Vágólapra másolva!
Pontosan húsz évvel ezelőtt, október 26-án Kovács Istvánnak a budapesti ökölvívó világbajnokság döntője volt az utolsó amatőr mérkőzése. Amikor már a Bundesligában bokszolt, nagy magyarságtudatától fűtve gyakran hangoztatta, hogy mindenképpen éremmel szeretne a hazai közönség előtt búcsúzni az amatőr pályafutásától. Álma valóra vált, megszerezte az aranyat a pehelysúlyú döntőben, ahol Falk Huste volt az ellenfele, de a német egy percre sem tudta kétségessé tenni Koko győzelmét.

Kovács Istvánnak ez volt az ötödik meccse, s a 17-4, a leléptetés (16-1-nél), 17-1, 15-2 arányú győzelmei után következett a Huste elleni 6-2.

Ilyen fölénnyel végig harcolt sorozat után nem véletlenül nyilatkozta azt Dariusz Michalczewski, profi világbajnok, a vb-díszvendége hogy "Kovács a legjobb amatőr ökölvívó a világon."

Kovács István Kokó, korábbi profi ökölvívó világbajnok harcol Juan Manuel Chavezzel Forrás: AFP

Koko könnyed, laza táncával uralta a szorítót, elmozgások utáni látványos visszaütések jellemezték.

- nyilatkozta akkor Kovács, aki a magyar ökölvívás egyetlen kétszeres világbajnoka (1991, 1997) és ez idő tájt egyben az eddigi utolsó. Magyarország két arannyal zárta a vb-t Erdei és Kovács révén.

A sérüléssel kapcsolatban így emlékezett vissza Csötönyi Sándor, a MÖSZ akkori elnöke:

„Féltettem Kokót a sérülés miatt, de mivel abban is biztos voltam, hogy a döntőben a német meg sem tudja majd ütni, mindent elkövettem azért, hogy engedjék bokszolni a döntőben, mert hogy az orvos bizottság erőteljesen vacillált."

Szántó Öcsi bácsi, a büszke edző Forrás: Roth Tamas Geza/Roth Tamas Geza

Szántó Öcsi bácsi, az akkori szövetségi kapitány:

„Pista elég komoly sérülést szedett össze az elődöntőben, de szerencsénk volt, hogy utána egy pihenőnap következett. Pistával beérett az együttműködésünk, melyet 1994 óta folytattunk. A Vasasnál volt igazolva és jóformán személyes edzőjévé váltam, amit a Vasas akkori elnökének, Meszéna Miklósnak köszönhettünk, mert hozzájárult ahhoz, hogy az edzőtáborokon kívül is csak én dolgozzak Kováccsal."

"A szövetség akkori elnöke, Csötönyi Sándor is méltó módon elismert minket, az anyagiakon túl a két bajnok és magam is, mint a kapitány egy-egy aranyórát kaptunk ajándékba. Nem feledem azt sem, hogy abban az évben az év edzőjének választottak Magyarországon, amely megtiszteltetés a sportágban dolgozó edzők közül csak nekem jutott osztályrészül."