"Az egész egy álmodott dolog volt" - Robert Capa képei Magyarországon

A Robert Capa kiállítás megnyitója nyomán újra fellángolt a vita a magyar állam 300 milliós képvásárlása körül. Egyesek botrányos herdálásról és melléfogásról beszélnek, mások a drágán megvásárolt, közel ezer reprint sorsáért aggódnak, miközben a budapesti Capa-intézet terve bizonytalan időre elhalasztva, noha a mesterkópiákat az eredeti tervek szerint azért vásárolta volna meg a kulturális kormányzat, hogy alappillére legyen egy átfogó, magyarországi fotós központnak. Szerettük volna kideríteni, hol kapott gellert a nagyszabású terv, ezért megkérdeztük a történet szereplőit, hogy segítségükkel rakjuk össze a kirakóst.

Januárban közel 300 millió forint összegben vásárolt a magyar állam Robert Capa-fényképeket az International Center of Photography nevű New York-i fotós intézettől, amely a magyar származású, nemzetközileg is nagy hírű fotóriporter hagyatékát őrzi. Az anyagból - egy rövid, bemutatkozó márciusi tárlat után - július 2-án nyílt kiállítás a Ludwig Múzeumban. A kiállítás maga nem váltott ki nagyobb visszhangot, viszont kapcsán a januári képvásárlás újra napirendre került. Az összeg nem véletlenül kavart vihart, többszöröse az évente a fotográfia támogatására szánt összes állami támogatásnak. A történet középpontjában reménykedő fotótörténészek és meghiúsult tervek állnak, valamint a vállát vonó tárca. "Ünnepnap"-ról és "hazatért" magyar kultúrkincsekről beszélt Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Robert Capa-kiállítás megnyitóján, de úgy tűnik, a minisztérium euforikus kommunikációja mögött félbemaradt projektek állnak.

"Sokat és nem megfelelően"

"Kicsit megvezetve érzem magam" - nyilatkozta Kincses Károly, a képek megvásárlásával megbízott fotómuzeológus még márciusban a Népszabadságnak. Ő és egyik kollégája, E. Csorba Csilla arra kaptak megbízást tavaly az államtól, hogy egymillió dollár értékben vásároljanak képeket a Robert Capa-hagyatékot őrző, New York-i International Center of Photographytól, és ők idén januárban nyélbe is ütötték az üzletet. Megvásárolták azt a 937 darabból álló mesterkópia-sorozatot, amelyet az intézet alapítója, Robert Capa öccse, a szintén fotográfus Cornell Capa állított össze 1995-ben. Az intézettől sikerült még kialkudni 48 darab vintázsképet és néhány portrét, ezzel a pakkal érkezett haza a két fotótörténész szakember Magyarországra.

Azonban ekkor már látszott, hogy nem minden alakul az eredeti tervnek megfelelően. A megbízott fotós szakemberek abban a hitben utaztak ki az Egyesült Államokba, és hozták tető alá az üzletet, hogy a megvásárolt kollekció egy új, korszerű budapesti fotográfiai intézet gerincét fogja alkotni. Ez a csúcsszerv magában foglalt volna egy fotográfiai gyűjteményt, egy könyvtárat, egy kiállítóhelyet, valamint lehetőséget az oktatásra és a kutatásra. "Szakemberként azt gondolom, a fantázianéven HCP-nek (Hungarian Center of Photography) nevezett intézmény nagyon sok, a fotográfus szakmában meglévő problémát, ha nem is megoldott volna, de elindított volna a megoldás útján" - véli még most is Kincses Károly.

Az intézet terve nem légből kapott vagy hirtelen jött vágyálom volt. A minisztérium is elismerte, hogy évek óta folytak nem hivatalos egyeztetések a fotós centrumról, és szóba került több lehetséges helyszín. Török András, a Mai Manó Magyar Fotográfusok Házának volt igazgatója az [origo]-nak elmondta, hogy amikor három évvel ezelőtt ő és cége, a Summa Artium Kht. felkérést kapott, hogy dolgozzanak ki egy kormányelőterjesztést a Capa-képek megvásárlásáról, akkor éppen arról volt szó, hogy a Várban, a Honvéd Főparancsnokság épülete helyén lenne az intézet. (A megbízást végül nem vállalták, és Török azt már nem tudja, az ötletet kidolgozta-e valaki.)

