Első meccsén két gólt lőtt a Fradiban a magyar fiú, akit Vitray Tamás folyton lerománozott
Az 1990-91-es labdarúgó NB I-es szezonban volt először a Ferencváros edzője a klublegenda Nyilasi Tibor és először szerepelt a csapatban a Partiumból érkezett Szenes Sándor, aki élete első NB I-es bajnokiján két óriási gólt lőtt az újpesti pályán a Dózsának. Az első gólt az első percben lőtte. A rendszerváltást különösebben nem akarta észrevenni a meccset közvetítő, kacskaringós múltú Vitray Tamás: perceken belül háromszor is lerománozta a magyar fiút. A Fradi egyébként idegenben 5-0-ra verte akkori legnagyobb riválisát, az előző idényben bajnok Újpesti Dózsát. Szenes Sándor ma 55 éves.
1990. augusztus 18-án rendezték meg a derbit (ekkor még nem így hívták), azaz az Újpest-Ferencváros meccset. A Dózsa (ez volt akkor a neve) bajnokként várta a Fradit, a lelátón egyetlen szabad hely sem maradt. A Fradiban ekkor mutatkozott be a Kazincbarcikáról igazolt Lipcsei Péter és a Partiumból, Szatmárnémetiből érkezett magyar srác, Szenes Sándor. (Szenes mellett a Fradi még egy partiumi focistát, Patkós Csabát is leigazolta, de ő ezen a meccsen nem játszott.)
Adatok
Szenes Sándor 1967. november 11-én született Szatmárnémetiben. 1988-ban első profi klubja a nagyváradi FC Bihor volt, innen a nagyszebeni Inter Sibiu csapatába került, de úgy, hogy Románia rettegett katonacsapata, a Steaua vonultatta be őt, s onnan adta kölcsön a nagyszebeni csapatnak. A Fradi 1990 nyarán igazolt le, ahol 1993-ig 57 mérkőzésen 7 gólt szerzett. Az 1993-94-es szezonban igazolt át a Vasasba, az angyalföldi csapat volt az utolsó magyar NB I-es klubja. Az 1991-92-es bajnokságban tagja volt az aranyérmes ferencvárosi csapatnak. 1991-ben és 1993-ban Magyar Kupa-győztes, 1993-ban Szuperkupa-győztes is lett.Gyerekfejjel minden időnket az Olimpia-pályán töltöttük. Szerettünk volna olyanok lenni, mint a nagyok, akiket a képernyőn láttunk –
nyilatkozta a Népsportnak Szenes Sándor. „Nálam az első igazi sztár Töröcsik volt, de csodáltam Ebedliéket is."
1990. augusztus 18-án 17 órakor kezdődött el Újpesten a Fradi vendégjátéka. Idézzük most fel azt, hogyan esett a Fradi első gólja. 1. perc: Keller átadását Fischer a balösszekötő helyéről húsz méterről perdítette középre. Szenes érkezett, és kapásból a jobb alsó sarokba bombázott.
Akik tévén nézték az összecsapást, azok azt hallhatták, ahogy a meccset közvetítő Vitray Tamás alaposan lemaradt erről a gólról. Ez még nem lett volna tragédia (máskor is előfordult már Vitrayval),
az azonban már megdöbbentően hangzott, hogy a riporter többször is „romániai fiúnak", azaz románnak minősítette a magyar Szenest. Nyilvánvalóan teljesen tudatosan.
Vitraytól azt is megtudhatták a nézők, hogy ez a romániai fiú „nagyon jó alakú, hiszen 180 cm." Ám arról, hogy Szenes hogyan került a Ferencvárosba, egy szót sem hallhattak azok, akik tévén nézték az összecsapást. S a korabeli magyar sajtó cikkeit átolvasva senkinek sem jutott eszébe lerománozni Szenest. Mindenki erdélyiként, vagy partiumiként aposztrofálta.
A 36. percben jött el az újabb Szenes-bombagól pillanata. Erről így írt a Nemzeti Sport: Az előre kocogó Fitost Szenes szépen szerelte az oldalvonal mellett, az újpesti térfél közepén, majd a ferencvárosi labdarúgó a bal oldalról néhány lépést araszolt középre, aztán 22 méterről lendítette a jobb lábát, s a labda elementáris erővel csapódott a jobb felső sarokba.
Vitray erről már nem maradt le, és azt is határozott előrelépésnek tekinthettük, hogy a második Szenes-gól után már nem kellett hallgatni, hogy a Fradi partiumi magyarja romániai fiú.
Ennél szebb bemutatkozásról nem is álmodozhatott volna Szenes, aki a csúcson kezdte, de – s ebben sincs semmi rendkívüli – nem tudott tartósan ott maradni. A Dózsának lőtt két elképesztő gólját persze soha nem fogják elfelejteni a Fradiban, ezt a mai napig párás szemmel emlegetik.
1991 nyarán a sajtó arról írt, hogy a francia bajnokságban szereplő Toulouse szerződteti Szenest.
Ez akkor hatalmas vihart kavart. igaz, hogy a Fradi 1990-ben csak egyéves szerződést kötött Szenessel, de a szurkolók annyira imádták a partiumi magyar srácot, hogy hallani sem akartak arról, hogy a játékos külföldre igazoljon. Ebből aztán nem lett semmi, Szenes a következő idényt is az Üllői úton kezdte el. Ekkor nagyon sokan szorgalmazták Szenes úgymond honosítását, mert a magyar labdarúgó-válogatottban is szívesen látták volna a 24 éves játékost.
