Nem lehet NATO-tag Ukrajna, nem lehet örökké az ukránokért harcolni, nem lehet minden területet visszaadni az ukránoknak Nicolas Sarkozy szerint

Ukrán tüzér a bahmuti fronton

Exkluzív interjút adott Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök a Le Figarónak. Az interjú apropóját az adta, hogy a korábban rendkívül sikeres, mai napig nagy hatású és befolyásos, de a politikai élettől visszavonult Sarkozy önéletrajzi könyvének folytatása augusztus 22-én kerül a könyvesboltokba („Les temps des combats" – „Harcos idők"). A volt köztársasági elnök brutális őszinteséggel vallott az elnöksége idejéről, a líbiai beavatkozásról, az orosz-ukrán háborúról, Putyinnal való kapcsolatáról és a migrációról is. Nicolas Sarkozy kétségkívül osztja Orbán Viktor és a magyar kormány álláspontját, és mielőbbi békét és fegyverszünetet akar. Sarkozy szerint Oroszországnak szüksége van Európára és Európának is az oroszokra; abszurdnak tartja, hogy örökké háborúzni kell az oroszokkal Ukrajnáért, és az ukrán terület-visszaszerzéseket sem gondolja reálisnak. A migrációról is egyértelműen fogalmaz: gondolatmenetének lényege, hogy a bevándorlás és bűnözés szerinte is kéz a kézben jár. Amerika és Brüsszel ultraliberális világa nem örült a volt francia elnök szavainak.

„Miért olyan nehéz ezt kimondani? Sok politikus így gondolja, de nem akarja kimondani. Kezdve kétségtelenül Emmanuel Macronnal..." – hangzik a Le Figaro következő kérdése.

"A politikai vita oda jutott mára, hogy csak vágyvezérelten, reflexszerűen reagál azokra a sokkoló hatású képekre, amelyek minden mélyreható válasz lehetőségét kizárják. Pontosan úgy, mint ahogyan Fukusima idején mondtak ítéletet az atomenergia fölött. Ma már tudjuk, hogy Fukusima nem nukleáris baleset volt, hanem egy példátlan erejű cunami idézte elő, amely maga alá temetett egy atomerőművet, és a természeti katasztrófa következtében 22 000 ember halt meg vagy tűnt el. A radioaktív szennyezésnek mindösszesen egy halálos áldozata volt. Amikor erre rámutattam a Franciaország szuverenitásának és energiafüggetlenségének elvesztését kutató Nemzetgyűlés vizsgálóbizottságában, senki sem vitatta ezt. Ennek eredményeképpen Németország lemondott az atomenergiáról, Franciaország pedig közel állt ahhoz, hogy lemondjon róla. Ez a kockázata annak, ha nincsenek viták. Hagynunk kell, hogy az indulatok lecsillapodjanak, és utólag fel kell ismerni az elkövetett hibákat is, mert mostanában már soha senki nem hibás. A médiapóz és az általános felelőtlenség lett a szabály. Ez pedig nem előrelépés a demokrácia számára. Ezt a „senki sem hibás" hozzáállást Sarkozy új könyvében többször is elítéli."

Sürgető belpolitikai kérdések

Ami az égető belpolitikai kérdéseket illeti, Nicolas Sarkozy, aki belügyminiszterként is dolgozott Jacques Chirac elnöksége alatt, állást foglal a rendőrséget, és általában a közbiztonságot érintő kérdésekben is. A Nahel meggyilkolását követően kirobbant egész Franciaországot érintő, polgárháborút idéző migránslázadásokkal kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy "nem lehet egy szintre emelni a rendőrséget és a bűnözőket."

Ha hagyjuk magunkat, és a rendőrség állítólagos áldozatainak hivatásos jogvédőire hallgatunk csak, akkor eljön a napja annak, hogy a rendőrség mindent magára hagy, mert a végén már nem tudja a munkáját elvégezni

– mondja Nicolas Sarkozy. Emmanuel Macron szerint egy olyan helyzet alakult ki, amit „senki sem láthatott előre", ezzel Nicolas Sarkozy vitába száll és a volt köztársasági elnök visszautal saját, 2005-ös tapasztalataira, amikor neki kellett megküzdenie a forrongó külvárosok lázadó migránsaival.