Az nem világos, hogy vajon a megbeszélések mely pontján derült ki, hogy mégsem valósul meg a tervezett fotóintézet, és ez miért nem befolyásolta a képvásárlás szempontjait, illetve a rászánt összeget. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóirodájától azt a szűkszavú választ kaptuk, "a tárgyalások központi témája a Capa-képek megvásárlása és magyarországi bemutatása volt, a kormány 300 millió forintos támogatása nem célozta az ICP magyarországi fióktelepének létrehozását."

Az intézet megalapításáról az előkészítő munkák során nem született hivatalos kormánydöntés, a szándék csupán az ígéretek szintjén merült fel a kormány részéről, azonban ez mégis elég volt ahhoz, hogy elinduljon a tervezett intézményhez ezer szállal kötődő képvásárlási akció.

Részlet a kiállításon vetített filmből | Fotó: Pályi Zsófia | Cikkünk a kiállításról

Intézet híján azonban maguk a főszereplők is - főként a kulcsszerepet játszó Kincses - megkérdőjelezik, hogy volt-e ebben a formában értelme a vásárlásnak. Jelen pillanatban a megvásárolt, 300 milliót érő fotókollekció súlytalanul lóg a levegőben. A Magyar Nemzeti Múzeum kezeli a fotókat, de a Ludwig Múzeumban rendeztek belőle kiállítást. "Ha nem születik meg ez az intézmény, akkor túlságosan sokat és nem biztos, hogy megfelelően vásároltunk" - mondta az [origo]-nak Kincses, aki már a Magyar Nemzeti Múzeumban március közepén nyílt, pár napos előzetes kiállítás kapcsán is többször hangot adott csalódottságának. "Ilyen nehéz időkben teljesen fölösleges ennyi pénzt kiadni csupán mesterkópiákért és néhány vintázsért" - magyarázta akkor Kincses.

"A Capa-fotók értéke szimbolikus"

A képvásárlás ebben a formában is helyes döntés volt, véli ezzel szemben a New York-i Magyar Kulturális Intézet vezetője, Orsós László Jakab, aki a képvásárlási projekt ötletgazdájaként és motorjaként kezdettől fogva vezette az egyeztetéseket. Orsós az [origo]-nak elmondta, egy közösen szervezett, 2005-ös André Kertész kiállítás óta állnak kapcsolatban az International Center of Photography vezetőivel.

A lehetőség, hogy Magyarország vásárolja meg a limitált mesterkópia-sorozat egyik darabját (Ld. keretes írásunkat: Mit vettünk pontosan?), ekkor merült föl először. "A kezdetektől fontosnak tartottam a vásárlás tervét - hangsúlyozta Orsós, aki "értelmes befektetés"-nek nevezte a szóbanforgó 300 millió forintot. "A Capa-fotók értéke szimbolikus. A legendás és a világban egyedülálló magyar fotó történeti értékének megfelelő mértékű lépéssel eggyel közelebb jutottunk ahhoz, hogy ezt a brandet megteremthessük."

A tárgyalások elején az is felmerült, hogy Magyarország "a világban szerteszéjjel élő tehetősebb, jobb módú magyarok anyagi támogatásával" vásárolja meg a képeket - mondta el az [origo]-nak Kincses Károly. A három évig tartó egyeztetések során Orsós László Jakab egyik oldalról a potenciális amerikai támogatókkal, másik oldalról pedig a kulturális minisztériummal tárgyalt. A támogatók időközben elmaradtak, a kormány azonban nem szállt ki a projektből.

Az állam végül a mesterkópia-sorozat 937 képét vásárolta meg, valamint 48 vintázsképet, a kialkudott ár 835 ezer dollár volt. A kialakult vita sarokpontja, hogy ez az összeg túl magas volt-e a nagyításokért. Legutóbb 2008-ban kelt el a Sotheby's árverésén Robert Capa-vintázsfotó, körülbelül 4500 dollárért. Ehhez képest 835 ezer dollárért megvásárolni ezer darab fotót, nem tűnik rossz vásárnak, és önmagában az árat a történet szereplői sem sokallják.

