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Julia Wäschenbach

Ott álltam azon a rettenetes emlékű stégen. Majd jobbra indultam el a parton.

A szigetnek ezen a részén hevert a legtöbb holttest.

A menekülők, az életükért könyörgők a víz felé szaladtak, de sokan sohasem érték el azt. A hátuk mögött kereplő gépfegyverből kirepülő golyók pillanatok alatt hatoltak a testükbe. Akik az elátkozott terület belseje felé rohantak, vagy egy-egy bokorban lélegzet-visszafojtva kuporogtak, szerencsésebbnek bizonyultak. A rendőrség – sokak szerint – késve érkezett, legalább hatvan perc telt el, amíg a hatóságok kiértek a fővárosból. Ez az idő pont elég volt Breiviknek, hogy halálos pontossággal hajtsa végre őrült tervét.

Egy túlélő megrázó vallomása

A 22 éves Håkon Sandbakken így emlékezett vissza az Utøyán történtekre. „Felszálltunk a kompra. A kompvezető, másik két táborlakó és egy „rendőr” (ő volt Breivik), valamint egy harminc év körüli nő utazott velem. A rendőr kinézete furcsa volt, de nem idegesített. Breiviket viszont nagyon bosszantotta, hogy az oslói robbantás után a komp utasai őt kérdezgetik. Hát persze, hiszen azt hittük, hogy tényleg rendőr.Breivik felszerelése imponálónak tűnt, vízmentes ruhát viselt, a karján rendőrségi emblémával. Volt nála egy élesre töltött kézifegyver és egy nagyobb gépfegyver. A nyakában lógott az igazolványa.”

Anders Breivik a bíróság előttForrás: AFP/Lise Aserud

„A hangulat nyomott volt az oslói események miatt. Lassan kikötöttünk, és felmentünk a sziget elején lévő bolthoz. Ekkor üdvözöltem 3-4 régen látott ismerősömet. Hirtelen éles hangokat hallottam a víz felől. Pár másodperc múlva síró, sikítozó kiáltásokat és csizmák dobogását hallottuk. A táborvezetők közül páran hisztérikusan kiabáltak. A tolongás miatt bementem a WC-k előterébe.”

„Négy vagy öt WC-fülke állt szorosan egymás mellett. Beléptem az egyikbe, és bezártam az ajtót. Pár másodperc múlva meggondoltam magam, kinyitottam az ajtót, és kinéztem az előtérbe. Változatlanul tumultus volt. Behívtam még két másik táborozót, akiket régebbről ismertem. Egy nagyon aranyos, kedves akershusi lányt és egy szimpatikus fiút egy másik megyéből. Végül jött még egy hölgy, aki Ugandából érkezett a táborba. Angolul magyaráztam el neki, hogy mi történik. A következő pillanatban a bejárat másik felétől hangos, fémes, éles zaj hallatszott. A golyók a szemközti falba csapódtak. A társaim gyorsan leültek, én az ajtó mellett álltam. A szám elé tettem az ujjam, így mutattam, hogy maradjanak csendben.”

Oslói megemlékezés a merénylet első évfordulójánForrás: AFP/Kyrre Lien

„Néhány percig csend lett, majd panaszos nyögés hallatszott. Egy haldokló pont az ajtónk előtt élte át földi léte utolsó pillanatait. Néhány másodpercig tartott a nyögés, amikor éles lövést hallottunk, majd vészjósló csend ülte meg a szigetet. Egyetlen dolog volt, amit éreztem, a lábam. Annyira remegett, hogy az ugandai hölgy megfogta a csizmáimat, mert attól félt, hogy annak kopogását meg lehet kint hallani, és bennünket is megölnek. Legalább egy óráig maradtunk a WC-ben, majd megérkeztek a rendőrök. Így éltük túl.”

