Kokó megtalálta új önmagát

Nyolcszor három perc, szünetekkel együtt körülbelül fél óra alatt jutott el Kovács István az elképesztő feszültségtől a mosolyfakasztó katarzisig. Nem csak nicaraguai ellenfelét, hanem a benne munkáló szorongást is le kellett győznie fél év után visszatérő exvilágbajnok profi bokszklasszisunknak, s ő megcselekedte, amit megkövetelt a haza, valamint önmaga.

Kokó mérkőzése előtt Erdei Zsolt, a berlini gála fő attrakciójaként pedig Dariusz Michalczewski vert egy-egy amerikait technikai kiütéssel.

Az Universum Box Promotion 11 mérkőzésből álló berlini gálájának első magyarja, Szili Zoltán még nagyon kikapott (1. menetben TKO) az iráni származású svéd Isam Khaliltól, de tőle ennél sokkal többet nem is lehetett várni.

A 6. párban ringbe lépő Erdei Zsolttól viszont igen, méghozzá biztos sikert. Amerikai ellenfelének, az indián ősökkel bíró Jesse Coronának az összesen 11 perc 18 másodperc alatt egy balfelütéstől és egy jobbhorogtól eltekintve momentuma sem akadt, nem tudta megakadályozni a magyar félnehézsúlyú 9. profi győzelmét (a 7.-et kiütéssel). A 4. menetben Corona trénere egy számolást előidéző Erdei-sorozat után fehér törülközővel lengette a megadás jelét. Sima ügy, mondhatnánk, bár maga "Madár" is elismerte, nem szárnyalt úgy, mint szokott s tud is, mivel gondolatai már otthon jártak.

Közvetlenül Erdei után, a 7. párban jött Kovács István és egy másik indián, a nicaraguai José Alfonso Rodriguez. Kokó arcán olyan mérhetetlen feszültség tükröződött, ami csak akkor érthető, ha ismerjük a tétet. Nem övet, címet, serleget, hanem azt, hogy megtalálja-e a magyar klasszis önmagát, s a boksz örömét fél év kihagyás, egy elvesztett világbajnoki derbi után. Nos, megtalálta. Pedig Rodriguez rendkívül defenzív stratégiát vezetett elő, amit vélhetően mindenki ellen alkalmaz, hiszen senki sem ütötte még ki. Kokó sem, aki az 1. menetet a feszültség feloldására szánta, utána fölénybe került, a 4. menetben egy balfelütés kissé meglepte, de annyira nem, hogy a végső gongig ne pontozza ki magabiztosan a nicaraguait. Utána pedig jött egy rég nem látott, őszinte, felszabadult mosoly, amely hitet és erőt sugárzott befelé és kifelé egyaránt.

- Mennyire viselte meg a halasztásteli, ellenfélkereső hercerhurca?
- Nem volt annyira idegtépő, mint Magyarországon gondolták. Nyilvánvaló, hogy nem egyszerű valakit találni egy volt világbajnoknak, akinek neve, eredményei vannak, és most akar visszaindulni a csúcsra.

- A mérkőzés előtt feltűnően feszültnek látszott.
- Nagyon féltem, szorongtam, hogy újra ki kell lépni a reflektorfénybe, be kell bizonyítani, hogy mit érek. Szerencsére sikerült, de nem a régi Kovácsot találtam meg, hanem egy újat. Összeszedettebbet, kiszámíthatóbbat.

- Egyes pletykák arról szólnak, hogy eredménytől függetlenül ez volt az utolsó mérkőzése. Igaz ez?
- Megnyugtathatok mindenkit, nem ez volt az utolsó mérkőzésem. Jól éreztem magam a ringben, bár Rodriguez nem volt könnyű ellenfél. Egyszer meg is lepett, ettől függetlenül biztosan nyertem. Folytatom pályafutásomat, ég még bennem a tűz, hogy újra a csúcsra érjek. Az Universum vezetői is tudják, a korom miatt nincs idő éveket várni az újabb címmérkőzésekre. Most Berlinben látott Paco Valcarcel, a WBO elnöke, és tetszett neki a produkcióm. Van rá esély, hogy hamarosan kötelező kihívó legyek.

- Szavai szerint az ökölvívás továbbra is fő helyet kap az életében, pedig pár hónapja sok mindenbe belefogott, aminek nincs köze a bunyóhoz.
- Egyéb terveim, hogy iskolába járok vagy üzleti tevékenységet végzek, nem zárja ki a bokszot. Ráadásul sokan segítségemre vannak a távollétemben.

- 2001 decemberét írjuk. Mit vár önmagától 2002, illetve 2003 végére?
- Egy év múlva, remélem, már vívtam egy Eb-címmérkőzést, és a vb közelébe kerültem. Két év múlva viszont már nem bokszolok, hiszen legkésőbb 2003. augusztus 17-én, 33. születésnapomon visszavonulok. Bízom benne, hogy világbajnokként.

A gála fénypontjaként a lengyel származású német Dariusz "Tiger" Michalczewski és a jamaicai származású amerikai Richard Hall küzdött meg a WBO világszervezet félnehézsúlyú világbajnoki címéért. A két "bombázó" - Michalczewski addigi 44 győztes meccséből 37-et, Hall 25 sikeréből 24-et kiütéssel ért el - szikrázóan kemény összecsapást produkált. A Tigris berakta fekete bőrű ellenfelét a "darálóba", végig nyomás alatt tartotta, a jobb szemét pedig elsőkezes balegyeneseivel szinte szétverte. Ez vezetett végül az amerikai teljesen jogos leléptetéséhez (mérlege 25-3 lett), de az is érthető, hogy ő szomorúságában a padlóra vetette magát - amit nem érintett addig, hiába bombázta őt Dariusz. Michalczewski immár 20. alkalommal védte meg címét, 45 meccset vívott meg veretlenül, ringben rendezett örömünnepéhez pedig jó barátja, Kovács István is csatlakozott a helyszínen. Kokó ekkor már elegáns fekete öltönyben feszített, mégsem ez, hanem fülig érő szája, rég nem látott, őszinte mosolya volt a legfeltűnőbb.

Deák Zsigmond

Korábban:

• Ko-Ko pontozásos győzelemmel tért vissza
• Dariusz a király