Tank el, kommandósok be

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Elfelejtettem említeni, de a tank egynapos riogatás után, ahogy jött, elosont a sajtóközpont bejárata elől. Fellélegeztünk. Nincs baj, nyugtatónak szánták.

Aztán másnap reggel újabb "hööö" szaladt ki félig nyitva felejtett szánkon, mert a járgány helyett minden ellenőrző helyen feltűnt a semmiből két-két gépfegyverrel felvértezett kommandós katona.

A korábbi tankos nyugtató hatott rendesen, mert nem kezdtük el azonnal fényképezni őket, mint a hadijárgányt, hanem megvontuk a vállunkat, fő a biztonság. A kis katonákon, akik két szögesdrótos kerítés közé préselve, feszes vigyázzállásban, 100 méterenként posztolnak olimpiai helyszíneken, minden alkalommal megesik a szívem.

Őrségváltáskor, mert bár furán hangzik, de néha őket is leváltják, kis üvegükben magukkal viszik a teaadagjukat. A látvány mondhatni eléggé sportos, mintha doppingmintát vinnének a laborba.

***

Kammerer Zoltánnak csillog a szeme. Róla általában mást szoktak mondani.

Hogy háromszoros olimpiai bajnok, ő vitte a zászlónkat a megnyitón, szóval csupa olyat, amit tudunk. A csillogó szeméről eddig nem sok szó esett. Pedig jó jel. Az is, hogy jósol. Pars Krisztián, a kardcsapat, a pólós lányok és fiúk megtörik a jeget, s ha felbukkan a víz, onnan már ők jönnek, összelapátolják nekünk, amire vágyunk.

Ennek ugyan nincs hírértéke, de erre a mi szemünk is csillogni kezdett. Olyannyira belelkesedtünk, hogy mindezt megosztottuk a vízilabdázóinkkal, akik ma ismét olyan hullámzást produkáltak az ausztrálok ellen, hogy majdnem tengeribetegséget kaptunk.

Molnár Tamás örült a "vizes kolléga" jóslatának, de nem fejtegette tovább, mindössze annyit mondott: úgy legyen, ámen. Holnap majdnem azonos időben zajlik majd a kalapácsvetés és a kard csapatdöntő. S mivel egy időben még mi sem tudunk két helyen lenni, bár csak lemaradnánk valamelyik aranyról.