Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Újabb és újabb terhelő bizonyítékok látnak napvilágot minden idők legsúlyosabb, Európai Parlamentet érintő korrupciós botrányával kapcsolatban. Az ügy központi szereplője az azóta már parlamenti tisztségéből visszahívott, valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségében (S&D) betöltött tagságától is megfosztott korábbi EP-alelnök, Eva Kaili, aki a gyanú szerint hozzátartozóival és más baloldali politikai szereplőkkel szándékegységben, jelentős mértékű anyagi ellenszolgáltatásért cserébe, illegális lobbitevékenységet folytatott Katar és - egyes sajtóértesülések szerint - Marokkó érdekében. A tiltott politikai és gazdasági befolyásszerzés szálai közvetve egészen a Soros Györgyhöz köthető NGO-hálózatig érnek. A hatóságok az eset kapcsán korrupció, pénzmosás, valamint bűnszervezet létrehozásának alapos gyanúja miatt folytatnak szerteágazó nyomozásokat.
A kirobbant botrány azonban a büntetőjogi felelősségen túl - ám azt véletlenül sem háttérbe szorítva -, egyéb, nagyon komoly, hitelességi kérdéseket is felvet, amelyeket nemcsak a konzervatív, nemzeti oldalnak érdemes részletesen kibontania, hanem azokkal a morális válságban tengődő baloldalnak is kíméletlenül szembe kell néznie.
Eva Kaili személyében ugyanis nem csupán egy olyan vezető baloldali politikai döntéshozó bukott meg megvesztegetéssel összefüggésben, aki - többek között - a jogállamiság miatt konstansan aggódó, Dobrev Klárát a köreiben tudó, sorosista NGO, az ECFR oszlopos tagja is volt, hanem egyben egy olyan európai politikus is, aki a jól ismert magyarellenes,balliberális szövetség szereplőivel egyetértésben, különböző uniós jogi aktusokon keresztül kitartóan és visszatérőenvádolta a nemzeti kormányok által vezetett tagállamokat a jogállam szisztematikus leépítésével, korrupcióval és visszaéléssel.
Ennek a jogi köntösbe bújtatott politikai munkának - melyhez lelkiismeret-furdalás nélkül asszisztált az uniósintézményrendszer valamennyi entitása, beleértve az Európai Unió Bíróságát is - lett a következménye többek között az is, hogy az Európai Unió alapszerződéseinek tételes jogával ellentétesen, Magyarország hosszú ideig nem juthatott hozzá az őt megillető forrásokhoz.
Eva Kaili még az előző európai parlamenti ciklusban, 2015-ben - mások mellett, az akkor még az EP-ben politizáló Niedermüller Péterrel közösen - terjesztett elő állásfoglalásra irányuló indítványt a magyarországi helyzet tarthatatlanságáról, amelyet végül a Parlament szűk többséggel megszavazott. A szociáldemokrata politikusnő általis jegyzett állásfoglalásában a testület mély aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Magyarországon súlyos mértékben romlik a jogállamiság helyzete, és felszólította a Bizottságot, hogy azonnal indítsa el a demokrácia, a jogállam és az alapvető jogok magyarországi helyzetének mélyreható nyomon követését, továbbá folytasson le minden vizsgálatot és vegyen igénybe minden meglévő jogalkotási eszközt annak érdekében, hogy az uniós források átlátható és megfelelő felhasználása Magyarországon biztosítva legyen.
Kaili az állásfoglalás elfogadása után két évvel ismét támogatta az EP jól ismert, magyarellenes, balliberális politikusai - többek között Niedermüller Péter, Jávor Benedek, Judith Sargentini, Malin Björk és Sophie in't Veld - általhazánkkal szemben beterjesztett, a Sargentini-jelentés későbbi megszületésének zöld utat biztosító indítványt, melyben a Parlament abbéli álláspontjának adott hangot, hogy amagyarországi helyzet egyértelműen a 2. cikkben foglalt értékek súlyos megsértésének veszélyét jelenti, így indokolt a 7-es cikk szerinti eljárás megindítása Magyarország ellen. A képviselők ezért utasították az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot (LIBE Bizottság), hogy kezdeményezze az eljárást és készítsen külön jelentést a Tanácsot cselekvésre felszólító plenáris szavazás céljából. Végezetül felkérték a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós források magyar kormány általi felhasználását.
Ezen előzmények alapján nem meglepő, hogy a szociáldemokrata politikusnő később a hazánkat - egyebek mellett a korrupció vádja miatt - elmarasztaló, politikailag motivált Sargentini-jelentést is megszavazta.