Migránsok a párizsi Szent Márton-csatornánál Forrás: windofchange.blogstar.hu

"A hatóságokat érintő válságnak hosszú története van. Elveszett egy egész generáció, amelyik már semmitől sem fél, és ennek fizetjük az árát most is. 1968 károsan hatott Franciaországra. A tekintély nem részletkérdés, hanem alapvető fontosságú. A társadalmi élet megköveteli a vertikalitást, miközben ma a horizontalitás kultusza dívik. A tekintély legitimitásának negyven éve tartó tagadása után eljutottunk oda, hogy az egyénnek megvan minden joga, de nincs semmi kötelessége. A közösségi hálók csak fokozták ezt a jelenséget. A demokráciánk veszélyben van, de nem azért, mert túl sok a tekintély, hanem azért, mert hiányzik, és ennek káros következményeit nap mint nap látjuk."

Az interjú során Nicolas Sarkozy a migrációval kapcsolatban vele szemben megfogalmazott kritikákra is reagál, és kifejti ezzel kapcsolatos álláspontját. A Le Figaro abból a szempontból közelíti meg ezt a fontos témát, hogy Nicolas Sarkozy 5 éves elnökségi ciklusa alatt számos intézkedést bevezetett, és folyamatosan törekedett a migráció megállítására, mégis úgy tűnik, hogy elvesztette a csatát.

Nicolas Sarkozy Forrás: AFP/Pascal Pochard-Casabianca

"Hogy elvesztettem volna ezt a csatát? Kétségtelenül, ugyanis még mindig folyik! De nem azért, mert nem harcoltam ellene.... Grenoble-i beszédemet pedig betartottam. Ebben elítéltem a bűnözés és a migráció közötti kapcsolatot, és azt javasoltam, hogy amennyiben egy kettős állampolgár gyilkosságot követ el az állam képviselője ellen, az veszítse el állampolgárságát. Emlékezzenek vissza, hogy ez micsoda monumentális felháborodást okozott az elitünkben! Mindenki engem kritizált, ideértve a többséget is. „Visszatért a fasizmus " - harsogták. Fel kell mérni az akkori felháborodás mértékét, és össze kell hasonlítani a mai valósággal. Nekünk volt igazunk mindazokkal szemben, akik tagadásban voltak. Ugyanezt a vakságot látom ma is, de a franciák nem bírják tovább. Hozzáteszem, hogy 2012-ben azzal kampányoltam, hogy szükség van az államhatárokra. Azt is megígértem, hogy ha nyerek, megreformálom a schengeni egyezményeket, és európai megoldást dolgozunk ki a migrációs kihívásra. De tudjuk, hogy mi történt, és hogy François Hollande győzelme milyen lazaságot eredményezett."

(Megjegyzés: a bukott szocialista Hollande, minden idők leggyengébb kormányzati tevékenységével utat nyitott a korlátlan, ellenőrizetlen migrációnak, ebben az időszakban jöttek létre a vidéki migránsgettók, mert Párizs és a nagyobb városok már nem bírták a migrációs nyomást. A baloldal tudatos migránsbetelepítési politikáját mára a franciák többsége végzetes hibának tartja. Francois Hollande bevándorláspolitikáját folytatja egyébként egykori gazdasági minisztere, a jelenlegi elnök, Emmanuel Macron.)

Ugyanígy tisztázza magát Nicolas Sarkozy a líbiai beavatkozással és a Kadhafival összefüggésben őt érő vádakkal kapcsolatban is. Ezek, túlmenően azon a soha be nem bizonyított állításon, hogy Sarkozy a Kadhafitól „kapott" 50 millió euróval kampányolt 2007-ben, arra is kiterjedtek, hogy Kadhafi megbuktatásával maga Sarkozy idézte elő a 2000-es évek legnagyobb migránsválságát.

Ez a kritika abszurd

– mondja a francia történelem Da Gaulle utáni talán legsikeresebb köztársasági elnöke, majd tényszerű állítással teszi helyre a kétkedőket.