Norvégia megdöbbent, mert egy norvég volt a gyilkos

„Jól emlékszem 2011. július 22-re” – mondta Rozsán Tímea, aki 2013-ban az oslói magyar nagykövetségen dolgozott. „Éppen Bergenbe utaztunk vonattal, és csak az tűnt fel, hogy minden utasnak egyszerre kezdett csipogni a telefonja. Nem tudtuk elképzelni, hogy mi történt, csak azt láttuk, hogy egyre többen zokogni kezdenek. Azonnal rácsatlakoztunk a világhálóra, és akkor számunkra is világossá vált, mi történt Oslóban. Az első pillanatban még semmit sem lehetett tudni a tettesről, és valamennyi norvég azt találgatta, vajon melyik nemzet bevándorlója lehetett a gyilkos?”

Az a híres náci karlendítésForrás: AFP/Jonathan Nackstrand

„Általános megdöbbenés kísérte, amikor kiderült, hogy egy norvég fiatalember követte el a gyilkosságokat. Az egész ország magába roskadt, a helyiek egyszerűen képtelenek voltak felfogni, hogy egy honfitársuk vált tömeggyilkossá. Norvégiának – ha értik, mire gondolok – könnyebb lett volna elviselnie, ha nem egy norvég az elkövető."

A buszvezető azonnal felkötné Breiviket

Az ember azt gondolja, hogy egy ilyen rettenetes cselekmény alapjaiban változtatja meg egy ország életét. Részben igaz mindez. Ugyanakkor Norvégia 2013 januárjában a helyiek szerint ismét egyfajta álomországgá vált, ahol a féktelen naivitás és jólét okozta biztonság különleges ötvözete jellemzi a mindennapokat.

Minderről az oslói Ila börtön felé metrózva és buszozva bizonyosodtam meg.

A metróról leszállva láttam, hogy a helyi iskolások boldogan gyúrják egymást a hóban. Mikor a közelükbe értem, fiatal norvég tanárnő érkezett, és kedvesen kérdezte, mit csinálok errefelé. Mintha az Ila börtön és Breivik közelsége különlegesen óvatossá tenné az ittenieket. Pedig nem. Amikor megtudta, hogy turistáskodó újságíró vagyok, arca felderült, és kérdezte, akarok-e róla és a gyerekekről fényképet? De inkább Breivikről faggattam. Szemrebbenés nélkül közölte, hogy ami történt, az szörnyűség, megbocsáthatatlan bűn, de ő már érti, mi volt a motivációja a gyilkosnak. A sok idegen Oslóban, ez minden baj okozója”– felelte. „Menjen csak el a Grønlandnak elnevezett kerületbe, majd meglátja, miről beszélek” – így a tanárnő, akire mintha hirtelen rátörne a felismerés, hogy túl sokat fecsegett. Sarkon fordul, és eltűnik a ködben. A gyerekek maradnak. Nekik jó, semmiről sem tudnak.

Az Ila börtön épülete OslóbanForrás: Lantos Gábor

A szőke oktató véleményével homlokegyenest szemben állt a buszvezetőé. Ő Srí Lankáról érkezett Norvégiába. Rossz angolsággal, de félreérthetetlen nemzetközi jelzésekkel hozta tudomásomra, hogy Breiviknek az első fán kellene lógnia, ha megtehetné, maga csomózná meg a kötelet a gyilkos nyakán.

A börtön körül őgyelgek a nagy hóban. Az egész olyan, mintha Budapesten, a Rózsadombon lennék. A családi házak között terpeszkedő hatalmas épületet magas kerítés veszi körül. Az ablakokon rácsok, amúgy minden csendes. Merengésemből ordítás ránt vissza a földre; egy smasszer kiabál, hogy azonnal fejezzem be a fényképezést. Lelépek innen, mielőtt kijönnek, és elveszik a gépet.

Az egyik bíró halálbüntetést követelt

Andres Breivik fogva tartásának körülményeit már akkor sem értette senki, az azóta eltelt időben pedig ez a kérdés rengeteg újságcikket, elemzést szült. A kérdések jogosnak hatottak. Minek neki háromszobás cella?

Miért reklamálhat a hideg kávé miatt?

Szüksége van-e konditeremre, könyvtárra, síkképernyős tévére és számítógépre, valamint a reggelente felszolgált vesepecsenyére? A felsorolást még folytathatnám, de ebből is kitűnik, hogy Breivik inkább egy wellness-szállodában érezheti magát, mintsem börtönben. Ráadásul az Ila börtön vezetői egy egész emeletet ürítettek ki, attól félve, hogy ha Breivik a többi rab közé kerül, azok megölik őt.

