Magyar pontszerzés 26 év után

Knoch Viktor az ötödik helyen végzett a rövidpályás gyorskorcsolyázók 1500 méteres torinói versenyében, ezzel 1980 óta először szerzett olimpiai pontot magyar sportoló téli játékokon. Huszonhat éve a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncpáros lett ezüstérmes, Lake Placidben. Meglepetésre a francia Antoine Deneriaz nyerte a játékok egyik legjobban várt versenyszámát, a férfi sízők lesiklását, a vert mezőnyben végzett az osztrák különítmény (Walchhofer, Strobl, Maier), a svájci Kernel, a norvég Aamodt és az amerikai esélyesek (Miller, Rahlves).

A lesiklás mindig az egyik legjobban várt versenyszáma a téli olimpiáknak, nem volt ez másképpen most sem, hiszen nagyon sokan esélyesek voltak a végső győzelemre.

Az ausztrál Craig Branch volt az első versenyző, aki teljesítette a pályát, az esélyesek közül az osztrák Fritz Strobl került sorra legkorábban, negyedikként állt rajthoz. Strobl 1:50:12 perces időt ért el, amelyet honfitársa, Michael Walchhofer javított meg, a Világkupában vezető osztrák ugyan kicsit hibázott a pálya második felében, de így is hat tizeddel jobb időt ment, mint a címvédő.

Ez azt jelentette, hogy nem szakadt meg az eddigi téli olimpiákon tapasztalt tendencia, miszerint a lesiklás bajnoka a következő játékokon nem tudta megvédeni címét. A svájci Bruno Kernent a favoritok között emlegették, azonban egy ugrást csúnyán elrontott, és ez értékes tizedmásodpercekbe került, végülis három tizeddel Walchhofer mögé került.

A Herminátor, azaz Herman Maier sem volt elég gyors, az olimpiák történetének legeredményesebb sízője, a norvég Aamodt ellenben remekül jött a pályán, annak ellenére, hogy az elején kis híján bukott. Az utolsó szakaszban azonban veszített sebességéből, és majdnem négy tizedmásodperccel elmaradt Walchhofertől.

Bode Millerre is sokan fogadtak volna a verseny előtt, az amerikai jól is kezdett, féltávnál jobb volt, mint az éllovas, de a végén szomorúan konstatálhatta, hogy a dobogóra sem fért fel. Ki tudja persze, mire lett volna képes a tavalyi Világkupa-győztes, ha a szombat estét az olimpiai faluban, és nem egy helyi bárban tölti, vagy ha elindul a verseny előtti utolsó szabadedzésen, ahol a rá váró pályát mérhette volna fel alaposabban.

Miller honfitársa, Daron Rahlves még csalódottabb lehetett, ő csak a tizedik időt produkálta, holott ő is esélyesként volt számontartva.

Walchhofernek még két versenyző miatt nem lehetett nyugodt, az egyik Marco Büchel, a másik Antoine Deneriaz volt, de a liechtensteini csak Stroblt szorította le a hetedik helyre, az éllovast nem veszélyeztette. A francia a 30-as rajtszámot kapta, és a kezdettől fogva óriási lendülettel, és nagyon pontosan jött le a pályán, a második ellenőrző pontál negyvenkét századmásodperccel gyorsabb volt, mint Walchhofer.

Ezt az előnyt pedig nem hogy megtartotta, hanem növelte is a folytatásban, és az 1:48:80 perces ideje után boldogan rázta az öklét, ő lett a lesiklás olimpiai bajnoka.

A verseny után óriási közlekedési dugó alakult ki a Torino környéki hegyekben: az autók több kilométeres sorban várakoztak, közel három órán keresztül. A dpa német hírügynökség jelentése szerint az okozta a problémát, hogy a hegyről lejövők Sestriere Borgata és Sestriere Colle között, az egyik útkereszteződésben azokkal találkoztak, akik Pragelatóba, a síugrók versenyére igyekeztek.

alpesi sí, férfi lesiklás:
1. Antoine Deneriaz (Franciaország) 1:48.80 p
2. Michael Walchhofer (Ausztria) 1:49.52
3. Bruno Kernen (Svájc) 1:49.82

[origo]