Bál a Senkiföldjén

"Nem tudtam, hogy ekkora bál lesz!" - mondta a kedves, helyi ABC-s hölgy, amikor a teljesen kifosztott boltjából a sör- és cigikészleteinket próbáltuk feltölteni. Mi se gondoltuk volna, de reméltük, legalábbis minden adott volt, hogy azzá váljon: kimagaslóan színvonalas lineup, jó helyszínválasztás és még az időjárás is segített.

Könnyed érkezés még világosban. Gyors sátorverés, miközben fél füllel D-Nox fesztiválfelvezetését figyeljük. Megtisztelő egy ilyen feladat, de ekkor sajnos még elég kevesen tudtak a zenére koncentrálni, így valószínűleg nem ez volt élete legjobb fellépése.

Krüger liveactjére viszont már felvonultunk derekasan. Az ő produkcióját vártam a leginkább, főleg a live-ot, ehhez képest meglepődtem: a dj-szett sokkal jobban tetszett. Talán a live-jait már túlzottan ismerem ahhoz képest, hogy mennyire friss, soha nem hallott lemezeket tudott előhúzni a táskájából. Teljesen meghatározta a hangulatot, hogy ennyire jó produkciókkal voltunk egyből ellátva, nem beszélve arról, hogy a hangrendszer nagyon profin szólt, öröm volt hallgatni, és ez a chillre is igaz. Gratula.

És ezen a ponton bocsássátok meg nekem, de felhagyok a naptári időszámítással, csak úgy felcsapom emlékezetem képeskönyvét itt-ott. Kalumetnél nyílik ki rögtön, aki a második napot kezdte, és ekkor már sokkal többen voltak, mint csütörtökön, hiszen jópáran elszabadultak a melóból. Kalumetnek már annyi arca van, hogy lassan felér egy Sebastian Krügerrel, de most a jól ismert Coyote progresszív Zolika festette alá a naplementét. Később meg a jó Kalumet Zolika dubot játszott a chilben, ha már arra járt.

Etnica. Talán már fogalom a psy-szcénán belül, mégis ők voltak a leggyengébbek számomra. Flegmák voltak, nem élték bele eléggé magukat, így liveactjük sem volt átütő. Nem trükköztek a potméterekel, nem acideztek, és kicsit több, mint egy óra alatt le is tudták az egészet. Mintha ők akarták volna behozni a program pici csúszását, amely pedig egyáltalán nem volt zavaró.

Space Safari viszont intelligens és játékos volt. Annyira lehetett rajta érezni, hogy viszonylagosan hosszú háttérbe szorulása-kerülése után mostanában újra fortyog valami friss, élettel teli zenei laboratóriumában. Igazi morning-trance volt, kézlóbálás, mosolygás, groove forever. Stratos és Szundi is követni tudta, többször kéne megkötniük ezt a szövetséget egy-egy felállás erejéig. De például az általam várva várt Vision and Canedy viszont teljesen belesimult a környezetébe és talán észre sem veszem, hogy ők azok, ha nem ott állok.

Az utolsó napon a chillben Naga és Beta játszott vagy öt órát. Róluk elég annyit tudni, hogy nem kifejezetten a progresszív-psy-szcénán belül mozognak, mégis eljöttek - csakúgy, mint az első napos Gimmeshot crew, ugye -, sőt akkora bulit nyomtak a chillben, hogy az összes "halott" felépült és üvöltött a kövér-gyilkos elektróra. Eközben az Auricular játszotta a slágereit, valamint a Magnetrixx bemutatta a nem túl nagy durranássá összeállt új lemezét.

Az Element hozta impozáns ütős hangszerét, volt gitározás és éneklés is, ahogy kell. Minden live-nak abból kéne kiindulnia, amit a két germán live-nak nevez. Kétszemélyes fesztiválzenekar - ki lehetne írni a nevük alá bármikor.

Az árakkal nem volt gond, inkább a kínálattal, amely sovány volt, főleg a táplálékok tekintetében. Habár az utolsó napra még egy grillcsirkés is előkerült, a ragyogó napsütésben forgatta az izzadt szárnyasokat, amiből ettünk egy jót és mosolyogva kikocsiztunk a szürke hétköznapokba. Micsoda bál volt!

Greksa László