Eva Kaili tehát már az előző parlamenti ciklusban is tevékenyen részt vett a magyarellenes, balliberális szövetség „munkájában", e szokásával pedig 2019-et követően sem hagyott fel: egészen az elmúlt napokban bekövetkezettbukásáig ellentmondást nem tűrően támogatta Daniel Freund, Gwendoline Delbos-Corfield, Sophie in't Veld és Malin Björk jogállamisággal és LMBTQ-propagandával összefüggő, hazánkkal szemben folytatott politikai boszorkányüldözését.
2020. október 7-én megszavazta a LIBE Bizottság által megalkotott: „a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos uniós mechanizmus létrehozásáról szóló jelentést" (jogállamisági mechanizmus), melyben a képviselők ismételten mély aggodalmuknak adtak hangot az illiberális tendenciák, valamint a korrupció erősödése miatt bizonyos tagállamokban, és egy olyan új mechanizmus létrehozására szólítottak fel, amely összekapcsolja a jogállamiság tiszteletben tartását az uniós pénzek folyósításával.
Ezt követően, 2020. december 16-án az EP - Kaili egyetértésével - elfogadta a jogállamisági rendeletet, ezzel pedig kötelező érvényű európai jogszabállyá vált a jogállamisági feltételrendszer.
De a szociáldemokrata EP-alelnök a jogállamisági kritikák protezsálása mellett, az LMBTQ-propagandát kiszolgálóérdekcsoportok felé is bizonyította hűségét. Támogatta Sophia in 't Veld, Gwendoline Delbos‑Corfield, Daniel Freund és Malin Björk állásfoglalásra irányuló indítványát „az Uniónak az LMBTIQ-szabadság zónájává való nyilvánításáról",valamint az előbb felsorolt személyek - Donáth Annával és Cseh Katalinnal kiegészült - előterjesztői csoportja által benyújtott indítványt is, amely a gyermekvédelmi törvényelfogadása miatt marasztalta el Magyarországot.
2022-ben pedig Eva Kaili mindent megtett annak érdekében, hogy Magyarország ne jusson hozzá az őt megilleti európai uniós forrásokhoz. Támogatta Sophia in 't Veld, Gwendoline Delbos‑Corfield és Malin Björk Lengyelországgal és Magyarországgal folyamatban lévő meghallgatásokról szóló állásfoglalásra irányuló indítványát, amelyben az EP sajnálatát fejezte ki, hogy a jogállamiság helyzete mindkét országban tovább romlott, és felszólította a Bizottságot, illetve a Tanácsot, hogy tartózkodjanak Lengyelország és Magyarország nemzeti terveinek jóváhagyásától.
Igennel szavazott a Sargentini-jelentés frissített változatának számító, a magyar jogállamiságot vizsgáló Delbos-Corfield-jelentésre, amely ismételten az EU-Szerződés 2. cikkében foglalt értékek veszélyét állapította meg, egyebek mellett a „korrupció aggálya" miatt.
Végül, idén november 24-én - pár nappal a személyével összefüggésben kirobbanó korrupciós botrány előtt - megszavazta a Molnár Csaba, Cseh Katalin, Gwendoline Delbos‑Corfield, Daniel Freund és Malin Björk által előterjesztett indítványt is, amelyben a testület balliberális többsége rögzítette, hogy Magyarországon továbbra is fennáll az uniós forrásokkal való visszaélés veszélye, éppen ezértismételten felszólította a Bizottságot, hogy tartózkodjon Magyarország tervének pozitív értékelésétől.
Jelenleg minden jel arra mutat, hogy ez utóbbi szavazás volt Eva Kaili Magyarországgal szembeni utolsó érdemi politikai megnyilvánulása, mely tényszerűen veszteség a Daniel Freund, Judith Sargentini és Gwendoline Delbos‑Corfield vezette magyarellenes, balliberális szövetség számára. Azonban a szocialista EP-alelnök rövid politikai története mindenféleképpen meghatározó tapasztalatként kell szolgáljonmind az uniós intézményrendszer és döntéshozók, mind a tagállamok és azok választópolgárai számára. Ugyanis a történtek egyértelműen rávilágítanak arra, hogy milyen veszélyekkel jár együtt, ha magukat érinthetetlennek gondoló, képmutató politikusok az intézményi többségüket fel- és kihasználva, visszaélésszerűen és politikailag elfogultan értelmeznek - univerzális jelentéssel nem bíró - fogalmakat, vagy különböző típusú nyomásgyakorlások révén akarnak ráerőltetni világnézeti sajátosságokat szuverén országokra.
Hiszen a korrupcióval gyanúsított Eva Kaili éveken keresztül aktívan részt vehetett a Magyarországgal szemben folytatott, korrupciós és jogállamisági kritikákat felvonultató politikai hadjáratban, melynek komoly következményeit végül a magyar gazdaságnak és a magyar családoknak kellett és kell viselniük.
