Atomfegyvereik miatt egyre veszélyesebb a területi háború India és Pakisztán között

Gerend Kalan, 2019. február 27. Emberek gyülekeznek egy lelőtt indiai harci repülőgép roncsánál a Dzsammu és Kasmír indiai szövetségi állam nyári fővárosától, Szrinagartól 20 km-re fekvő Garend Kalanban 2019. február 27-én. A pakisztáni légierő lelőtt két indiai harci repülőgépet, miután azok behatoltak az ország légterébe, egy indiai pilótát elfogtak. A Kasmír területén lelőtt gép két pilótája, valamint egy civil életét vesztette. A két ország között a Pakisztán által vitatott hovatartozású Dzsammu és Kasmír indiai szövetségi államban egy indiai félkatonai szervezet ellen elkövetett, több mint 40 halálos áldozatot követelő robbantásos merénylet után éleződött ki a feszültség. MTI/EPA/Farúk Hán

A Pakisztán és India között feszülő konfliktust kísérő fegyveres összecsapások alig keltették fel a nemzetközi közvélemény figyelmét, a több mint 70 éve tartó területvitában olyan sűrűséggel fordulnak elő fegyveres harcok, hogy azok már nem érik el az ingerküszöböt. Az elmúlt héten azonban olyan súlyú összecsapások zajlottak, amelyek már okot adnak a nyugtalanságra, különösen annak tudatában, hogy a szembenálló felek egyaránt rendelkeznek atomfegyverekkel.

Idén február 14-én egy öngyilkos merénylő robbanóanyaggal megpakolt autóval belehajtott az indiai hadsereg 2500 katonáját szállító, 78 járműből álló konvojába.

Több mint 40 indiai katona halt meg, a merénylőről kiderült, hogy egy pakisztáni terrorszervezet tagja.

Autóbusz roncsát vizsgálják az indiai biztonsági szolgálat tagjai a Kasmír indiai részén, Szrinagar határában elkövetett robbantás helyszínén 2019. február 15-én, az öngyilkos merénylet másnapján Forrás: MTI/EPA/Farúk Hán

Ahogy az menetrendszerűen lenni szokott, a merényletet követő napokban tűzharc alakult ki az indiai katonák és a muszlim fegyveresek között. A helyzet odáig fajult, hogy indiai vadászgépek pakisztáni állásokat bombáztak, majd a pakisztáni légvédelem lelőtt két indiai gépet, az egyik pilótát pedig elfogták.

A konfliktus eszkalálódását azonban senki nem akarta, az összes nagyhatalom és a környező országok vezetői is önmérsékletre szólította fel a feleket. A békítés átmenetileg minden jel szerint sikerrel járt, Pakisztán szabadon engedte az elfogott indiai pilótát, de a nyugalom csak néhány hétig tartott.

A két ország között hivatalosan 2003 óta tűzszünet biztosítja a békét, és az államszintű kapcsolatok is működnek. A pakisztáni kormányfő a mostani konfliktusban is igyekszik elkerülni az összetűzések háborúvá növekedését. Kifejezte reményét, hogy sikerül békés megoldást találni, mivel egy háborúnak beláthatatlan következményei lehetnek, amennyiben a két atomhatalom eltéveszti a lépést.

Emberek gyülekeznek egy lelőtt indiai harci repülőgép roncsánál a Dzsammu és Kasmír indiai szövetségi állam nyári fővárosától, Szrinagartól 20 km-re fekvő Garend Kalanban 2019. február 27-én Forrás: MTI/EPA/Farúk Hán

A végleges békekötés azonban még várat magára. A jövőre nézve érdemes megismerkedni az okokkal, ami miatt időről időre háború közelébe sodródik a két ország. Illetve érdemes tudni, hogy miért nem sikerült békét kötni az elmúlt 70 évben.

Komoly vallási feszültségek

A hajdani Brit-Indiát, a gyarmattartók a kivonulásuk előtt vallási alapon két részre osztották: a hindu többségű Indiára és a muzulmán többségű Pakisztánra. A határok kialakításának kezdetén Pakisztán két, földrajzilag egymástól távol fekvő részből állott, amelyekből aztán 1971-ben létrejött a mai Pakisztán és Banglades.

Az 1947-es felosztás nem oldotta fel a vallási feszültségeket. Épp ellenkezőleg, mindkét országban nagyszámú vallási kisebbségek maradtak annak ellenére, hogy rögtön a függetlenség kikiáltása után komoly lakosságcserét hajtottak végbe. A brit hatalom volt az első, amely az egész szubkontinensre kiterjedő fennhatósággal bírt.

Indiában 16 hivatalos nyelv mellett, 1500 nyelvet és dialektust használnak, az angolok távozása után sokféle ellentét felszínre került.

A brit gyarmatbirodalom megszűnése után, Kasmír is kikiálthatta volna függetlenségét, és egy önálló állam jöhetett volna létre területén, azonban saját erejére támaszkodva nem lettek volna képesek megőrizni a függetlenségüket.

Kasmír gazdaságilag, közlekedés-földrajzilag Pakisztánhoz kötődik, illetve területén többségében muzulmánok éltek, és élnek a mai napig. Pakisztán természetesen igényt formált erre a területre. 1947. október 22-én pakisztáni fegyveresek megkezdték Dzsammu és Kasmír megszállását. Ennek hatására a kasmíri maharadzsa, október 26-án aláírta az Indiához való csatlakozásról szóló dokumentumot, amely másnap hatályba lépett. Az indiai csapatok 1947 decemberére a pakisztáni határ közelébe szorították vissza a fegyvereseket, ahol a frontvonal állandósult. A pakisztáni fél soha nem fogadta el a számára kedvezőtlen határokat, a pakisztáni offenzíva kudarca óta állandósultak a fegyveres harcok.

1948. januárjában, az ENSZ BT rendelkezése alapján egy bizottságot állítottak fel, azzal a céllal, hogy hozzanak tető alá egy tűzszüneti megállapodást a két fél között, demilitarizálják a teljes területet. Jellemző az ENSZ közismert fürgeségére, hogy mire a bizottság megjelent, Pakisztán már felvonultatta reguláris erőit. 1949-ben az ENSZ közreműködésével a két ország katonai képviselői Karacsiban egyezségre jutottak; egy demarkációs vonal létrehozásával felosztották a himalájai régiót: Pakisztáné lett a területek egyharmada, a maradék pedig Indiáé. Számokban ez azt jelenti, hogy a Kasmír 228 000 négyzetkilométeres területéből 78 932 négyzetkilométernyi részt Pakisztán birtokol, a maradékot India. India 35 000 négyzetkilométernyi területről volt kénytelen lemondani Kína javára egy háborús veszteség eredményeként.

1965-ig viszonylagos béke uralta a területet, Pakisztán azonban egyetlen percig sem mondott le arról, hogy megszerzi Kasmírt.

Szélsőségeseket támogatva folyamatosan fenntartott egy félháborús állapotot, sokszor valódi háborús helyzetté változtatva a fegyveres akciókat.

Időnként India is bekapcsolódott Pakisztán belső harcaiba, a kelet-pakisztáni függetlenségi háborúban India a bengáliakat támogatva akarta gyengíteni ellenfelét.

India Dél-Ázsia vezető hatalma, sokkal szegényebb és kisebb északi szomszédja mégis jelentős biztonsági kockázatot jelent számára.

A pakisztániak kezében az atomon kívül a terrorizmus is jelentős fegyver, ezzel fenyegetést jelentenek Indiára, messze a pakisztáni határtól is.

A hidegháború vége óta új jelenség lett a különböző pakisztáni terrorszervezetek megjelenése, egyesek tudni vélik, hogy Pakisztán így vív mocskos háborút, hiszen így könnyebb csapást mérni, azonban letagadható az érintettség.

Az elmúlt évtizedek alatt Kasmír lakosságának gyökeresen megváltozott a viszonyulása Indiához. India jelentős erőket állomásoztat Kasmírban azért, hogy fenntartsa a biztonságot és a hatalmát a területen. A társadalom többsége az indiai jelenlétet mára inkább elnyomásnak tekinti. A közhangulat megváltozásával Pakisztán is bátorítva érzi magát, hogy a lakosság támogatása mellett fegyveres akciókat kezdeményezzen. 1999-ben a kargili konfliktus során Pakisztánból érkezett fegyveresek elfoglaltak egy magaslatot, az indai hadseregnek hetekig tartott kifüstölni őket. Az összecsapásnak két okból is nagy jelentősége volt. Egyrészről a bevonuló fegyveresek közül sokan azonosíthatóan a pakisztáni hadsereghez tartoztak, másrészről először fordult elő, hogy a két ország immár, mint atomhatalom állt szemben egymással fegyveresen.

A megnövekedett határsértések már nem egyszer vezettek fegyveres ütközetekhez, és 1999-ben az atomháború lehetőségéhez is közel sodródott a két ország.

Sem Pakisztán, sem India nem ratifikált semmilyen nukleáris leszerelést célzó egyezményt, arzenáljukat folyamatosan bővítik.

A 90-es évek elejére a lakosság két csoportra oszlott: a Pakisztánhoz való közeledés és a függetlenedés híveire, az indiai uralomnak szinte semmilyen társadalmi támogatottsága nincs. A kezdeti pakisztáni, sajátos nacionalizmust időközben felváltották a vallási, muszlim motivációk. A tartományban az elmúlt évtizedben a muszlim lakosság egyre határozottabban szólal fel az indiai jelenlét ellen. Egyes források szerint a kasmíri társadalom 90 százaléka ellenzi, hogy a területet India ellenőrizze. Amikor 2016-ban a hatóságoknak sikerült megölni egy dzsihádista parancsnokot, tüntetések kezdődtek Kasmírban. Ez egyértelmű jelzés arra nézve, hogy napjainkban Kasmír lakossága a szélsőségeseket támogatja, a vágyuk egyértelműen az Indiától való elszakadás.

Bár szavakban mindkét állam vezetése hitet tett a konfliktus békés rendezése mellett, ezek csak üres malasztok maradnak mindaddig, amíg Pakisztán nem hagy fel a szeparatista csoportok támogatásával.
A kétezres évek elején egy rövid időre kedvező irányt vett a két ország kapcsolata, odáig jutottak, hogy az Ellenőrzési Vonalon keresztül szabad kereskedelmet hirdettek. Ennek a rövid, békés periódusnak vetett véget egy 2008-as terrortámadás,

amikor Mumbai (Bombay) egyik turistanegyedében pakisztáni fegyveresek több mint 160 embert megöltek.

Akkor Kasmírban is utcára vonultak a fiatalok az erőszak ellen tüntetve. A 2010-es évek óta visszaesés figyelhető meg a két ország kapcsolatában, nem ritkák az olyan India-ellenes tüntetések, amelyek során több tucat muzulmán fiatal meghal.

A szembenálló felek minden évben több százszor megsértik a tűzszüneti egyezményeket, gyakoriak a terrortámadások, amelyekben sok esetben civilek esnek áldozatul. A jelenlegi helyzetet nehezíti, hogy Indiában hamarosan választások lesznek, így sem az ellenzék, sem a kormánykoalíció nem tűnhet engedékenynek a pakisztániakkal szemben.

Körösi Csoma Sándor még boldog völgyként írta le Kasmírt. Bár a természeti adottságai ma is alkalmassá teszik arra a területet, hogy Paradicsomként tekintsen rá az ember. Azonban az elhúzódó konfliktus még sokáig a földi poklot jelenti az ott lakó egyszerű emberek számára.