Burnley's Irish midfielder Jeff Hendrick (L) celebrates scoring his team's first goal during the English Premier League football match between Burnley and Newcastle United at Turf Moor in Burnley, north west England on October 30, 2017. / AFP PHOTO / Lindsey PARNABY / RESTRICTED TO EDITORIAL USE. No use with unauthorized audio, video, data, fixture lists, club/league logos or 'live' services. Online in-match use limited to 75 images, no video emulation. No use in betting, games or single club/league/player publications. /
Vágólapra másolva!
17 forduló után a Burnley csak rosszabb gólkülönbsége miatt nincs Bajnokok Ligája helyen, pedig a valóság szerint valahol a kiesőzóna környékén kellene lennie. Sean Dyche nem variálja túl a dolgokat, az angol futball hagyományaihoz visszanyúlva a „kick&rush", azaz a rúgd és fuss focit játszatja csapatával, egyelőre sikeresen. A kérdés csak az, hogy meddig tartható fent ez a (mák)széria.
Abban nincs semmi érdekes, hogy a Premier League első öt helyén jelenleg azok a csapatok állnak (leszámítva az Arsenalt), amelyek a legjobban passzolnak.
Abban viszont igen, hogy őket az a Burnley követi, amelyik a legrosszabbul. 71 százalékkal.
Nem meglepő, mivel ők próbálkoznak a legtöbb hosszú passzal az egész bajnokságban (77-tel átlagban). De hogy lehet az, hogy az összes, futballra emlékeztető dologban gyenge Burnley a hatodik? Tudatos építkezés és kemény munka eredménye, vagy csupán szerencse? Az igazság valahol félúton van.
Honnan szerezhetett ihletet Dyche?
Graham Taylorra, a már elhunyt menedzserre igazi kontárként tekintettek a szurkolók – az ő nevéhez fűződik az angol long-ball game-nek, a hosszú indításokra épülő taktikának a kialakítása, ami miatt Anglia nem jutott ki az 1994-es világbajnokságra. Ez elsősorban azért érdekes, mert a stílus korábban sikeresen működött Graham csapatainál, a Watfordnál vagy az Aston Villánál. Nem csoda, hiszen egyetlen világos és jól értelmezhető szabályra épül: a fociban csak az tud gólt szerezni, aki eljut egyáltalán az ellenfél védőharmadáig, oda pedig csak előre kell vágni a labdát.
Csalóka a hatodik hely
Nem kell azonban őstehetségnek lenni ahhoz, hogy felismerjük, a Burnley sikerei hosszútávon nem fenntarthatóak. Egyszerű matematika és valószínűség-számítás: amelyik csapat többször jut el az ellenfél kapujáig, több helyzetet dolgoz ki, annak nagyobb az esélye a győzelemre. Márpedig a Burnley a meccsek nagy részén védekezésre van kényszerítve, és az ő kapujára érkezik a legtöbb lövés.
A Burnley kapuját veszik célba legtöbbször az ellenfelek. Átlagban 16,4-szer. Forrás: whoscored.com
Ennél is sokatmondóbb egy másik táblázat, amely az Expected Goals (várható gól) modellel számolva mutatja meg, hogy mennyire nem reális a csapat idei szereplése. Az xG nem a helyzetek számát, hanem azok minőségét méri, tehát nem minden helyzet egyenértékű: a nagyobb lehetőségekhez magasabb értékeket rendel, a kisebbekhez kisebbeket.
Ez alapján a Burnley-nek 22 kapott gólja kellene, hogy legyen a 12 helyett, és 16 pontja a 31 helyett.
Magyarul, ha az ellenfelek belőtték volna a (nagy) helyzeteiket, a Burnley most valahol a 16. hely körül lenne. De a futballt – szerencsére – nem a mindent tudó statisztikusok játsszák.
Nem a valóságot mutatja a Burnley hatodik helye Forrás: understat.com
Néhány meccsig működhet az, amit csinálnak (lásd görögök 2004-es Eb-győzelme), de egy maratoni, 38 fordulós bajnokságban előbb-utóbb kijön a különbség. Ha megnézzük a Burnley top 6 (ManCity, ManUnited, Chelsea, Arsenal, Liverpool, Tottenham) elleni mérlegét, azt látjuk, hogy lényegében esélye sincs odaférni az európás helyekre:
2016-os feljutása óta 17 meccset játszott ez ellen a csapatok ellen, de csak kettőt nyert meg négy döntetlen és 11 vereség mellett.
Ezeken a meccseken a Burnley átlagban 33,82 százalékban birtokolta a labdát. Dyche-nak egyszer feltették a kérdést, hogy nyerhetnek-e valaha a legnagyobb klubok ellen: „Nem tudom, de a vereséget sohasem fogom megszokni. Fejlődik a csapat, idén csak az a célunk, hogy bennmaradjunk, de utána nem fogjuk beérni ennyivel."
Dyche nem elégszik meg a mostani helyzettel Forrás: DPPI/Simon Davies
A kulcs: egyszerűség és pénzügyi fenntarthatóság
„Lehet, hogy régimódinak gondolnak, de nem érdekel – jelentette ki Dyche. – Játékosként nem tartoztam a legjobbak közé.
Én az voltam, aki mindig becsülettel elvégezte a melót.
Dyche játékosként tényleg nem volt nagymenő, a Chesterfieldben, a Bristolban, a Lutonban, a Norhamptonban, Millwallban és a Watfordban focizott, alsóbb osztályokban. A Premier League-ben soha. Talán innen is ered, hogy nem filozofálja, gondolja túl a dolgokat, az egyszerűségre törekszik:
nincs flikk-flakk, nincs fölösleges labdatoszogatás.
Levegőben a labda - csak egy átlagos Burnley-bajnoki Forrás: AFP/Paul Ellis
A játékosait is megválogatja. A tévés pénzek egyenlő elosztása miatt a Burnley-nek is jut bőven a zsírosbödönből, mégsincsenek sztárigazolások, de még csak 20–30 milliós vételek sem.
Futni tudsz? A labdát meg tudod rúgni? Szél nem fúj el? Te vagy Dyche embere.
Az Everton nyáron 25 milliót fizetett a Burnley legjobbjáért, Michael Keane-ért, de Dyche ahelyett, hogy visszaforgatta volna a pénzt, felhozta a tartalékok közül James Tarkowskit. Az edző szerint ez a járható út, pénzügyileg fenntarthatóvá kell tenni a klubot.
Ha van pénzed, csinálnod kell vele valamit, nem költheted el az egészet játékosokra
– mondja ő. Amikor a Burnley feljutott a Premier League-be, mindössze tízmilliót költött játékosokra, a többiből felhúzott egy edzőközpontot és felújította a stadionját.
A Burnley-nél egyelőre működik a kick&rush futball Forrás: AFP/Lindsey Parnaby
Várjunk még velük
Szépen fest a Burnley mostani hatodik helye, de sokkal valószínűbb, hogy idővel egyre hátrébb csúszik, mintsem, hogy valós esélye lesz ottmaradni közvetlenül a top 6 mögött. Pláne, ha megnézzük a karácsonyi-újévi sorsolását: jön a két manchesteri csapat, a Tottenham és a Liverpool. Ha ezután is ott lesz a tűzközelben (valószínűtlen), akkor talán komolyan lehet venni. Akkor. Talán.
