Légió mindhalálig? - Görbe tükör a külföldön játszó magyar labdarúgókról

Manapság már alig található olyan futballnemzet, amelynek ne lennének idegenlégiósai, és ez a kijelentés Magyarországra fokozottan is igaz, hiszen az európai országok élvonalaiban több mint negyven honfitársunk kergeti a labdát. Közülük jó néhányan rendszeresen szerepelnek a nemzeti tizenegyben is, azonban sokan vannak olyanok, akik a közelébe sem kerülnek a válogatottnak, pedig teljesítményük semmivel sem rosszabb, mint a rendszeresen meghívót kapott futballistáké.

A finn légió

Némileg hasonló a volt ferencvárosi Vincze Ottó esete, aki egykoron a Grasshoppersnek rúgott góljai után minden bizonnyal Magyarország egyik legnépszerűbb embere volt. Ő az előző szezonban a Waldhof Mannheimben focizott, illetve jobban mondva nem focizott, hiszen legtöbbször csak a kispadon kucorgott, amit azzal magyarázott, hogy edzője pikkel rá. Ennek ellenére az élvonalbeli Energie Cottbus megvásárolta őt, de a keletnémet együttesben eddig mindössze egy félidőt kapott. Pedig Eduard Geyerről nem lehet azt mondani, hogy nem szereti a magyarokat, hiszen a csapatban további három honfitársunk szerepel Sebők Vilmos, Mátyus János és Vasile Miriuta személyében.

Horváth Ferenc helyzete annyiban rosszabb, hogy ő az izraeli bajnokságban, a Maccabi Tel-Avivban számít "percembernek". Szabics Imre sokak szerint a magyar futball egyik legnagyobb tehetsége, aki szinte egy jó szezon után került külföldre, és a legutóbbi idényben még aránylag sokat is játszott a Sturm Grazban, ám a mostani pontvadászatban szintén csak percekre léphet pályára.

Sebők és Mátyus jó példa arra, hogy a magyar bajnokságban elismert játékosoknak milyen hosszú ideig tart, amíg sikerül beilleszkedniük egy sokkal keményebb igénybevételt jelentő pontvadászatba. Az előző idényben mindkét futballista rengeteg kritikát kapott a német szaksajtótól, ám mostanra - különösen Sebőknek - sikerült kiharcolnia a biztos csapattagságot, sőt, az egykori újpestiről nemrégiben azt írta a Kicker című sportmagazin, hogy ő lehet a legjobb megoldás a Cottbus középhátvéd-gondjaira. Mátyusról ezzel szemben azt írták ugyanebben a cikkben, hogy nem elég határozott a párharcokban, és sok fölösleges szabálytalanságot követ el. Mindezt arról a labdarúgóról fogalmazták meg, aki az elmúlt három évben kihagyhatatlan volt a magyar nemzeti tizenegyből.

Jó páran viszont hiába nyújtanak hétről hétre jó teljesítményt klubcsapatukban, nem veszik őket számításba a válogatottnál. Bódog Tamás például a német másodosztály listavezetőjénél, az FSV Mainznál szerepel, nem is rosszul, hiszen mindössze egy találkozóról hiányzott, a Kicker szerint átlagosztályzata 3,25, ami egyáltalán nem rossz, és mégis, még csak meghívót sem kap a nemzeti csapatba. Igaz, ő Magyarországon nem számított különösebben elismert futballistának, és már 1995-ben Németországba szerződött a Pécsből. Bódog mindössze egyszer húzhatta fel a címeres mezt, még tavaly, az ausztrálok elleni rossz emlékű találkozón. Ugyanazon az összecsapáson volt utoljára válogatott Klausz László is, akinek az már a 27. mérkőzése volt a nemzeti csapatban. Róla szeptember elején azt írta a Kicker, hogy csúcsformában van, és bár azóta teljesítménye kissé visszaesett, de még mindig ő a Waldhof csapatkapitánya, és minden találkozón szerepel. Ennek ellenére fel sem merül a neve a válogatottnál.

Vannak olyan játékosok is külföldön, akik hazánkban pár meccset ugyan játszottak az élvonalban, de senki sem tartotta őket "nagy durranásnak", ellenben légiósként csapatuk erősségei. Kovács Péter például Újpesten kis túlzással közröhej tárgya volt a maga közel kétméteres magasságával, Finnországban viszont már három éve a bajnokságban egyik legveszélyesebb támadójának számít, bajnoknak mondhatja magát, és gólt szerzett kupamérkőzésen a Liverpool FC ellen az Anfield Roadon.

Sztipánovics Barnabásról sem volt elmondható, hogy hazai klubjaiban meghatározó futballista lett volna, sem a a Zalaegerszegben, sem a Nagykanizsában nem éltették a drukkerek, ellentétben mondjuk Horvátországgal vagy Szlovéniával: előbbi országban a Rijekában, utóbbiban pedig jelenleg a Mariborban ontja a gólokat - egyszeres magyar válogatottként.

Minden bizonnyal a magyar focisták katasztrofális menedzselésének számlájára is írható, hogy három olyan játékos is van, aki különböző okok miatt jelenleg tulajdonképpen csapat nélkül áll. Az egyszeres válogatott Bukrán Gábor (aki ugyancsak az ausztrálok ellen húzhatta fel a címeres mezt) a legutóbbi idényben az angol harmadosztályban, a Walsallban szerepelt, amely egy divízióval feljebb léphetett, Bukrán azonban nem, mivel a nyáron lejárt a szerződése, amelyet nem hosszabbítottak meg. A középpályás - aki sosem lépett pályára a magyar élvonalban, hiszen már ifistaként külföldre került - a nyáron próbajátékon vett részt az angol harmadik vonalban szereplő Wigan Athleticnél, próbálkozott a belga La Louviere-nél is, de egyelőre nincs csapata.

Az utánpótlás-válogatottban alapembernek számító Fehér Miklós papíron ugyan az FC Porto futballistája, de nincs az első csapat keretében, és külön kell edzenie. Ő az előző idényben kölcsönben a Sporting Bragában szerepelt, és jól is játszott, ám ennek ellenére a Sárkányoknál csak a tartalékgárdába fért volna be, amit ő nem vállalt, ezért inkább külön tréningezik.

Furcsán járt Torma Gábor is, aki a nyáron szerződött a Roda JC Kerkradéból az FC Groningenbe, az előkészületi mérkőzéseken jól is futballozott, ám hat forduló után felbontották a szerződését, arra hivatkozva, hogy korábban műtött térde nem javult. Elméletben tehát vissza kellene térnie a Rodához, de egyelőre ott sem látják szívesen.

Légióssors magyar módra:

	poszt	csapat	bajnokság	ford.	meccs	gól
Kovács Péter	cs	FC Haka	finn I.	29	26	8
Sztipánovics Barnabás	cs	Maribor PL	szlovén I.	10	9	7
Klausz László	cs	W. Mannheim	német II.	8	8	3
Kovács Zoltán	cs	Chateauroux	francia II.	11	9	3
Fekete László	cs	Helsingin JK	finn I.	28	12	2
Korsós Attila	kp	SV Salzburg	osztrák I.	14	13	2
Korsós György	h	Sturm Graz	osztrák I.	14	13	2
Czipó Zoltán	h	FC Atlantis	finn I.	28	26	2
Bárányos Zsolt	kp	SK Lommel	belga I.	8	6	1
Miriuta Vasile	kp	Energie Cottbus	német I.	8	6	1
Bodnár László	h	Dinamo Kijev	ukrán I.	13	7	1
Bódog Tamás	h	FSV Mainz 05	német II.	8	8	1
Dombi Tibor	kp	FC Utrecht	holland I.	8	1	0
Radics Zsolt	kp	NK Osijek	horvát I.	10	1	0
Vincze Ottó	kp	Energie Cottbus	német I.	8	1	0
Bodor Boldizsár	kp	Germ. Beerschot	belga I.	8	2	0
Szekeres Tamás	h	Strömsgodset IF	norvég I.	23	3	0
Torma Gábor	cs	FC Groningen	holland I.	8	3	0
Dárdai Pál	kp	Hertha BSC	német I.	8	4	0
Pálfi László	kp	MyPa	finn I.	29	4	0
Szilágyi Gábor	kp	Helsingin JK	finn I.	28	4	0
Fehér Csaba	kp	NAC Breda	holland I.	8	5	0
Lisztes Krisztián	kp	Werder Bremen	német I.	8	5	0
Lendvai Miklós	kp	RSC Charleroi	belga I.	8	6	0
Pető Tamás	kp	NAC Breda	holland I.	8	6	0
Szabics Imre	cs	Sturm Graz	osztrák I.	14	6	0
Kabát Péter	cs	Göztepe Izmir	török I.	7	7	0
Mátyus János	h	Energie Cottbus	német I.	8	7	0
Sebők Vilmos	h	Energie Cottbus	német I.	8	7	0
kapusok:
Hámori István		FC Lahti	finn I.	28	25	0
Mitring István		MyPa	finn I.	29	25	0
Babócsy András		FC Haka	finn I.	29	24	0
Király Gábor		Hertha BSC	német I.	8	8	0
Babos Gábor		NAC Breda	holland I.	8	7	0
Brockhauser István		Racing Genk	belga I.	8	1	0
Sáfár Szabolcs		SV Salzburg	osztrák I.	14	1	0

Megjegyzés: A mezőnyjátékosokat elsődlegesen a góljaik, majd pedig a gól/mérkőzés mutató alapján rendeztük sorba. A kapusoknál a játszott mérkőzések száma döntött. Megbízható forrás híján a táblázat nem tartalmazza az Izraelben futballozók adatait és a Cipruson szereplő Sebők Józseféit. Az adatok a péntek éjszakai állapotokat tükrözik.

Korábban:

• Edzőváltás Sztipánovicséknál
• Nem eladható a magyar futball
• Bukrán és Torma, a két "elveszett" tehetség
• Ki legyen válogatott?
• Mátyus a jövőbe tekint
• Magyar gól az Anfield Roadon
• Klausz remek rajtja