Nem kíván részt venni az úzvölgyi temető helyreállításában a Bákó megyei prefektúra

Csíkszentmárton, 2019. április 30. Magyar katonai temető, a háttérben balról betonkeresztek Úzvölgyében, Magyarország egykori keleti határánál az erdélyi Csíkszentmárton közelében 2019. április 29-én. A Bákó megyei Dormánfalva (Darmanesti) önkormányzata román katonasírok parcelláját hozta létre a Székelyföld keleti határán fekvő, elnéptelenedett Úzvölgye település magyar katonai temetőjében anélkül, hogy engedélyt kért volna a temetőt fenntartó és gondozó Csíkszentmárton önkormányzatától - számolt be április 29-én a Székelyhon.ro portál. Az előkészületek részeként 52 betonkeresztet és egy szintén betonból öntött, nagyméretű ortodox keresztet állítottak a temetőben, ahol május 17-én készülnek felavatni az első és második világháborúban elesett román katonák emlékhelyét. MTI/Kátai Edit

Nem kíván beavatkozni az úzvölgyi katonatemető eredeti állapotának helyreállításába a romániai Bákó megyei prefektúra, amely nem érzi magát illetékesnek ebben – közölte szerdán a Krónika kolozsvári magyar hírportállal az intézmény. 

A moldvai Bákó (Bacau) megye kormányintézménye a csíkszentmártoni önkormányzathoz hasonlóan felperesként vett részt a törvénytelenül kialakított román parcella építkezési engedélyének érvénytelenítéséért indított perben, amelyben február 10-én hirdettek jogerős ítéletet.

A Bákói Táblabíróság megalapozatlannak ítélte a Bákó megyei Dormánfalva (Darmanesti) város fellebbezését, és az alapfokú ítéletet léptette jogerőre, amely érvénytelenítette a temető román parcellájának építési engedélyét, és a törvénytelen építmény lebontását rendelte el.

Erről az Origo itt és itt számolt be.

Magyar katonai temető, a háttérben balról betonkeresztek Úzvölgyében, Magyarország egykori keleti határánál az erdélyi Csíkszentmárton közelében, 2019. április 29-én. Forrás: MTI/Kátai Edit

Érintettsége ellenére a Bákó megyei prefektúra a Krónikával közölte:

nem érzi illetékesnek magát a bírósági ítélet végrehajtásában.

Lucian-Gabriel Bogdanel román prefektus válaszában azt írta az ítélet végrehajtásának mikéntjét firtató portálnak: forduljanak kérdéseikkel Csíkszentmárton polgármesteri hivatalához, és a Hargitai megyei prefektúrához. A 2010/299-es számú kormányhatározat értelmében a katonatemető a Hargita megyei Csíkszentmárton köztulajdonába tartozik – indokolta.

Az elsőfokú bírósági döntés értelmében azonban a betonkeresztek lebontása Dormánfalva polgármesteri hivatalát terheli, és mindezt a táblabíróság jogerős ítélete is megerősíti. Maga a prefektus pedig a kormány területi képviselőjeként a törvényesség betartásáért felel Romániában.

Birtalan Sándor, Csíkszentmárton RMDSZ-es polgármestere a jogerős ítélet meghozatala után kijelentette: megvárják a hivatalos értesítést, annak ismeretében keresik meg a jogászokkal a legcélravezetőbb megoldást a sírkert eredeti állapotának helyreállításához. Azt is elővetítette, hogy

ez nem lesz egyszerű, mivel a temetőben korábban többször koszorúzó, szélsőségesen nacionalista román szervezetek már jelezték: nem engedik eltávolítani a betonkereszteket.

Dormánfalva önkormányzata 2019 márciusában nyilvánította saját közvagyonává a katonatemetőt, és áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki az erdélyi Hargita és a moldvai Bákó megye határán fekvő, elnéptelenedett Úzvölgye település sírkertjében.

Korábban a temetőt a székelyföldi Csíkszentmárton község gondozta, a magyar közösség magyar katonatemetőként tartotta számon.

2019. június 6-án többezer román szélsőséges erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután

a székelyföldi magyarok ezt élőlánccal igyekeztek megakadályozni.

Egy héttel az erőszakos cselekmények után az illetékes román hatóság tisztázta:

nem az úzvölgyi katonatemetőben nyugszik az a 149 román katona, akiknek a névsorát felolvasták a temető erőszakos elfoglalása utáni ceremónia részeként.

A szélsőségesen nacionalista temetőfoglalók azóta többször szerveztek koszorúzásokat a temetőben azoknak a román katonáknak, akik – immár a hivatalos román álláspont szerint – nem is ott nyugszanak.