Moamer Kadhafi Forrás: AFP/Alexander Joe, Dominique Faget

„Azt hisszük, hogy Kadhafi volt az, aki megvédte Európát a bevándorlástól?... Nagyon is komoly óvintézkedéseket tettünk akkoriban. Az ENSZ-től, az Arab Ligától és a NATO-tól is megbízást kaptunk. Kadhafi kegyetlen diktátor volt. A mandátumom kezdetén mindenki abban reménykedett, hogy meg fog változni. Az összes jelentős nyugati vezető - Jacques Chirac, Tony Blair, Condoleezza Rice... - mind Tripoliba utaztak, hogy közreműködjenek Líbia nemzetközi színtérre történő visszatérésében. Én is vállaltam ezt a kockázatot. Közben biztosítottam a bolgár ápolónők és az igazságtalanul halálra ítélt palesztin orvos szabadon bocsátását, amiért cserébe Párizsban fogadtam ezt a kiszámíthatatlan embert (Kadhafit). De 2011-ben, amikor saját népe felkelésével szembesült, amely több demokráciát és több szabadságot követelt, visszatért ahhoz az őrülthöz, aki valójában mindig is volt. Tömegmészárlásokat, saját szavaival élve, „vérfolyókat" ígért. Ezrek haltak meg. Ezért Franciaország és az Egyesült Királyság az Arab Liga kérésére és az ENSZ felhatalmazásával közel 20 országból álló nemzetközi koalíciót hozott létre, és beavatkoztunk a tragédia eszkalálódásának megakadályozása céljából.

„Ön adta ki a parancsot Kadhafi likvidálására?"– teszi fel az azóta mindenkit foglalkoztató kérdést a Le Figaro.

"Néhányan azt merték állítani, hogy én adtam ki a parancsot. Ez a méltatlan feltevés a tények tükrében semmisült meg. Ami Líbiában történt, az egy összehangolt, kollektív, NATO vezette akció volt. Sokkal később a Kadhafi-klán azzal állt bosszút, hogy azt állította, ő finanszírozta a kampányomat. Tizenegy évnyi nyomozás után a legcsekélyebb finanszírozásnak sem sikerült nyomát sem találni! Nem bántam meg ezt a líbiai beavatkozást, és nem Franciaország indította el a líbiai tavaszt. Az ország káoszba süllyedt. Ha nem avatkoztunk volna be, több ezer ember halt volna meg."

Francois Hollande Forrás: AFP/Bertrand Langlois

Nem gondolja, hogy ezek a mészárlások hatalmas migrációs hullámot indítottak volna el? – kérdezi a lap.

"Alapvetően az utódom (François Hollande bukott szocialista köztársasági elnök) követte el a hibát, mert „ejtette" a líbiai kérdést. Továbbá azok is hibáztak, akik vele együtt cserben hagyták a fiatal líbiai demokráciát, amely a 2012-es szabad választásokon alakult ki, akkor, amikor nagyobb szüksége volt a támogatásra, mint valaha. Barack Obama maga is elismerte, hogy ez volt a legnagyobb külpolitikai hibája. Amikor Franciaország ártatlan áldozatokat véd meg, akkor hű marad a történelméhez és az elveihez. Kötelességünk volt vállalni ezt a felelősséget."

Nicolas Sarkozy világosan látja az Európát fenyegető migrációs veszélyt

Ez egy hosszú távú küzdelem

– mondja, és aláhúzza, hogy mind a múltbeli, mind a jelenlegi migrációs hullámok eltörpülnek azokhoz képest, amelyek még jönnek.

"Még odáig is elmennék, hogy azt mondjam, hogy valószínűleg még semmit sem láttunk. 2050-re az afrikai kontinens lakossága 1,3 milliárdról 2,5 milliárdra fog nőni, fele 20 év alatti lesz. Ez a hatalmas népesség a demográfiai hanyatlásban lévő európai kontinens szomszédságában lesz. Sajnos a migrációs válság még nem is kezdődött el igazán! A migránsok humanitárius tragédiáját övező felfokozott érzelmek és a migránsokat védő jogi szabályok tömkelege miatt lehetetlenné vált a migrációs nyomás korlátozása és szabályozása. Határaink ellenőrzése alapvető fontosságú, de ez nem lesz elég; a problémát még a migráció megindulása előtt (azaz helyben) kell kezelni. Európa és Afrika minden eddiginél szorosabban kapcsolódik egymáshoz, Afrika gazdasági kudarca Európa tragédiája lesz. Európának kell kézbe vennie ezt a kérdést, és megvalósítania azokat a hatalmas infrastruktúráknak a kiépítését és finanszírozását, amelyekre Afrikának szüksége van ahhoz, hogy munkát adjon mindazoknak a fiataloknak, akik most a szegénység elől menekülve kénytelenek kivándorolni. Ez nem nagylelkűség kérdése, Európa túléléséről van szó. Finanszíroznunk és terveznünk kell az afrikai kontinens fejlődését, amely nem maradhat a növekedés és a gazdasági fejlődés perifériáján. Nem mondom, hogy ez könnyű lesz, épp ellenkezőleg, hatalmas kihívásról van szó...meg kell változtatni az európai versenyjogi szabályokat is..., de nincs más választásunk. Cselekedni vagy szenvedni, ez itt a kérdés."