Vágólapra másolva!

Penny újra milliókat ér

1900. január 01. 00:00

Anfernee (Penny) Hardaway, az 1993-as draft hármas sorszámú kiválasztottja, aki 1995-ben és 1996-ban is bekerült az első All-NBA Team-be, és tagja volt az 1996-os atlantai olimpián aranyérmet szerezett Dream Team III-nak, hullámvasútszerű karriert futott be. A 30 éves hátvéd első három szezonjában összesen öt mérkőzést volt kénytelen kihagyni, az azt követő öt évadban - 218-at! Valamennyit sérülés miatt. A 2000/2001-es szezonban mindössze négy mérkőzésen tudott pályára lépni, január 22-e, újabb súlyos sérülése után sokan végképp lemondtak róla. Kivéve magát Pennyt, aki most már újból dollármilliókat ér...

A Phoenix Suns 201 centis, 98 kilós dobóhátvédje ma már beismeri: januárban nemigen látta a fényt az alagút végén. Azóta két hónapot Houstonban töltött rehabilitációval, Los Angelesben egy hónapon át edzett, majd három hét Memphisben, az alma mater tornatermében telt gyakorlásokkal. Aztán jött a nyári liga, parádés játékkal, most meg Chicagóban, Michael Jordan vendégeként segít minden idők legnagyszerűbb kosarasának a sikeres visszatérésben.

Miközben maga is a nagy visszatérésen munkálkodik...

Az alábbi interjúrészletet Jeramie McPeek, az nba.com munkatársa készítette.

- Hogy van a térded?

- Már nem is fáj?
- Amikor be vagyok melegedve, nincs semmi baj. Amikor vége az edzésnek, akkor egy kicsit fáj, de ez természetes, viszont másnap újra kezdem, pihenten, fájdalom nélkül.

- Izgatott vagy, mert újra megy a játék, igaz?
- Igaz. Januárban még teljesen reménytelennek tűnt a pályafutásom, mindenki azt hitte, végem van. A Jóisten azonban megsegített, és újra ugyanazt az erőt érzem magamban, mint hét-nyolc éve, amikor újonc voltam az NBA-ben.

- Úgy érzed, bizonyítanod kell valaki(k)nek a most következő szezonban?
- Úgy gondolom, a játékom magam helyett fog beszélni. Természetesen ha valaki olyan sokáig sérült, mint én voltam, elveszíti a szurkolóit. Most kell visszaszereznem őket. Estéről estére be kell bizonyítanom nekik, hogy a régi Penny Hardaway vagyok.

- És? Az vagy?
- Szépen játszom. És ami fontosabb: jól is. Jól fogom a pozíciót, háttal a palánknak. Újra megvan a robbanékonyságom, simán meg tudom kerülni az ellenfeleimet. Az első lépésem újra a régi. Az összes fizikai tulajdonság közül a ruganyosság jön vissza a legnehezebben. Most még nem vagyok képes akkorát ugrani, mint a sérülésem előtt, de ez is előbb-utóbb visszajön. Januárban még futni se tudtam, ehhez képest most ötszáz százalékos formában vagyok.

- Los Angelesben, a nyári ligában lenyűgöző statisztikai adatokat produkáltál. Jót tett ez az önbizalmadnak?
- Jót bizony, hiszen komoly profik ellen produkáltam ezeket a statisztikákat. Sokszor ketten, hárman is őriztek, mégis megoldottam a feladatom.

- Milyen szerinted az idei Suns?
- Kíváncsian várom, mire leszünk képesek együtt, Stephon Marbury és én. Teljesen átalakult a csapat az előző szezonhoz képest. A minap New Jerseyben jártam, és beugrottam Stephonhoz beszélgetni. Nagyon pozitív volt a találkozás, szerintem kiválóan megértjük majd egymást a pályán.

- Mi a véleményed Stephon játékáról?
- Mindig is tiszteltem Stephont, a játékát. Mindenki azt mondta, hogy önző volt New Jerseyben, de aki nem járt az ő cipőjében, annak nincs joga megítélni Stephont. Magam sohasem játszottam még vesztő csapatban - már úgy értem, hosszú távon vesztő csapatban -, nem lehet könnyű.

- Váltsunk témát: hogyan kerültél Chicagóba, Jordan társaságába?
- Nyár elején, a phoenixi Desert Classicon találkoztam Michaellel és Charles Barkleyval. Átjöttek hozzám, játszottunk egy kicsit, és a végén Michael megkérdezte, nem lenne-e kedvem augusztus végén átjönni hozzá Chicagóba, segíteni a felkészülését. Azt feleltem, ha eljön az ideje, szaván fogom.

- Jordan számára ez a mérkőzéssorozat egyfajta teszt, arra vonatkozóan, hogy hol is tart. De azt hiszem, számodra is!
- Ó, ehhez nem is férhet kétség. Egy csomóan éppen az én posztomon játszanak, Jerry Stackhouse, Michael Finley, Quentin Richardson, no és persze maga MJ.

- Milyen formában van Jordan?
- Jól néz ki, ő maga és a játéka is. Sőt: nagyon jól játszik.

- Még mindig elég muníciója maradt a 38 éves testében az NBA-hez?
- Igen, elegendő. Ő még mindig Michael Jordan. Még mindig csodás dolgokra képes. Még mindig nagyon okos, jól "olvassa" a játékot, egy lépéssel a többiek előtt jár. Mármint fejben. Tehát nem lehet félvállról venni.

- Másmilyen a játéka, mint három-nyolc évvel ezelőtt volt?
- Nos, tagadhatatlanul nem olyan, mert nem annyira gyors, viszont okosabb.

- Ez rád is vonatkozik?
- Nem egészen. Még most, négy térdoperáción túl is megvan az atletikus képességem ahhoz, hogy ne kizárólag az eszemből és a rutinomból éljek. Novemberben újra a régi penny Hardawayt láthatják a pályán!