A skieni börtön személyzete felkészül a média rohamára. 2016 áprilisában a Breivik kontra norvég állam pert ebben a börtönben tartottákForrás: AFP/Jonathan Nackstrand

Persze nem mindenki vesztette el a fejét, akadtak józan döntések is Norvégiában a gyilkosság után. Az állami média például sajátos öncenzúrába kezdett a bírósági tárgyalás idején. Nem akarták, hogy a tömeggyilkos nézetei utat találjanak a széles nyilvánossághoz. Óriási vihart kavart az ítélkezésben részt vevő egyik bíró, Thomas Indreb véleménye. Az ítész szerint a halálbüntetés az egyetlen tisztességes válasz ebben az esetben.” Ezért a mondatért a vádat képviselő ügyészség (!) ki akarta zárni őt a tárgyalásról. A 2012. április 26-án kezdődő per rekordgyorsasággal, 2012. augusztus 24-én lezárult a huszonegy évnyi, Norvégiában maximálisan kiszabható börtönbüntetés kihirdetésével. Amely a huszonegyedik év végén újra meghosszabbítható huszonegy évvel. Feltételezhető, hogy Breivik így haláláig börtönben marad. A gyilkos 2013 márciusában el akart menni az édesanyja temetésére. Nem engedték meg neki.

Oslo a 2011-es robbantások utánForrás: Wikipedia

Rozsán Tímea egy mondata cseng a fülemben. Norvégia a világ legtökéletesebben működő káosza. Ezt nem én mondom, hanem a helyiek. Nem csoda, hogy a világ nagy részén egyáltalán nem értették ennek az országnak a hozzáállását Breivikhez és a gyilkosságokhoz. Erre azt szoktam felelni, jó lenne, ha az egész világ olyan naiv lenne, mint Norvégia. Talán kevesebb lenne az öldöklés, a felesleges harc vagy a háború. Még akkor is így gondolom ezt, ha most egy rettenetes ügy kapcsán beszélgettünk.”

Norvégia emlékezik, Breivik egyetemre jár

2013 óta nagyon sokszor megfordultam Norvégiában. A Breivik-ügy emléke azóta sem halványult el. Természetesen a mai norvég újságok jelentős terjedelemben emlékeznek meg az öt évvel ezelőtt történtekről. A Sandefjordban élő Czipriné Ivancsis Imola így beszélt erről az Origónak.  

Ma reggel a rádióban az öt évvel ezelőtti eseményekre történő megemlékezéssel kezdődött a nap.
Megszólalt az a riporternő, aki az oslói robbantás idején a kormányépületben tartózkodott. Elmesélte, hogy az ötödik emeletről szaladni kezdett lefelé, de az elsőről már nem jutott tovább, mert a robbanás leszakította az épületet. Onnan adott élő közvetítést a hallgatóknak. Ma sem tudja megmondani, hogyan volt képes beszélni, csak amikor befejezte az adást, akkor kezdett el sírni.”

Norvégia miniszterelnöke, Erna Solberg (balra), Mette-Marit hercegnő (középen) és Haakon herceg (jobbra) mai oslói megemlékezéseForrás: AFP/Vegard Wivestad Grtt

Idén áprilisban az egész világot megdöbbentette, hogy Anders Breivik pert nyert a norvég állam ellen. A tömeggyilkos azért adta be a keresetét, mert szerinte megsértették az emberi jogait azzal, hogy magánzárkába tették. A bíróság szerint viszont nem sérültek a férfi magánélethez és családi kapcsolattartáshoz kapcsolódó jogai, ezért a kereset erre vonatkozó követeléseit elutasították, így is 330 ezer korona (kb. 11 millió forint) kártérítést ítéltek meg Breivik javára. Czipriné Ivancsics Imola erről érdekes részleteket osztott meg velünk. A pert ugyan megnyerte, de a fogva tartásának körülményei a mai napig sem változtak. Legfeljebb a kávéja lehet melegebb, mert korábban azt is nehezményezte, hogy hideg a reggeli itala. A norvég hatóságok biztosan nem engedik össze más rabokkal.