A Ludwig Múzeum kiállítása | Fotó: Pályi Zsófia | Cikkünk a kiállításról

A mesterkópia-sorozat értékét növeli, hogy csupán három darab készült belőle a világon. A közel ezer felvételt úgy válogatta ki Cornell Capa és segítője, Richard Whelan (Robert Capa életrajzírója) a hagyaték 70 ezer tételre rúgó negatívanyagából, hogy az arányosan reprezentálja az életművet. A három széria azzal a megkötéssel készült el 1995-ben, hogy ebben a formában további példányok már nem nagyíthatóak.

A három közül egyet a kilencvenes évek eleje óta a Tokiói Fuji Art Múzeum őriz, a másik a New York-i ICP-ben található, és a harmadik került most Magyarországra. Mindez egybevág Cornell Capa tervével, hogy a világ három pontján, New York mellett Európában és Ázsiában kívánt Capa-intézetet létrehozni. Az ázsiai és az amerikai már megszületett, és a tét ezután már az volt, hogy Magyarország lesz-e az európai központ. A képvásárlással félig eldőlt a dolog, de könnyen lehet, hogy a megnyugtató befejezés elmarad.

"Kenyérre és zsírra kell a pénz"

"A lehetőséget, hogy egy európai szintű, az ICP védjegyével hitelesített fotográfiai intézményt hozzunk létre, elpackáztuk, és én azt gondolom, 55 évesen, hogy már nem valószínű, hogy ha ezt a magyar kulturális kormányzat és a magyar fotográfus szakma együtt most elszalasztotta, akkor a közeljövőben adódik hasonló lehetőség" - mondja Kincses Károly. Török András szerint sem az új intézmények alapításáról fog szólni a következő négy-öt év, de ő úgy véli, hogy "hiba lett volna elszalasztani a lehetőséget", és pillanatnyilag jó helyen van a kollekció a Nemzeti Múzeum modern raktáraiban.

Részlet a kiállításból | Fotó: Pályi Zsófia | Cikkünk a kiállításról

Ezzel Kincses Károly is egyetért, de szerinte az egyik legfőbb probléma, hogy nem esik szó a HCP tervéről: ha a közvélemény nem tud a vásárlás szempontjairól és a több éve tervezett intézetről, akkor joggal merül fel a kérdés, miért bonyolítottak jelentős összegekért presztízs értékű műtárgyvásárlásokat válság idején. "Annak a dolognak a deklarálása lenne fontos mind a minisztérium, mind a magyar fotográfia vezetői részéről, hogy erre a dologra (a HCP-re - a szerk.) szükség van, és megteszünk mindent, hogy megvalósuljon - hangsúlyozta Kincses Károly az [origo]-nak adott interjúban. "Mindenki érti, hogy jelen pillanatban, amikor kenyérre meg zsírra kell a pénz, akkor nem egy fotográfiai csúcsintézményt kell létrehozni; de az, hogy ez ne haljon el, ne felejtődjön el, nagyon fontos." Kincses hozzátette, hogy bár sajnálja, hogy meghiúsul a HCP terve, azért reménykedik, hogy nem volt kidobott pénz az "egy közepes magyar film költségvetését el sem érő" beruházás.

A kulturális minisztérium ugyan állítja, nem tettek le a fotóintézet tervéről, és most is zajlanak a tárgyalások, de részleteket nem közöltek, és a megszorítások kellős közepén erősen kétséges, hogy a kormány hirtelen belevágna egy költséges művészeti beruházásba. A 300 millióért megvásárolt fotók hasznosításában egyelőre annyi tűnik biztosnak, hogy 2010 közepéig vidéki kiállításokon mutatják be őket (összesen 13 helyszínen: Pécsett, Dunaújvárosban, Salgótarjánban, Egerben, Szombathelyen, Szolnokon, Békéscsabán, Pakson, Szegeden, Debrecenben, Sárospatakon, Miskolcon, Győrött), a minisztérium azonban azt nem tudta megmondani, hogy ez után mihez kezdenek az anyaggal. A Cornell Capa által is megálmodott európai központ egyelőre csak délibábnak tűnik, ami Kincses szerint megkérdőjelezi az egész ügyletet: "többet vettünk, mint amit használni és amennyivel élni akarunk."