Sophie Marceau, a francia stílus megtestesítője

Egymillió frankért szabadságot vásárolt

A Házibuli második részét 1982-ben mutatták be, nem kevesebb sikerrel, mint az előzőt, és 1983-ban Sophie megkapta érte a César-díjat a legígéretesebb fiatal színésznő kategóriában. 16 éves korában otthagyta az iskolát, és Sophie Marceau-re változtatta nevét. Zsenge kora ellenére nagyon határozott véleménye volt a világról, és teljesen kezébe vette élete irányítását. Ekkor szakított a Gaumont filmstúdióval is, amelyhez filmszerződés kötötte. Egymillió francia frankot kellett fizetnie szerződésbontása miatt, de a 16 éves Sophie számára ez nem jelentett akadályt, kölcsönt vett fel, és megünnepelte függetlenségét, majd lakást is vásárolt Párizs szívében.

A filmszerződés visszavásárlására ekképp emlékezett a színésznő: "Teljesen a Gaumont tulajdona voltam. Úgy kezeltek, mint a kiskutyájukat, mindenben hallgatnom kellett rájuk. Nehezen viseltem el, hogy rendelkeznek felettem. Emlékszem, sétáltam fel-alá a Champs-Élysées-n, és azon tűnődtem, mit tegyek. Nagyon féltem, hogy szerződésszegés miatt börtönbe kerülhetek."

A legjobb romantikus színésznő

Nem került börtönbe, hanem inkább a legnevesebb filmrendezők irányításával a legnevesebb francia filmstúdiókba. Hamar kiszabadította magát a tinédzser-sztár nevű skatulyából, és drámaibb szerepekkel próbálkozott. 1984-ben elkészült a Fort Saganne és a Joyeuse Paques, 1985-ben, Andrzej Zulawski rendezésében a L'Amour Braque, majd a Police és a francia filmek sora - amelyek által Sophie Marceau végképp nemzeti sztár lett - egészen 1989-ig folytatódott. 1988-ban, a Chouans! című filmben játszott szerepéért elnyerte a Romantikus Filmek Nemzetközi Fesztiváljának díját a legjobb romantikus színésznő kategóriában.

1990-ben teljesítette a Pacific Palisades-ben és a La Note Bleue című filmekben vállalt szerepeit, majd könnyedebb műfajhoz nyúlt. A Fanfan 1993-ban, a La Fille de D'Artagnan egy évvel később készült el, amelyekben Sophie bebizonyította, tehetséges komika. 1991-ben a színházzal is kacérkodott, méghozzá nem kis sikerrel, mert az Eurydice-ben játszott szerepéért Moliere-díjjal jutalmazták a legígéretesebb újonc-kategóriában.

Amerikai filmek - nemzetközi siker

A nemzetközi sikert a Rettenthetetlen című amerikai film hozta meg számára. Mel Gibson francia, tehetséges és szép színésznőt keresett Isabelle hercegnő szerepébe, és Sophie Marceau-ban vélte megtalálni mind a három karakterjegyet. Ez volt első angol nyelvű szerepe, amit aztán sorba követtek további amerikai produkciók. David Spade komédiájában, a Lost and Foundban főszerepet kapott, majd jött a Szentivánéji álom , amelyben olyan neves amerikai színészek mellett játszhatott, mint Kevin Kline, Michelle Pfeiffer és Calista Flockhart.

1999-ben Bond-lány szerepet vállalt a tizenkilencedik Bond-filmben, A világ nem elégben, majd ezt követték a La Fidélité és a nálunk is vetített Belphégor, a Louvre fantomja francia filmek főszerepei.

Magánélet

Sophie 16 éves volt, amikor lezajlott élete nagy szerelmi története Pierre Cosso színésszel. Kapcsolatuknak vége szakadt 1984-ben, majd ugyanebben az évben megismerkedett Andrzej Zulawski lengyel rendezővel, aki látta őt a Fort Saganne-ban. A még fiatalkorú Sophie és a 24 évvel idősebb Zulawski kapcsolata a szakmai mellett romantikus jelleget öltött, majd olyannyira elmélyült, hogy 1995-ben megszületett szerelmük gyümölcse, a kis Vincent.

1996-ban Sophie-t a Guerlain cég felkérte parfümjei reklámozásához, és amikor megkérdezték tőle, hogyan érzi magát a francia stílus és divat megtestesítőjeként, azt válaszolta, "Nem érzem magam másképp, mint az a kislány, aki 12 évesen voltam."