A Real akart a Bayern lenni
2002. április 03. 10:08
A Real akart a Bayern lenni
 |
 |
| Hierro és Effenberg nem szeretik egymást |
Mindez már előre jelezte azt, ami az első percekben tisztán látszott: a madridiak tőlük felettébb szokatlan taktikát választottak, ezúttal ők akartak a Bayern lenni. A müncheniek ugyanis tavaly szinte ugyanennek a taktikának köszönhetően nyertek Madridban: elsősorban a védekezéssel foglalkoztak, igyekeztek megtartani a labdát, és nem engedték kibontakozni a hazaiakat. Az első félidőben úgy tűnt, Del Bosque terve tökéletesen bejött, hiszen az így a középpályán létszámfölénybe kerülő Real szinte tökéletesen futballozott, a München csak elvétve tudott a kapu elé kerülni, jobb híján magasan ívelt labdákkal próbálkozott, kevés sikerrel.
A Madrid ezzel szemben remekül tartogatta a labdát, Zinedine Zidane és Santiago Solari többször is bolondot csinált a játékot nem nagyon érző Sagnolból, ráadásul a vendégek teljesen váratlanul a vezetést is megszerezték. Geremi 17 méteres lövését Oliver Kahn kissé elnézte, igaz, a labda éppen előtte pattant fel - a portásnak így is illett volna hárítania.
A szünetben némi meglepetése Hitzfeld nem cserélt, de a Bayern játéka megváltozott, a németek sokkal agresszívebbek lettek, és már nem engedték annyit labdázgatni a spanyolokat. Helyzetet azonban továbbra sem nagyon tudtak kidolgozni, így fél órával a lefújás előtt Hitzfeld végre elszánta magát a cserére: lehozta a gyengén muzsikáló Sagnolt és Paulo Sergiót, helyükre Hasan Salihamidzic és Claudio Pizarro állt be. Mindez döntőnek bizonyult, mert a bosnyák futballista vezérletével a hazaiak hosszú hajrát nyitottak.
A Bayern sokkal jobban kihasználta a széleket, és a vendégeknek nagy szerencséjük volt, amikor Bixente Lizarazu beadását Giovane Elber a felső kapufára fejelte. A hazai nyomás kifizetődni látszott, amikor Salihamidzic kierőszakolt egy tizenegyest, ám a csapatkapitány. Stefan Effenberg gyengén lőtte a büntetőt, és César hárítani tudott. Amikor a spanyol kapus nem sokkal később nagy bravúrral kitornázta Elber újabb fejesét, úgy látszott, a Bayern el van átkozva, de a németek sosem adják fel könnyen, és az utolsó tíz percen sikerült is fordítaniuk.
Ugyan egyik gólt sem Giovane Elber szerezte, de a brazil mindkét találatban döntő érdemek szerzett: előbb Effenberggel kényszerítőzött remekül a tizenhatoson belül, és a csapatkapitány ezúttal nem hibázott, majd pedig testtel addig fedezte a labdát, amíg Pizarro lövéshez nem jutott, és a játékszer bepattogott a sarokba. Az eredmény (különösen az események alakulása tekintetében) mindkét csapat számára megfelelő, és rendkívül izgalmas visszavágót ígér. Egy valami azonban tény: a Real a legutóbbi hét meccséből hatszor kikapott a Bayerntől.
A Deportivo a jelenlegi kiírásban már kétszer legyőzte a Manchester Unitedet a csoportmérkőzések során, és a galíciaiak most arra készültek, hogy harmadszor is megverik a Vörös Ördögöket. Erre az angolok valósággal leiskolázták őket Corunában. A hazaiak a lehető legjobb összeállításban kezdték a meccset, míg a vendégek mestere, Alex Ferguson papíron védekezőbb taktikát választott. Csak egy csatár volt a pályán Ruud van Nistelrooy személyében, a kezdőben szerepelt Paul Scholes is.
A játékosok azonban igazi tartalommal töltötték meg ezt a látszólag defenzív felállást, az első percektől kezdve ők irányították a meccset és megérdemelten szereztek vezetést. Igaz, a találathoz kellett David Beckham zsenialitása is, a középpályás mintegy 30 méterről tekert a felső sarokba a kissé kinn álló kapus felett. A bekapott gól felébresztette a Deport, a spanyolok heves rohamozásba kezdtek, különösen a jobb oldalon vezettek veszélyes támadásokat a gyakran előretörő jobbhátvéd, Lionel Scaloni vezérletével.
A helyzetek azonban sorra kimaradtak, és erről leginkább a hazai játékosok tehettek: Diego Tristán egy alkalommal például elrúgott a labda felett a tizenegyespontnál, máskor pedig addig dekázgatott, amíg a védők menteni tudtak. Igaz, egy alkalommal Fabien Bartheznek nagy tornamutatványt kellett bemutatnia Tristán ívelt fejesénél. A levegőben lógott az egyenlítés, ehelyett a Manchester növelte az előnyét, Mickael Silvestre előretörését követően Van Nistelrooy közvetlen közelről pörgetett a kapuba.
A második gól végképp kifogta a szelet a Depor vitorlájából, innentől kezdve csak az angolok voltak a pályán. A második félidőben akár kiütésessé is tehették volna győzelmüket, de az utolsó pillanatban rendre rosszul koncentráltak: a kiválóan futballozó Ryan Giggs gurítását a gólvonalról vágták ki, a csereként beállt Ole-Gunnar Solskjaer fejese pedig a kapufán csattant.
A legnagyobb problémát azonban nem a kihagyott helyzetek okozhatják Alex Ferguson számára, hanem két kulcsemberének sérülése: az első játékrész utolsó perceiben Ryan Keane-t kellett letámogatni a pályáról, majd nem sokkal a mérkőzés vége előtt Beckham hordágyon hagyta el a játékteret. Kettejük közül Keane sérülése a súlyosabb, de ez sem annyira, mint amilyennek elsőre játszott: a csapatkapitánynak három-négy hetet kell kihagynia. David Beckham várhatóan hamarabb visszatérhet a pályára, pedig ő is hatalmasat kapott Diego Tristántól, akit a kíméletlen belépő miatt ki kellett volna állítani, de a játékvezető csak sárga lapot adott neki.
Keane tehát a visszavágón biztosan nem játszhat majd, Beckham szereplése kérdéses, és Paul Scholes is csak a lelátóról nézheti majd társait az Old Traffordon, mivel begyűjtötte harmadik sárga lapját. A párviadal tehát egyáltalán nincsen lefutva, bár a Manchester előnye megnyugtatónak tűnik, de az angoloknak nem szabad elfeledniük: a Depor ebben a szezonban már nyert az Old Traffordon, és az Arsenalt is 2-0-ra verte idegenben.
Ajánlat:
Korábban:
A Bayern hat perc alatt fordított a Real ellen
Fórum: