Elhagyja a Bayernt a börtönt is megjárt zseniális klubvezető
Sorsdöntő gólok BEK-fináléban, döntő pillanatban elhibázott tizenegyesek, általa kitalált új gazdasági mechanizmus és adóelkerülésért börtön. A Bundesliga történelem legnagyobb formátumú szereplője páratlan gazdag életút után nyugdíjba megy.
Ahogy Köln neve összeforrt a Dómmal, Berliné az egykori Fallal, Münchené az Októberfesttel, úgy fonódik össze a Bayern München neve Uli Hoeness-szel. A fiatalabbaknak csak egy kopasz, köpcös öregúr piros-fehér sállal a nyakában minden Bayern-meccsen a díszpáholyban, de a német focit jobban és régebben ismerők számára ő Herr Bayern München. Aki 1970 óta tartozik a nagy Bayern-családhoz. És vezetői karrierje előtt fantasztikus játékos-pályafutást is magáénak mondhatott.
18 évesen került a csapathoz, de két évig csak amatőrstátusban volt. 1972-ben kapott profiszerződést, a létező legjobbkor, a legjobb helyen. Ahhoz, hogy a legjobb helynek lehessen nevezni a hetvenes évek első felében a Bayernt és a német válogatottat, ahhoz nagyban hozzájárult Hoeness is.
1972. március 29-én a magyar válogatott ellen debütált a legjobbak között, és a Népstadionban rögtön megszerezte első gólját is a német válogatott mezében.
Majd a másodikon a Wembley-ben is eredményes volt , így érthető, hogy nem lehetett kihagyni a Európa-bajnoki keretből sem. 1972-ben még nem 24, hanem 4 csapatos volt a döntő mezőnye, és az egész végjáték két elődöntőből, egy döntőböl és egy bronzmérkőzésből állt. Hoeness végig pályán volt a Belgium elleni elődöntőben és a Szovjetunió elleni döntőben is.
20 évesen tehát már Európa-bajnok lett. És alapembere a Münchenben formálódó világverő klubcsapatnak is. Az 1974-es BEK-döntő mindkét mérkőzését végigjátszotta a spanyol Atlético Madrid ellen. Erre a mondatra lehet, hogy sokan felkapják a fejüket, de
abban az évben vívták a történelem egyetlen olyan BEK-fináléját, amely valóban 120+90 percből állt.
Mivel az első találkozó a 90. és a 120. perc után is döntetlenre állt, a kiírás értelmében a két csapat ugyanazon a helyszínen két nappal később ismét megmérkőzött. És az lett Uli Hoeness nagy napja.
Fantasztikusan játszott, ő lőtte az első gólt, és a végeredményt beállító negyediket is. Mindkét találatnál a felezővonaltól indulva vitte kapura a labdát, az elsőnél gyorsaságának és rugótechnikájának köszönhetően volt eredményes, a másodiknál cselező-képességét is megcsillantotta. Milyen bölcsek voltak az UEFA akkori vezetői, hogy ezt a lebonyolítási rendet találták ki a 11-esrúgások helyett. Mert ha esetleg a szerdai mérkőzés szétlövésében Hoeness hibázik, akkor nem csak csapata bukik el a győzelem kapujában, hanem a pénteki megismételt meccs sincs. És nem lesz belőle hős akkor.
Az elrontott büntető nem véletlenül kerül szóba vele kapcsolatban.
Ugyanis pályafutása során kétszer is sorsdöntő szituációban rontott a 11-es pontról.
Az 1974-es világbajnokságon a döntőbe jutásért vívott Lengyelország elleni találkozón 0-0-nál Tomaszewski védte a lövését. Csapattársai nagy segítsége kellett hozzá, hogy ne legyen végzetes az a hiba. Végül a nyugatnémetek 1-0-ra megnyerték azt a találkozót, ám a döntőben Hoeness megint nehéz helyzetbe hozta társait. Ugyanis már az első percben büntetőt érően szabálytalankodott és a hollandok megszerezték a vezetést. Majd amikor a félidő közepén a németek is 11-eshez jutottak azt már nem ő végezhette el, hanem Breitner. A történet vége ismert minden futballrajongó előtt: Hoeness a válogatottal az Európa-bajnoki cím után a világbajnokit is megszerezte.
1976-ban viszont újabb balszerencsés mozdulata miatt kis túlzással egyedül hibás azért, hogy nem tudta megvédeni Eb-címét Helmut Schön csapata.
A Csehszlovákia elleni döntőben ugyanis a tizenegyes-rúgások során az első hét rúgóból senki nem hibázott, a nyolcadikként érkező Hoeness viszont igen.
