Babos Tímea: Nagyon nagy céljaim vannak még a tenisszel

Babos Tímea először jutott Grand Slam-döntőbe címvédőként. A pénteki Australian Open-finálé a női párosban már a hetedik alkalom lesz, hogy a 25 éves magyar egy GS-serlegért mérkőzhet a világ egyik legnagyobb színpadán. Babos Tímea Melbourne-ben adott exkluzív interjút az Origónak. 

Ausztráliában ez lesz a harmadik, a női párosban az ötödik Grand Slam-döntője. Először azt kérdeztem tőle, hogy esetleg más érzésekkel készül az ember címvédőként, mint korábban.

Sajnos olyan sok címvédésem nem lehetett eddig,

mert általában a döntőig jutottunk, de nyerni nem tudtunk – kezdte a válaszát mosolyogva Babos Tímea. – Nagyon boldog vagyok, hogy címvédőként pénteken visszatérhetünk a Rod Laver Arenába, és megküzdhetünk az újabb Grand Slam-trófeáért.

A mai meccs elég nehéz, nagyon magas színvonalú volt,

és én azért reálisan nézem a teniszt. Ezért is bátran mondhatom, hogy ez egy nagyon jó páros volt, rengeteg fordulattal, sok nehéz ponttal, de sikerült két szettben nyerni. Brady és Riske egyaránt nagyon jól játszott, mindketten jól ritörnöztek, Riske a hálónál, Brady az alapvonalon remekelt, nem volt könnyű dolgunk, sokszor voltunk nehéz helyzetben.”

Ha az ember arra gondol, hogy Brady és Riske, akkor azért nem rezzen össze, mert a női párosban ők még nem alkottak maradandót, nem nevezhetők valami nagy párosnak. Ugyanakkor itt, Melbourne-ben jobbnak bizonyultak a negyedik és a hetedik kiemeltnél is, ami figyelmeztetőként szolgálhatott. Ráadásul ők az esélytelen nyugalmával léphettek pályára. Nehéz egy ilyen teherrel Grand Slam-elődöntőt játszani?

Nehéz. Picit váratlan volt, hogy ők kerültek egy Grand Slam-elődöntőbe, de valóban jó ellenfeleket, jó párosokat győztek le. Néztük azért őket az elmúlt meccseken, hogy hogyan játszottak, tudtuk, hogy mire számíthatunk. A mérkőzés elején azért hozzá kellett szokni ahhoz, hogy milyen ritmusban, stílusban teniszeznek, milyen taktikával játszanak.

Mi az, ami nekünk működik,

melyek azok az adogatások, amik jók ellenük. Hihetetlen nyomás alatt volt szerintem mindenki, a szervája senkinek nem volt biztonságban egy másodpercig sem. Jól kellett játszani, jól kellett röptézni, nagyon gyors labdákat kellett lereagálni a hálónál. Ez azért egy más szintű páros volt, mint az eddigiek.

Ha az eredményt nézzük, akkor azt gondolhatjuk, hogy ez egy könnyű kaland volt, 6:4, 6:2, de ezek szerint ez belülről sokkal durvább volt?

Főleg az én adogatógémjeim, hihetetlen, hogy hogyan jöttek vissza, az egyik 15:40-ről, a másik 0:40-ről. Jól kellett megjátszani azokat a fontos pontokat, Brady tiszta erőből ütötte az egyeneseket Kikire, függetlenül attól, hogy milyen jó szervát ütöttem, míg Riske a hálónál volt szerintem briliáns. Szerencsére, egy-egy labdát leszámítva

a fontos helyzetekben mi voltunk a jobbak,

és jól működött a taktikánk, ráadásul az idő múlásával egyre jobban tudtunk reagálni az ő megoldásaikra.

Egyelőre még nem tudjuk, hogy a döntőben ki lesz az ellenfél, de elképzelhető, hogy az a Stosur–Csang kettős, amelyiket a tavalyi US Open-elődöntőben sikerült legyőzni. Ha választani lehetne a két lehetőségből, kit mondanának?

Ez nem kívánságműsor, nem is foglalkozunk ezzel. A meccs óta magamra koncentráltam, csináltam a szokásos programom, kondiztam, levezettem, jégfürdőztem, és később még a fizióshoz is megyek.

Este az ágyból nézem végig, ahogy ők szenvednek a pályán.

Nagyon örülök neki, hogy mi már délután lejátszottuk az elődöntőt. Mindig nagyon nehéz egy esti mérkőzésre, ki tudja, hány órakor, egy férfi meccs után felpörögni egy ilyen párosra. Kíváncsian várom, ki lesz majd pénteken a háló túloldalán.

Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a női páros mezőnyében jelenleg Babos Tímea és Kristina Mladenovic alkotja a legkiegyensúlyozottabb egységet. A legutóbbi öt Grand Slamből három döntő és két negyeddöntő, amihez még a WTA-vb-elsőséget is hozzávehetjük.

Igen, nagyon jól kiegészítjük egymást a pályán és azon kívül is, a legfontosabb azonban, hogy a pályán jól összepasszol a játékunk, tudjuk segíteni egymást. Amikor nehéz helyzetben vagyunk, mindig jól tudunk kommunikálni, megoldjuk a problémákat. Valóban azt gondolom, hogy

az elmúlt időszakban egy új szintre léptünk.

A tavaly nyári Roland Garros és Wimbledon számunkra kudarca után, csak a negyeddöntőig jutottunk, próbáltunk folyamatosan javítani a játékunkon, új elemeket bevenni, többet foglalkozni egy picit a párossal, és ez meglátszik az eredményességünkön és a játékon is. Örülök, hogy sikerült egy következő szintre lépnünk.

Ha valaki azt mondja a 15 éves Babos Timinek, hogy 25 évesen hétszeres Grand Slam-döntős lesz, elhitte, aláírta volna, vagy csak egy jót mosolyog?

Szerintem mindenki elfogadná ezt, az ember mindig többet és többet akar, és jobb akar lenni, azért megy a pályára, mert motivált, még nagyobb dolgokat akar elérni, nekem is nagyon nagy céljaim és vágyaim vannak még a tenisszel, de észre kell venni azokat a pillanatokat, amik mellett nem szabad elmenni, és értékelni kell.