Mások is jöttek
A kilencvenes években, közvetlenül a rendszerváltás után nagyon sok erdélyi magyar, sőt, román focista jött át Magyarországra játszani. Olyanok is, akik korábban válogatottságig vitték. Sőt, olyan is – Ioan Adrian Zare – aki az 1984-es labdarúgó Európa-bajnokságon pályára lépett a román válogatottban. A szintén Romániából érkezett Vasile Miriuţă és Csizmadia Csaba pedig a magyar labdarúgó-válogatottban is játszhatott.Szenes 1993 nyaráig maradt a Fradiban, majd a Vasasba igazolt. „Három gyönyörű évet töltöttem a Ferencvárosban - mondta ekkor Szenes Sándor - amelyek közül legszívesebben az elsőre emlékszem. Úgy mutatkoztam be Magyarországon, ahogy talán csak keveseknek sikerült, hiszen az első mérkőzésemen, az Újpest ellen rögtön a forduló játékosa lettem.
Ám a második és a harmadik esztendőben egyre többen lettünk a középpályán, hiszen érkezett Fodor Imre, és Albert Flóri is egyre nélkülözhetetlenebb lett.
Nekem pedig így mind kevesebb feladat jutott, ezért döntöttünk úgy, közösen a klub vezetőivel, hogy ideje váltanom. Talán mondanom sem kell, hogy nem volt könnyű dönteni. Magyarországon eddig csak a Ferencváros szerelésében léptem pályára, és a három év rengeteg gyönyörű emléket hagyott maga után. Kár lenne tagadni, hiányozni fog a közösség, a hangulat."
Kevesen beszélnek arról, hogy Szenes a Vasasban jobb statisztikai átlagmutatókkal rendelkezett, mint a Fradiban, hiszen az angyalföldi csapatban 34 mérkőzésen 8 gólt szerzett, míg a Fradiban 57 meccsen 7-et.
Ám népszerűségét ekkor már össze sem lehetett vetni a korábbiakkal.
A Vasas után Szenes alacsonyabb osztályú csapatokban játszott, megfordult Százhalombattán, Komáromban és Tiszavasváriban is. A komáromi csapat volt az utolsó klubja, 1999-ben gyakorlatilag visszavonult. Egy évvel később a BLASZ I-ben szereplő Törekvés csapatának játékos-edzője lett. Mivel ebből nem tudott megélni, a Ferihegyi repülőtéren lett határőr. 2000-ben az is kiderült, hogy minden klub, ahol Szenes megfordult, tartozik neki. „Nem akarok pereskedni. Úgy gondoltam, ha ennyire kilátástalan a helyzet, inkább szakítok a profi labdarúgással. Szerencsére a repülőtéren állást kaptam. Ugyan még újonc vagyok, de nagyon bízom benne, hogy ezzel a munkával biztos megélhetést tudok nyújtani a családomnak."
A fia is nagy tehetségnek indult
Szenes Sándor fia, a váci nevelésű Szenes Bence 2011-ben került be a hírekbe, amikor a német Bundesligában szereplő Mönchengladbach csapata igazolta le az akkor 17 éves játékost. Ám édesapjához hasonlóan Szenes Bence sem tudott befutni jelentős karriert. A focista kétszer szerepelt az utánpótlás-válogatottban, majd idehaza a Soroksár és a Vác csapatában focizott.Szenes Sándor ezek után szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. A szereplési lehetőséget ő sem igazán kereste és a magyar sportsajtó is csak hébe-hóba kérdezte az egykori Fradi-játékost. A legtöbbször természetesen egy-egy Újpest elleni meccs előtt hívták fel, de olykor az 1992 szeptemberi brutális szlovák rendőrterrorral övezett, pozsonyi Slovan Bratislava – Ferencváros BEK-mérkőzés kapcsán is kérdezték. 2017-ben szülővárosában, Szatmárnémetiben járt Szenes. Ekkor mesélte el először a Fradiba kerülésének valós, soha nem hallott történetét. „Nagyszebenben játszottam, eszem ágában nem volt onnan eligazolni.
A Fradi ekkor szervezett egy válogatót, amelyen határon túli magyarok vehettek részt. Patkós Csaba volt az, aki jelentkezett erre és azt kérdezte, nincs-e kedvem elkísérni.
Én akkor Magyarországon nyaraltam, így elmentem vele. Ha már ott voltam, addig rágták a fülem, míg beálltam a csapatba. Nyár közepe volt, irgalmatlan meleg, ha jól emlékszem, a harmadosztályú MALÉV volt az ellenfelünk, az egyik gólt én rúgtam, a másikat Sorin Cigan.
A meccs után jöttek oda a vezetők és azt mondták, hogy le akarnak igazolni. Akkor ott csak én és Patkós Csaba kaptunk szerződést.
Ami a bemutatkozó, Újpest elleni meccsemet illeti, nagyon kevésen múlt, hogy pályára tudtam lépni, mert a Nagyszeben és a Fradi sokáig nem tudott megegyezni az átigazolásomról. A játékengedélyem csak órákkal a derbi előtt érkezett meg.
Kevesen tudják rólam, de én három hónapot készültem a Steaua csapatával. Ami a pályafutásomat illeti, nincs bennem hiányérzet. Biztos elérhettem volna többet is, de én elégedett vagyok. Amire feltettem az életemet, abban úgy érzem, hogy maradandót tudtam alkotni. Mindig mondom a gyerekeknek, akiket edzek, hogy annyit tudsz csak kivenni a pályafutásodból, amennyit beletettél."
