Illés Béla válogatott kínjai

Csak a lelátóról szurkolhatott társainak a románok elleni labdarúgó világbajnoki selejtezőn Illés Béla. A csapatkapitány, mint beszélgetésünk során elmondta, töpreng, hogy lemondja a válogatottságot.

- A grúzok elleni meccs előtt Bicskei szövetségi kapitány azt mondta: három mérkőzésből hét pont kellene a csoport második helyéhez. Elment két meccs, pont meg egy sincs. Vissza tud emlékezni érzéseire: ön mit gondolt Tbiliszi előtt az esélyekről?
- Bíztam benne, és ezzel társaim is így voltak, hogy összejöhet a hét pont. Mert ha az ember nem bízik a cél elérhetőségében, akkor felesleges a pályára mennie. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy a magyar futball jelenlegi helyzetében bravúr kell terveink megvalósításához. Mégis roppant csalódott vagyok, hogy nem sikerült.

- Mit gondol, hol ment el a lehetőség?
- Szerintem a budapesti, litvánok elleni döntetlennel. Lehetett volna még javítani Tbilisziben vagy most a románok ellen, és aztán Parmában, de erről már kár beszélni.

- Budapesten 4-1-re vertük a grúzokat, aztán alig néhány hónappal később Tbilisziben szinte átfutottak rajtunk. Mi történt?
- Azt a meccs előtt is tudtuk, hogy egyénileg jobb játékosok alkotják a grúz válogatottat. Mint csapat azonban nem igazán funkcionáltak. Annak ellenére sem, hogy a játékosok zöme Nyugat-Európában profi. Kapitális hibákat követtünk el, és szinte kivétel nélkül az egész csapat hibázott. Megbomlott az a csapategység, amely korábban erősségünk volt, de hogy ennek mi az oka, azt senki sem tudja.

- Ráadásul ön is megsérült.
- Igen, egy ütközés után rosszul estem, meghúzódott a gerincem. A repülőtéren még nem tudtam kiegyenesedni, de ma már kocogtam. Ha minden simán megy, talán a jövő hét végén játszhatom az MTK-ban.

- Hazajöttek, és az MLSZ leváltotta Bicskei Bertalan szövetségi kapitányt. Erről mi a véleménye?
- Én a sérülésem miatt már nem voltam ott az edzőtáborban, és csak az újságokból értesültem a történtekről. Személyes véleményem, hogy a váltással jobb lett volna megvárni legalább a románok elleni meccset. Nagyon közel volt egymáshoz a két találkozó, és nem tudom, hogy az elnökség döntése például nem zavarta-e meg az utánpótlás-válogatottat. Bicskei Bertalant egyébként nagyon sajnálom, remek szakember.

- És mi a véleménye a sajtóban felröppent futballista-kimaradásról? Valóban kiruccant valaki a dunavarsányi edzőtáborból?
- Én nem tudok róla, de képtelenségnek tartom.

- A világbajnoki részvétel elúszott, jövő szeptemberben kezdődnek az Eb-selejtezők. Miben reménykedhetünk?
- Nagyon nehéz lesz. Mostani szereplésünkkel nem is tudom, hányadik kalapba kerül majd a válogatott a sorsoláskor. Az biztos, hogy legalább két nagyon jó csapatot kapunk majd csoportellenfélnek, tehát reálisan ítélve megint kevés lesz az esélyünk. Hacsak nem jönnek addig szupertehetségek, de aligha, s említhetném én is az utánpótlás-nevelést, de én nem akarok erről feleslegesen nyilatkozni, az illetékesek se tegyék, inkább cselekedjenek.

- És mi lesz Illés Bélával?
- A mostani selejtezősorozat előtt tépelődtem, azt mondtam, ha nem jutunk ki a vb-re, akkor nem leszek többet válogatott. Nagy a felelősség a vállamon, s kavarognak a gondolataim. Most meg persze még a román meccs hatása alatt állok, nagyon megviselt a vereség. Nem elképzelhetetlen, hogy lemondom a válogatottságot, jöjjenek a fiatalok. Jövőre harmincnégy leszek, rám már nem lehet alapozni.

Burkovits Ferenc

Korábban:

Illés, az elnyűhetetlen