Találkozás a Rosé Brigádokkal - Rátgéber-blog kivételesen Pécsről

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt tizennyolcadik blogbejegyzését már havihegyi házából keltezte.

Hogy is szokták mondani? Mindenütt jó, de legjobb otthon. Akik ismernek, tudják, nem szeretek idézni a közhelyszótárból, de a közhelyeknek van egy különös tulajdonságuk - rendszerint igazak.

Persze mielőtt csütörtökön délben felszálltam volna a domogyedovói repülőtéren a pesti gépre, szerdán este még kellett hoznunk a kötelezőt - a Montpellier legyőzését. Ez véres verejtékkel - 103-48 - sikerült is, ezzel megnyertük az Euroliga alapszakaszát - csoportoktól függetlenül -, a kieséses szakaszt január 27-én kezdjük Vidnojéban a Prága ellen.

Ferihegyen Hoffmann Henrik barátom - sikeres üzletember - várt, késő délután már Pécsen voltunk, s este természetesen buliztunk a havihegyi szomszédokkal. (Eredetileg szombaton jöttünk volna, de az utolsó pillanatban sikerült átíratnunk a jegyeket csütörtökre.) Hogy az élet ne legyen fenékig tejfel, pénteken bedöglött a kocsim akkumulátora, aminek tragikus következményei lettek: a Kiscsillag zenekar péntek esti, pesti koncertjét nélkülem kellett megrendezni a Gödörben. Helyszíni értesüléseim szerint az előadás színvonala jócskán megsínylette kényszerű távollétemet - vonattal értelemszerűen nem mehettem fel, a vasutassztrájk miatt -, állítólag tüntetett a közönség, bár Lovasi mindezt álnok módon tagadta.

Pénteken Henrik cimborám szerzett nyolcvan kiló szarvashúst Kánból - még szerencse, hogy a blog írásos műfaj, mert ha rádióban menne, akkor sokan azt hihetnék, Cannes-ból hoztuk a pörköltnek valót -, a felét azonmód elkészítettük, a lakomán ott volt Fűzy B. Ákos barátom, egyszersmind utódom is, a MiZo Pécs 2010 szakvezetője. Csupa Pécs környéki svábokat hívtam meg - Schmidt József, Heckenberger István, Németh József és Fűzyék alkották a csapatot, igaz, Ákosnak csak a felesége sváb... -, hajnalig tartott a performansz, amit röpke pihenő után szombat este a pécsi szurkolók kemény magjával, a Rosé Brigádokkal szervezett találkozó követett. A Kertvárosban gyűltünk össze egy presszóban, jó sokan, és meglepően jó villányi rosét fogyasztottunk, a Szende-féléből, ez az este sem volt rövid, cserébe felettébb kellemes.

Sejtettem, hogy meglehetősen intenzív lesz ez a két hét, amit itthon töltök, no de hogy ennyire?! Most már csak attól félek, hogy az erős kezdést még erősebb folytatás követi majd.

Persze van már rutinom az efféle erőpróbákban, akár a jó maratonista, vasárnap beiktattam egy lazább szakaszt, egész nap pihentem, s közben hallgattam a Kiscsillag új, megjelenés előtt álló lemezét. Karácsonykor - ezt még nem tudja a családom - Lovasiékkal bezárkózunk Gyükésen egy stúdióba, és ott megkísérlem feljavítani a cédé zenei anyagát. (A Baranyában kevéssé tájékozott olvasók kedvéért: Gyükés Pécs egyik városrésze a Mecsek oldalában.)

Hogy miért karácsonykor? Mert utána a két ünnep között három napon át a válogatottal edzőtáborozunk Pécsen, tizennyolc játékost hívtam meg az összetartásra, csak ketten jelezték, hogy sérülés miatt nem tudnak eljönni. A korábbiakhoz képest egészen jó arány, nem? Még az is előfordulhat, hogy rang és dicsőség lesz szerepelni a magyar nőikosárlabda-válogatottban.

Elég jó a memóriám, emlékszem, hogy valamikor ez így volt...