Jelenleg már nem az Ila börtönben, hanem Skienben tölti a büntetését.

A cellája kétszobás, van saját edzőterme, de továbbra sem érintkezhet senkivel. Külön érdekesség, hogy időközben felvették az oslói egyetemre, ahol politológiát tanul. Mivel a számítógépén továbbra sincs internet, ezért könyvekből tanul és papíron vizsgázik.”

A skieni börtönben kialakított tárgyalóterem, ahol a Breivik kontra norvég állam per zajlottForrás: AFP/Jonathan Nackstrand

Norvégiában 2011 óta minden júliusban megemlékeznek a történtekről. A túlélők és az áldozatok hozzátartozói azonban elégedetlenek mindazzal, ahogyan az emberek a történteket a szürke hétköznapokon kezelik. Már tavaly is, de főleg az idei évben lehetett olvasni arról, hogy a túlélők szerint Norvégia elfelejtette őket. Persze ők is tudják, hogy az idő előrehaladtával az emlékek elhalványulnak, miközben a világon számos más helyen történnek ehhez hasonló tragédiák. Nizza, Isztambul, Párizs. Ott is vannak áldozatok, most velük foglalkozik a világ” – mondta Czipriné Ivancsics Imola. „A fiam iskolájában azt mondják, nem szabad a dolognak túl nagy feneket keríteni.

Nem szabad lehajtott fejjel járni, mert akkor a gyilkos elérte a célját.

Ha félünk, ha ezt kimutatjuk, sohasem győzhetjük le a Breivik-féle őrülteket.” 

Interjú az államügyésszel és a főnyomozóval

Norvégiában a mai nap minden sajtótermék az öt évvel ezelőtt történtekkel foglalkozik. A Dagbladet című újság megszólaltatott néhány főszereplőt. Inga Bejer Engh 2011-ben államügyészként dolgozott.

Mit csinált 2011. július 22-én, amikor a terrorcselekmény történt?

Az autóban ültem, úton a családomhoz Arendalba.

Mire emlékszik legjobban arról a napról?

Arra, hogy esett az eső, és minden csendes volt.

Miként került kapcsolatba az üggyel?

Én voltam a kettőből az egyik államügyész, aki a Breivik elleni tárgyalást vezette.

Inga Bejer Engh (balra) 2011-ben államügyészként dolgozottForrás: AFP/Daniel Sannum Lauten/Daniel Sannum Lauten

Van olyan epizód, amit azóta sem tud kitörölni az emlékezetéből?

Ahogyan Breivik sírt, amikor megmutattuk neki a filmet, hogy nézze meg, mit csinált. Sosem felejtem el, hogy a tárgyalóteremben valaki hozzávágott egy cipőt. Ekkor jöttem rá arra, hogy az ember élete pillanatokon belül fenekestül felfordulhat.

Le tudná írni az első találkozását Breivikkel?

Az oslói rendőrkapitányság egyik kihallgatótermében történt. Az első, ami feltűnt, hogy mennyire más, mint azok a bestiális tetteket elkövető bűnözők, akikkel korábban találkoztam. A mód, ahogy abszolút közömbösen beszélt a tettéről, megkülönböztette a többi gyilkostól. Olyan volt, mintha hétvégi kerti partiról mesélt volna, és nem egy gyilkosságról.

Christian Hatlo 2011-ben a nyomozás vezetőjeként dolgozott

Mit csinált 2011. július 22-én, amikor a terrorcselekmény történt?

Szabadságon voltam, a kunyhómban ültem, odakint esett az eső. A Tour de France-t néztem a tévében. Egyszer csak megszakították az adást, és rendkívüli híreket kezdtek sugározni Oslóból. Szinte sokkban ültünk, és emlékszem a képekre. Úgy éreztem, hogy ez nem lehet igaz.

Hogy került kapcsolatba az üggyel?

Aznap este hívtam a főnökömet, aki behívott dolgozni, így a szabadságomat megszakítva július 24-én vasárnap munkába álltam.

Van olyan pillanat, ami kifejezetten megragadt az emlékeiben?

