Ugyanennyien futottak be ezen a versenyen is. A különbség annyi, hogy hatan is sorakoztak fel a rajtrácsra a lámpákhoz, ami minden idők leghitványabban kinéző startját eredményezte. A gyakorlatban az 5. és a 7. kockából induló Ferrarik vezették a csonka mezőnyt, aztán nagy szünet, majd a sereghajtó Jordanek és a Minardik következtek.
A közös az volt bennük, hogy ezeken az autókon Bridgestone gumik voltak, a Michelin csapatai pedig a felvezető kör végén tiltakozásul a bokszba vonultak, mert a szervezők nem kínáltak elfogadható megoldást a problémájukra – Ralf Schumacher edzésbalesetekor kiderült, hogy a Michelin abroncsai sérülékenyek a döntött oválkanyar terhelése miatt, és pont ebben az évben az volt a szabály, hogy az autóknak kerékcsere nélkül kell teljesítenie a futamot.
Sem az ideiglenes lassítót, sem a gumicserét nem engedélyezték,
így következett az egyik legnagyobb botrány, amivel a sportág hosszú időre elvágta magát az amerikai szurkolóknál. A Ferrarik még így is majdnem ütköztek, de Michael Schumacher megszerezte az az évi egyetlen győzelmét, Tiago Monteiro meg F1-es karrierje egyetlen dobogós eredményét, és a Jordan és a Minardi is jelentős haszonélvezője volt az eseményeknek.
