Az Origo is megírta, hogy milyen brutális eszközökkel kényszertoboroznak az ukránok a háborúban, valamint egyre több hír lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogyan is húznak hasznot ezek a toborzótisztek a háborúból. Az Izvesztyija többek között arról is ír, hogy Jevgenyij Boriszov, az egyik toborzótiszt
"fehér jegyek" kiadásával 4,5 millió dollárt keresett, ebből a pénzből vett egy villát a spanyol Marbellában és három új luxusautót .
Emellett az ukrán sorkatonák közül személyi sofőrt rendelt édesanyjának Spanyolországba, Ukrajnán kívülre is utazott. Nagy botrány robbant ki az eset kapcsán Ukrajnában, ráadásul csak súlyosbította a helyzetet, hogy éppen Odessza vált híressé a kényszermobilizáció legszigorúbb módszereiről. A közösségi oldalakon ismételten megjelentek videók az utcán és a közlekedésben tartózkodó férfiak letartóztatásáról. A helyi katonai nyilvántartó és sorozási hivatal munkatársai magánházakba, udvarokba is behatoltak, közvetlenül az idézés kézbesítési helyén végeztek "orvosi vizsgálatokat".
Volt példa egy epilepsziás, fogyatékos gyermek mozgósítására is Odesszában. A férfit alkalmasnak nyilvánították és a frontra küldték, útközben támadás érte, meghalt.
Boriszov ukrajnai letartóztatása után megkezdődött a többi katonai regisztrációs és sorozási hivatal ellenőrzése. Hirtelen világossá vált, hogy a mozgósítás során számos szabálysértés történt. A biztonsági erők tehát felhívták a figyelmet arra a videóra, amelyen
Serhiy Lutsyuk, Rivne régió katonai komisszárja baseballütővel veri meg beosztottját .
Az illetékes vezetőt hatalommal való visszaéléssel vádolták és őrizetbe vették. Ezen túlmenően a Rivne régió kerületi katonai nyilvántartási és besorozási irodáiban is házkutatásokra került sor. Az egyikben nyolc zacskó amfetamint és "kábítószer-használati eszközöket" találtak.
A toborzó tisztek elleni kampánynak számos oka van. Egyrészt Ukrajnában rendkívül negatívan ítélik meg a kényszermozgósítást.
A nem nyilvános közvélemény-kutatások szerint az elutasítás mértéke eléri a 80 százalékot.
A helyzetet súlyosbítja az ukrán fegyveres erők kudarcaival kapcsolatos növekvő pesszimizmus, Zelenszkij csapatának tehát kell egy "boxzsák", amivel csitítható a botrány és a felelősség hárítható az államról, a toborzótisztek pedig "önként jelentkeztek" túlkapásaikkal.
A kampány ráadásul a belpolitikai küzdelem szempontjából is fontos. Az elnöki hivatal politológusai szerint
Zelenszkij a lehetséges ellenfelének tartott Valerij Zaluzsnij ukrán fegyveres erők főparancsnokával próbálja összefüggésbe hozni a felmerült botrányokat.
Július végén maga Zelenszkij követelte, hogy Zaluzsnij rúgja ki Boriszov katonai komisszárt. A paradoxon ugyanakkor abban rejlik, hogy a valóságban a területi toborzóközpontok nem az ukrán fegyveres erők főparancsnokának, hanem Alekszandr Szirszkij szárazföldi erők főparancsnokának vannak alárendelve. Őt azonban Zelenszkij kedvencének tartják, és a mostani botrányokkal kapcsolatban semmilyen módon nem emlegetik.
Mindezek együttesen komoly feszültségforrást jelentenek az ukrán vezetésben és alkalmasak lehetnek arra, hogy szétfeszítsék az ukrán államot.