Mozgalom szerveződik a baloldali ideológiai elnyomás ellen az Egyesült Államokban

Cancel Culture, pedofilellenes törvény, mainstream
A "cancel culture" igyekszik elnémítani minden vele nem egyező véleményt.
Vágólapra másolva!
Miközben az antirasszizmus nevében valóságos kulturális forradalmat hajtanak végre az angolszász munkahelyeken és egyetemeken a magukat baloldalinak és antirasszistának nevező mozgalmárok, az ideológiai tatárjárás ellenfelei egyre inkább maguk is hálózatokba szerveződnek, hogy szembeszállhassanak a társadalom totális és bizonytalan végcélú átalakításával - írja a Danube Institute.
Vágólapra másolva!

A társadalmi igazságossággal és a rasszizmus totális eltörlésével kampányoló aktivisták relatív sikerességének azonban van egy fontos, talán nem annyira feltűnő kulcsa: szalámitaktikájuk, amellyel egyenként félemlítik meg a velük egyet nem értőket, s ezáltal apránként morzsolják fel az ellenállást.

A "cancel culture" igyekszik elnémítani minden vele nem egyező véleményt. Forrás: © Simon Hayes

A hagyományos jogi/politikai utakat éppen ezért ritkán követik, hiszen itt konkrét, szervezett ellenállást kellene leküzdeniük.

Az ehhez szükséges, valós társadalmi támogatottság ugyanakkor már nincs mögöttük, csak a céges és egyetemi terek viszonylag zárt világában tudnak megfelelő relatív túlerőt képezni.

Helen Pluckrose azonban pontosan itt kíván szembeszállni velük új szervezete, a Counterweight (Ellensúly) segítségével - írja a The Atlantic. A szóban forgó hölgy korábban már megtréfálta a kortárs, politikailag túlfűtött amerikai szociológiai magazinokat,

amikor megfelelően „woke" (magyarul felvilágosultnak mondható) nyelvezettel megírva direkt értéktelen tanulmányokat küldött be, amelyeket „megfelelő" témaválasztásuk és szóhasználatuk miatt aztán sietve publikáltak is.

Új szervezete igyekszik jó tanácsokkal ellátni és összekötni azokat az embereket, akik a „cancel culture"(eltörlés kultúrája) áldozatául estek, vagy egyszerűen úgy érzik, nem értenek egyet a kulturális forradalommal, amely az USA egyetemeit és céges világát sújtja.

Ez a háttértámogatás alapvetően tanácsadást jelent a követendő taktikákkal szemben: az egyszerű munkavállalót sebezhetővé teszi, hogy nem ismeri a kultúrharc eszközeit és mechanizmusát. Az új szervezet felkészíti a megfelelő érveléstechnikákra a segítséget kérőket, és pszichológiai támogatást is nyújt nekik, hogy az egyik legfontosabb eszközt, a csoportnyomást és a pszichikai zaklatást ki tudják védeni.

A baloldali aktivisták természetesen rasszizmussal vádolják a csoportot, mint az elvárható tőlük.

A The Atlantic újságírója például, amikor Pluckrose megtagadta, hogy egyes belső online fórumokat láthasson, rögtön rasszista kommunikáció rejtegetésével vádolta a szervezet vezetőjét. Az „Ellensúly" azonban nem vet el mindenféle antirasszista kampányt és ismeretterjesztést, konkrét „érzékenyítő" kurzusokat és előadókat támogatnak. Mi több, a szervezet klienseinek egy jelentős része színes bőrű.

Természetesen előfordulhat, hogy olyan embereknek is támogatást nyújtanak, akik ellen el nem ítélhető módon irányult a munkahelyükön felháborodás, mint azt a cikk is kiemeli.

Érdekes látlelete azonban az angolszász politikai életnek, hogy a szerzőben fel sem merült, hogy az ártatlanság vélelme is létezhet.

Tehát előfordulhat, hogy esetleg nem megfelelő emberek is a Counterweight védőszárnyai alá kerülnek, de amíg a helytelen cselekedeteiket egy független és igazságos eljárás nem bizonyítja, talán mégsem annyira elítélendő, hogy támogatást és tanácsadást kapjanak egy nyugati demokráciában.