Levelek a Facér Pasihoz

Nem könnyű nőnek lenni: fiatalabb pasit szeretni, vagy egy olyan emberrel élni együtt, aki maga sem tudja mit akar, időnként pedig még a szexszel is gondok támadhatnak. Szerencsére tanácsadónk, a Facér Pasi mindig kész megválaszolni a hölgyek kérdéseit!

Kedves Facér Pasi!

30 éves nő vagyok, vezető beosztásban dolgozom. A párom 26 éves, három éve vagyunk együtt. Amikor megismertem, neki is állandó munkahelye volt. Összeköltöztünk és úgy döntöttünk, hogy megpróbál egy saját vállalkozást elindítani. Ezt meg is tette, én pedig mindenben támogattam.

Lassan két éve működik az üzlete, de sajnos semmi bevételt nem produkál. Én már gyereket, családot, nyugalmat szeretnék, ő pedig foggal-körömmel ragaszkodik a boltjához, ami nem tud eltartani nemhogy egy gyereket, de még őt magát sem.

Próbáltam erről beszélni vele, hogy próbáljunk valami alternatívát találni, de ő kitart a vállalkozása mellett. Ezt valahol meg is értem, ugyanakkor én boldogtalan vagyok ebben a kapcsolatban, mert mindig mindent én intézek, nekem kell megoldanom a mindennapi anyagi gondokat, soha nincs pénzem semmire, és állandó bizonytalanságban érzem magam.

Képtelen lennék még éveket így végigcsinálni. A párom szerint ez azért van, mert én sokkal jobb anyagi helyzetből jöttem, mint ő, és nehezen viselem a lemondást. Lehet, hogy így van, de úgy érzem, amíg tudtam, kitartottam mellette. Nagyon szeretem őt, nagyon kedves, gyengéd, szeretetre méltó, de mégis úgy érzem, sehova se vezet ez a kapcsolat.

Az előző pasim, akivel négy évet voltam együtt, szintén akkor indította a vállalkozását. Végigcsináltam vele is mindent az elejétől, aztán elhagytam, mert sose voltunk együtt. Itt nem az a baj, hiszen a kapcsolatunk idilli lenne, de unom már, hogy mindig másokért kell lennem, és én húzom a rövidebbet.

Lehetőségem lenne a változtatásra, rengeteg férfi udvarol körül, attól nem félek, hogy magamra maradok. Abban vagyok tanácstalan, hogy várjak-e még és meddig? Nem akarok önzőnek tűnni, nem azért akarom elhagyni, mert nincs pénze, hanem mert alternatívája nincs, hogy mi lesz velünk a jövőben. A teljes bizonytalanságot érzem mellette, és ez megijeszt. Mit tegyek?

Üdv:
Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!

Úgy látszik, téged üldöznek az olyan pasik, akikkel új céget kell alapítani - és valahogy azt olvasom ki, te igenis szeretsz bábáskodni ezek felett a hapsik felett, mellett. Persze simán lehet, hogy ezt rosszul látom. Az a vicc, hogy nyilván azért segítesz nekik, mert van egy elképzelésed, miképpen lehet felépíteni egy jó jövőt, illetve te miképpen tennéd. Egyfajta mintát nyújtasz tálcán a pasijaid elé, akik próbálnak élni az általad kínált lehetőséggel, de nem megy az olyan gyorsan, ahogy megálmodja az ember.

A te türelmetlenséged egy bizonyos értelemben érthető is, meg nem is. A "biológiai óra" nem mindig mond jó tanácsot, és néhány nem odaillő tanács nagyon sok mindent elronthat.

De egy bizonyos idő után már nincs visszaút, főleg ha már valahol mélyen te már meghoztad a döntésed. Próbálj hideg fejjel, és közben lazán is gondolkozni az életed alakulásáról. Ha 4-5 év múlva jön be az a bizonyos vállalkozás, az igencsak jól jöhet, de azt sem árt, ha tudod, a pénz nem minden. Abból nem vehetsz szerelmet, szeretet, barátot, társat, családot...

Csókol a Facér Pasi!