Véget értek a nyugalom évei a NATO-ban

A keleti és déli kihívások felerősödése, az ukrajnai konfliktus, az európai politika változásai, a terrorizmus elleni globális küzdelem és más fejlemények mind arra világítottak rá, hogy a „nyugalom évei" után ismét dinamikusan változó környezetben kell helytállnia a NATO-nak – többek között erről is szól az Antall József Tudásközpont kiadványa az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetéről.

A NATO tavalyi kettős évfordulója nemcsak az ünneplésre, de a számvetésre is okot ad: az egyre diffúzabb biztonsági környezet, a 2014-es év eseményei, a transzatlanti viszony átrendeződése és az új biztonsági fenyegetések további fejlődést követelnek meg a szövetségtől. Az Antall József Tudásközpont a kihívások és a lehetőségek egységes keretbe rendezésével és egy tankönyvként használható, új összefoglalóval tisztelgett a washingtoni szerződés aláírásának hetvenedik, valamint Csehország, Lengyelország és Magyarország csatlakozásának huszadik évfordulójára.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét a világ legsikeresebb katonai szövetségeként tartják számon. Ez abból fakad, hogy mindig gyorsan és rugalmasan tudott reagálni a biztonsági környezet változásaira.

Ilyen változások jócskán akadtak az elmúlt években: a keleti és déli kihívások felerősödése, az ukrajnai konfliktus, az európai politika változásai, a terrorizmus elleni globális küzdelem és más fejlemények mind arra világítottak rá, hogy a „nyugalom évei" után ismét dinamikusan változó környezetben kell helytállnia a NATO-nak.

Mindez új összefoglalókat, friss értékeléseket követel, hogy diskurzus indulhasson arról, mi is a szövetség érdeke, miben különleges Közép-Európa és benne a visegrádi négyek szerepe, és mi a hosszú távú magyar érdek a szövetségen belül.

Forrás: AJTK

A könyv bevezető fejezetében régi témákat helyeztek új megvilágításba: a NATO eredetét és stratégiáját, az európai védelem koncepciójának fejlődését, a NATO–EU kapcsolatot vagy a szövetség parancsnoki rendszerének változásait. A második részben az európai kontinens keleti és déli részén erősödő biztonsági kihívások mellett arra keresték a választ, hogy a transzatlanti tehermegosztás hogyan lehet egyszerre igazságos, hatékony és hosszú távon is fenntartható.

A harmadik rész a többdimenziós, átfogó fenyegetésekkel foglalkozik: a NATO szerepével a válságkezelésben, a tengeri hadviselésben vagy akár a társadalmi kapcsolatok fejlesztésében. A negyedik rész a visegrádi országok, valamint Románia és a Nyugat-Balkán perspektíváját, tapasztalatait, kihívásait mutatja be. Végül a NATO-partnerségek és a bővítés kérdései kerülnek terítékre.

Az Antall József Tudásközpontban úgy vélik, időszerű, hogy 2014–2015 hozta nagy változások után új összegzéssel járuljanak hozzá a NATO jövőjét illető diskurzushoz, a szövetség és védelempolitikai érdekeink jobb megértéséhez.

Bár a regionális szemlélet az egész könyvben megjelenik, a regionális fejezetben különösen hangsúlyossá válik: mindegyik ország saját perspektívájából igyekszik megérteni, mit jelent a NATO, és miért fontos igazán Közép-Európából hozzájárulni a szövetség működéséhez.

Mindez különösen fontos annak fényében, hogy nagy összefoglaló munka nem sok született a NATO-ról a közép-európai országok szemszögéből. Remélik, hogy tankönyvi igényű kötet nemcsak a magyar felsőoktatás kiegészítő anyagaként forgatható haszonnal, hanem hozzájárul majd ahhoz, hogy a külföldi diákok is megismerkedjenek a NATO határozottan közép-európai és magyar nézőpontjával, hogy a többi NATO-tagország is jobban értse, értékelje és beépítse a térségünk biztonsági szempontjait.