Amikor július 24-én vasárnap délelőtt Askerből Oslóba vezettem, egy autót sem láttam az utakon. Oslóban a rendőrkapitányság nyüzsgött a rendőröktől, érezni lehetett, hogy különleges a helyzet. Másnap, július 25-én találkoztam először Breivikkel. Amikor átmentem a bíróságra, egy félreértés folytán megtámadták az autómat, mert azt hitték, hogy a tömeggyilkos ül benne. Azt a káoszt, az embertömeget és a hatalmas médiaérdeklődést sosem felejtem el. A világ minden tájáról jöttek újságírók, képtelenség volt bejutni az épületbe. Végül a hátsó bejáraton kellett bemennem.

Christian Hatlo 2011-ben a nyomozás vezetője voltForrás: AFP/Berit Roald

Miként emlékezik a Breivikkel történt első találkozására?

Ez is július 25-én, hétfőn történt. Amikor bejött a szobába bilincsbe verve, nagyon különleges képet mutatott Breivik. Egyenesen hozzám fordult, és azt mondta, hogy hajlandó több információt megosztani velem, ha gondoskodom arról, hogy az állam ne támogassa anyagilag a sajtót. Annyira abszurd volt ez, hogy rögvest azt gondoltam, miféle ember lehet ez? Ember-e egyáltalán?

 A 77 áldozat

Modupe Ellen Awoyemi (15 éves), Ismail Haji Ahmed (19), Lene Maria Bergum (19), Porntip Ardam (21), Ingrid Berg Heggelund (18), Kjersti Berg Sand (26), Mona Abdinur (18), Johannes Buø (14), Trond Berntsen (51), Torjus Jakobsen Blattmann (17), Monica Elisabeth Bøsei (45), Carina Borgund (18), Andreas Dalby Grønnesby (17), Monica Iselin Didriksen (18), Kevin Daae Berland (15), Andreas Edvardsen (18), Tore Eikeland (21), Gizem Dogan (17), Andrine Bakkene Espeland (16), Hanne Anette Bach Fjalestad (43), Aleksander Aas Eriksen (16), Even Flugstad Malmedal (18), Sverre Flate Bjørkavag (28), Silje Merete Fjellbu (17), Sondre Furseth Dale (17), Isabel Victoria Green Sogn (17), Hanne Kristine Fridtun (19), Kai Hauge (32)

Breivik áldozataiForrás: AFP/-

Rune Havdal (43), Snorre Haller (30), Ida Marie Hill (34), Karin Elena Horst (15), Asta Sofie Helland Dahl (16), Eivind Hovden (15), Guro Vartdal Havoll (18), Anne Lise Holter (51), Rolf Christopher Johansen Perreau (25), Esper Jørgensen (17), Steinar Jeissen (16), Margrethe Bøyum Kløven (16), Syvert Knudsen (17), Sondre Kjøren (17), Anders Kristiansen (18), Jon Vegard Lervag (32), Tove Ashill Knutsen (56), Tamta Liparteliani (23), Fredrik Lund Schjetne (18), Gunnar Linaker (23), Maria Maagerø Johannesen (17), Hanne Løvile (30), Eva Kathinka Lütken (17), Karar Mustafa Qasim (17), Tarald Kuven Mjelde (18), Thomas Margido Antonsen (16), Hanne Marie Orvik Endersen (61), Diderik Aamodt Olsen (19), Emil Okkenhaug (15), Bano Abobakar Rashid (18), Jani Rafal Mohamad Jamil (20), Henrik André Pedersen (27), Bendik Rosnaes Ellingsen (18), Ida Beathe Rogne (17), Henrik Rasmussen (18), Lejla Selaci (17), Marianne Sandvik (16), Synne Røyneland (18), Silje Stamneshagen (18), Ronja Søttar Johanesen (17), Brigitte Smetbak (15), Sharidyn Svebakk-Bøhn (14), Tina Iversen Sukuvara (18), Victoria Stenberg (17), Ruth Benedicte Vatndal Nilsen (15), Elisabeth Trønnes Lie (16), Simon Sabeø (18), Hakøn Odegaard (17), Havard Vederhus (21)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK