Az orosz nyugdíjas azt állította magáról, hogy ő a legidősebb ember, 123 éves korában halt meg.
Appaz Iljev Ingus Köztársaságban élt, ami Oroszország autonóm köztársasága, Grúzia közelében.
A férfi állítása szerint az utolsó cár uralkodása alatt született 1896 márciusában.
A két világháború után az élete nagy részében pásztor volt. A születését igazoló papírokat azonban elvesztette, így valós életkorát nem lehet ellenőrizni.
A legöregebb ember, aki igazolni tudta a születését is, az amerikai Sarah Knauss, aki 1999-ben, 119 évesen és 97 naposan halt meg.
Vannak, akik szerint a francia Jeanne Calment élt a legtovább. A nő 1997-ben halt meg, állítólag 122 évesen és 164 naposan, de az ő születési adatai sem hivatalosak.
De rajtuk kívül is többen követelték már maguknak – vagy haláluk után családjuk – a legtovább élő ember címét. Például a japán Jiroemon Kimura, aki 2013-ban halt meg 116 évesen és 54 naposan, a szintén japán Kane Tanaka, aki 116 évesen és 127 naposan halt meg, illetve 2018-as halála után a 117 éves Chiyo Miyako is.
Appaz Iljev a hosszú élet titkát a 11 órás alvásban látja.
Mindennap este hétkor nyugovóra tért, miután hatkor beterelte az állatokat.
Az orvosokat és a gyógyszereket is kerülte élete során, bár 121 évesen szürke hályoggal megműtötték a szemét.
(A férfiról és életéről fotókat ezen a linken talál.)
Iljev csak saját termesztésű zöldségeket evett, és a húst is az egyik közeli faluból szerezte be.
Inni csak tejet, illetve friss forrásvizet ivott.
Appaz Iljev korábban elmesélte, hogy harcolt 1917-1922 között a polgárháborúban, de 45 évesen már túl öregnek találták, hogy a II. világháborúban is harcoljon, ezért traktorvezetőnek állt.
1944-ben Kazahsztánba deportálták, de szerencsésen túlélte azt is.
A férfinek 8 gyerektől 35 unokája, 34 dédunokája és számtalan ükunokája született.
Az ismerősei szerint Appaz Iljev egy nagyon szerethető idős ember volt, aki szerette az életet.