Majd jött Panenka történelmi lövése és címvédőnek meg kellett elégednie az ezüstéremmel. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy ezzel a szerencsétlen mozdulattal végződjön válogatott karrierje. Szerencséjére még abban az évben pályára küldte őt Schöny két barátságos mérkőzésen, így az Eb-döntő kvázi-visszavágóján 1976. november 17-én Csehszlovákia ellen szerepelt utoljára a legjobbak között. Négy évnyi válogatott szereplés során 35 alkalommal lépett pályára, hatszor volt eredményes, ami egy német csatártól nem sok.
Persze Gerd Müller csapattársaként ez is szép. Sajnos, egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy az említett háromnál több világeseményen szerepelhessen. Egy súlyos térdsérülés miatt nemcsak válogatott karrierje volt rövid, hanem egész pályafutása. Az 1970 és 1975 közötti öt szezon alatt csak kilenc bajnokiról hiányzott, ám utána jöttek a folyamatos gondok.
Összesen 250 Bundesliga1-es mérkőzésen lépett pályára, ezeken 86 gólt szerzett. 27 évesen kellett visszavonulnia, ami óriási tragédia, bár nyilván vigasztalja, hogy ennyi idő alatt volt világbajnok, Európa-bajnok, háromszoros BEK-győztes, háromszoros Bundesliga-bajnok és Német Kupa-győztes.
Hoeness azon labdarúgók közé tartozott, akik nem csak a pályán tudtak érvényesülni. Visszavonulása után szinte azonnal megtalálta a helyét a civil életben. 27 évesen megkapta a Bayern menedzseri posztját, és különböző vállalkozásokat indított el. Utóbbiak közül a legelső a nürnbergi kolbászgyára volt, és ezt még több különböző követte.
A sportvezetői karrierje viszont ennél érdekesebb,
hiszen tanulmányozva különböző országok, elsősorban az Egyesült Államok sikersportjainak felépítését, újszerű és igen sikeres klubmodellt hozott létre Münchenben. Amikor 1979 májusában átvette a menedzseri feladatokat a Bayernnél a klubnak 12 alkalmazottja volt. Amikor 30 évvel később feljebb lépett az elnöki posztra akkor 1000-nél is több. A klub éves forgalmát ötvenszeresére növelte. Ekkor épült az Allianz Aréna is, melynek létrehozásában szintén nagy szerepe volt.
De a kemény üzletember imázs mögül gyakran kibújt az érző magánember is. Az egykori játékostárs, Sepp Maier neki köszönheti az életét. Súlyos autóbalesete után a válságos állapotban lévő kapus számára Hoeness találta meg az egyetlen helyet, ahol meg tudták menteni az életét.
Később ő hozta vissza az alkoholizmus súlyos stádiumából volt csatártársát, Gerd Müllert,
de sokat segített későbbi játékosainak, Deisslernek és Brenonak, akik depresszióval küzdöttek. A jó tettekért a sors is megjutalmazta, 1982-ben, amikor kis magángépe lezuhant, ő volt az egyetlen túlélője a balesetnek.
A börtönt viszont nem kerülhette el. Hétrendbeli, összesen 28,5 millió eurós adóelkerülésért ítéltek el 2014-ben, de ez nem a megszokott adócsalások kategóriájába tartozott. Ugyanis elé ment egy törvénynek, amiből persze előnye származott volna, de a törvény aztán nem lépett életbe. Saját maga ellen kért vizsgálatot, és emiatt, valamint fontos közéleti szerepei miatt is a kirótt három és fél évből alig felet töltött klasszikushoz hasonlító börtönviszonyok között, további egynél csak aludni járt a rács mögé. A büntetés további részét jó magaviselete miatt elengedték neki.
A humánus szabadságvesztés után 2016. november 25-én óriási támogatással kapta vissza a Bayern München elnöki posztját.
Ettől most búcsúzik véglegesen.
Úgyhogy itt az idő hevenyészett számvetést készíteni.
Azon idő alatt amíg Uli Hoeness játékosként és sportvezetőként a Bayern Münchennél volt a következő fontosabb címeket nyerte meg a klub: 5 BEK/Bajnokok Ligája, 1 UEFA Kupa, 3 Világkupa/Klubvilágbajnokság, 1 Európai Szuperkupa, 27 Bundesliga, 15 Német Kupa.
Aligha kétséges, hogy ezt az eredménysort soha senki nem fogja túlszárnyalni a világ labdarúgásában. De most ez a félévszázados kapcsolat megszűnik.