A rendkívül sikeres pályaatlétikai karrierje 2012-ben bicsaklott meg, amikor nem tudta kiharcolni az olimpiai indulás jogát. Ekkor döntöttek úgy edzőjével, hogy a leghosszabb olimpiai futószám felé veszik az irányt. Azóta 12 maratonijából 11-et megnyert, egytől egyig a legmagasabban jegyzett viadalok közül. Olyan elképesztő módon uralja ezt a távot, hogy a többieknek szinte esélyük sincs vele szemben.
De mi a titka?
A szerénység, alázatosság, és a mesterébe vetett megingathatatlan hite. Plusz a családja, a menedzsere, és a stáb összes többi tagja iránt érzett szeretete, elismerése. No, meg a munkamániája. Ezt a szó legjobb értelmében kell érteni. Mindenki, aki eltöltött már vele egy kis időt a kenyai magaslati edzőtáborban, egybehangzóan állítja, hogy a spártai körülmények között készülő távfutók közül Eliud Kipchoge végzi a legalázatosabban, legszerényebben a rá kirótt feladatokat.
Amelyek között a favágás, a reggeli, ebéd, vacsora elkészítése, a wc kitakarítása is éppen úgy szerepel, mint a nagyon pontos időrend tartása.
„Ha arról van szó, hogy hajnali 5-kor kell kelni, csak elég Kipchoge óráját meghallani. Egészen biztos, hogy pontban hajnali ötkor felkel, és beveti az ágyát. Nekünk csak követnünk kell őt.