Menüsor az ünnepre

Halászlé, töltött káposzta, gesztenyés pulyka - az előrelátó háziasszonyok már ilyentájt elkezdik tervezni a karácsonyi menüt. Az ünnepekkor elfogyasztott ételekhez hiedelmek is fűződnek, nem csak hagyományok, bár valószínűleg már kevesen tudják, miért pont halat, káposztát, mákot eszünk. Az viszont biztos, hogy karácsony ünnepén még azok is a tradicionális ételeket részesítik előnyben, akiket egyetlen kéményseprő látványa sem ösztönöz gombja megragadásra. Karácsonyi menüsor, egy kis gasztrotörténelemmel körítve.

Nem kell sokat várni a hal- és káposzta árusoknak: hamarosan kígyózó sorok jelzik majd a standjuk előtt, hogy közeledik a hagyománytisztelő nagy trakták ünnepe. Mert míg a karácsonyt megelőző időszakot, az adventet a szegényesebb, böjtös ételek jellemezték, a karácsony az ünnepi lakomák ideje.

Az ételeken kívül, a terítésnek, a felkészülésnek is megvoltak a maga hagyományai, ezek közül ma már csak kevés él eredeti formájában - persze nehéz is lenne megvalósítani a panel tizedik emeletén, hogy a kútból húzott friss vízben mosakodjon a család - ennek egészség-varázsló szerepet tulajdonítottak - , s hogy a kútvízbe alma és pénz kerüljön - megint csak az egészség, illetve a gazdagság érdekében.

A piros almát a fürdés végén a lányok végighúzták az arcukon, hogy ne legyenek ráncosak. (Sajnos, a babona hatásáról nem végeztek tudományos kutatást, de valószínűleg a módszer nem a leghatásosabb).

A karácsony böjtjéhez fűződő vesszőhordás szokása is inkább csak faluhelyen él meg, a Rottenbiller utcában nyilván nagy feltűnést keltene, ha a pásztor vesszőt vinne a házakhoz, amivel aztán a gazdasszony megcsapkodja a lábát, ettől ő ugrálni kezd - mindezt azért, hogy a legelőre kijáró tehenek olyan frissek legyenek, mint ő. Igaz, a pesti szmogban ritkán terelnek jószágot legelni.

A karácsonyi terítékhez hozzátarozott, az a - városi körülmények között szintén nehezen kivitelezhető - hagyomány, hogy az asztalra szalmát tettek, a betlehemi jászolra emlékezve, az asztal alá pedig búzát, szerszámokat - a rontás elűzése és a jó esztendő reményében.

Tradicionális varázslatok

Azért van hagyomány, amit a mai családok is követhetnek, sőt követnek is, bár talán nem is tudják, hogy egy karácsonyi babona részesei.

Karácsony napján szokás visszaadni a kölcsönzött dolgokat visszaadták a tulajdonosuknak. (Karácsony böjtjén egyébként nem volt szabad kölcsön kérni és kölcsön adni sem.)

A haragosok ezen a napon kötelességüknek tartották a kibékülést - ezt a szokást nyugodtan átveheti a XXI. századi ember is.

Kerülhet, sőt kerüljön is, a karácsonyi asztalra gyertya, és az se baj, ha a Luca-búza (vagyis a Luca-napján elültetett, és eddigre kihajtott búza) helyet kap az ünnepi asztalon.

Az is tradíció, hogy Szenteste a család minden tagja egyszerre legyen jelen az ünnepi asztal körül, s ezt egyes vidékeken még mindig annyira komolyan veszik, hogy annak is terítenek, aki igazoltan hiányzik - mondjuk betegség miatt nem lehet jelen.

Azt sem baj, ha betartjuk, hogy a vacsorát csendben kell elfogyasztani, tilos a láblógatás, vagy a könyöklés. Bár azt azért nem kell nagyon komolyan venni, hogy aki ez utóbbi tilalmat megszegi, az kelést kaphat.

A karácsonyi abroszt a hagyomány szerint piros minták díszítik, mivel a piros az öröm színe, ezt a terítőt máskor nem is használták - ezt a hagyományt is átveheti a ma embere.

Sajnos, ma már betlehemezőkkel alig találkozhatunk, pedig régen ez is kedves hagyomány volt, a karácsonyfa állítás viszont a szerencsére megmaradt.

Végül még a legmegátalkodottabb muglik is varázsolhatnak egy kicsit - a családösszetartó hagyomány szerint a vacsora végén egy almát annyi felé kell vágni, ahányan az asztalnál ülnek. Ha mindenki megeszi a maga gerezdjét, a következő ünnepet is együtt töltik.