Ferrari's German driver Sebastian Vettel (L), Ferrari's team chief Mattia Binotto (C) and Ferrari's Monegasque driver Charles Leclerc observe a minute of silence before the start of the race of Formula3 on September 1, 2019, at the Spa-Francorchamps circuit in Spa the day of the Belgian Formula One Grand Prix. - French driver Anthoine Hubert, 22, was killed on August 31 in Spa in an accident during a Formula 2 race held on the sidelines of the F1 Grand Prix, according to organizers of the race. (Photo by Kenzo TRIBOUILLARD / AFP)
Vágólapra másolva!
Három csapatnál is szokatlanul kínos időszakot hoz Sebastian Vettel és a Ferrari szakítása. A 2020-as szezon még el sem kezdődött, de Vettel, Carlos Sainz és Daniel Ricciardo is tudja, hogy nincs jövője a jelenlegi csapatánál. A fiatalabbak ezt aligha bánják, de mi lesz a négyszeres világbajnokkal?
Felbolydult a méhkas a Forma-1-ben a múlt hét során, miután valószínűleg Sebastian Vettel hátországa kiszivárogtatta a német sajtónak, hogy a négyszeres világbajnok a 2020-as év végén távozik a Ferraritól. Erre a csapatnak is lépnie kellett, és gyorsan meg is állapodott Carlos Sainzcal, akit a McLaren ugyan szeretett volna megtartani, de Daniel Ricciardo révén a pótlására is felkészült.
Az ausztrál pilóta döntését a Renault csapatfőnöke, Cyril Abiteboul szokatlanul durva hangvételű közleményben nyugtázta, hangsúlyozva a csapategység jelentőségét anélkül, hogy megnevezte volna Ricciardót. A 30 esztendős pilóta ugyan barátságos nyilatkozatot tett a csapat felé az átigazolása bejelentésekor, de főnöke reakciója alapján sejtheti, hogy sok jóra már nem számíthat a Renault-nál.
Vettelnél és a Ferrarinál azonban első ránézésre más a helyzet: Mattia Binotto csapatfőnök, a német pilóta és Piero Ferrari, az autógyártó alelnöke is kerülte, hogy bármi rosszat mondjon a másik félre, sőt, Binotto kiemelte a négyszeres világbajnok profizmusát és emberségét, Vettel pedig azt, hogy a Ferrari megérdemli a sikert.
A közeljövőben az a célom, hogy a Ferrarival töltött hosszú időszakomat azzal a reménnyel zárjam le, hogy további szép pillanatokkal egészítsem ki azokat, amiket már eddig is átéltünk.”
Szép szavak, bár angolul is annyira körmönfont megfogalmazás, hogy azok aligha hagyták el élő ember száját. A visszafogott stílustól függetlenül vajon milyen hónapok várnak Vettelre azok után, hogy koronavírus ide vagy oda, már az első verseny előtt eldöntötték, 2021-től jobb lesz különválni?
Főleg annak tudatában, amit Vettel meg is jegyzett a közleményben: „Ebben a sportban a lehető legjobb eredmények eléréséhez elengedhetetlen, hogy minden érdekelt tökéletes összhangban dolgozzon. A csapattal közösen felismertük, már nincs meg a közös szándék, hogy a jelenlegi szezon után is együtt maradjunk.”
Vissza lehet fogni egy négyszeres világbajnokot?
Mindig kínos időszak, amikor egy kulcsfigura, főleg az egyik versenyző távozik egy csapatból, ez a Forma-1 mellett minden olyan közegre igaz, ahol nagyon speciális és csak korlátozottan rendelkezésre álló tudásra van szükség. A Mercedes sikerének egyik titka, hogy Toto Wolfféktól nem nagyon mennek el emberek, és ha igen, ők is annyira hosszú felmondási idővel távozhatnak, hogy bár a szakmai felkészültségük nem kopik meg, releváns információt nem tudnak elvinni.
Ennek már a belépőkártya leadása előtt óhatatlanul is az elszigetelődés az ára, és mérnökök esetében a kilépés után is kötelező a kényszerszabadság. A pilótákkal ilyet természetesen nem lehet aláíratni, de
Vettel valószínűleg már tavaly decemberben vette a lapot, amikor Charles Leclerc 2024 végéig tartó szerződést kapott,
majd januárban a Ferrari csak a monacói pilótát delegálta az új Pirelli-gumik tesztelésére. Noha az új abroncsok bevetése csak 2022-ben esedékes, Vettelről közismert, hogy előszeretettel tesztel, és az első pillanatoktól kezdve részt akar venni a fejlesztésekben. A mellőzése jelzés volt arra nézve, hogy szerződés nélkül nem mindenbe avatják be.
A Forma-1-ben a pilóták a sportág hősei, de a csapatuk nélkül semmire sem mennek. Ha elvesztik a saját istállójuk támogatását, elkerülhetetlenül bukási spirálba kerülnek.
Mint oly sok esetben, a történelem ezúttal is ízelítőt ad lehetséges forgatókönyvekre azzal kapcsolatban, hogy mi vár Vettelre a Ferrarinál a következő hét hónap során. Arra viszonylag nagy összegben lehet fogadni, hogy ha eddig nem sikerült világbajnoki címet szereznie a Ferrarival, akkor ez a hajó már elment.
Amikor a sztár hirtelen kiesik
Vettel gyerekkori hősét, Michael Schumachert gyakran bírálják azzal, hogy a Benettonnál és a Ferrarinál sem kellett belső ellenféllel számolnia, a csapattársai csak másodhegedűst játszhattak mellette. Ez részben így is volt, de Eddie Irvine szerint a közhiedelemmel ellentétben Schumacher ezt nem szerződések révén érte el, hanem azzal, hogy köré lehetett csapatot építeni.
A Sky Sports „Legends of F1” című riportműsorában felidézte, hogy Schumachert a Ferrarinál olyan referenciapontnak tartották, mint a tervezőzseni Adrian Newey-t a csapatainál, és ő maga is úgy vélte, ha gyorsabb tudott volna lenni a német sztárpilótánál, akkor a csapat neki kezdett volna dolgozni. Ez a narratíva eleinte Vettelnél is állt, de mára nyilvánvalóan szertefoszlott.
Irvine ugyanakkor arról is beszélt, hogy amikor Schumacher 1999-ben lábtörést szenvedett, a Ferrari azonnal kivette az autót a szélcsatornából, és annak ellenére is a 2000-es autóra kezdtek koncentrálni, hogy bőven adódott lehetőségük az 1999-es cím elhódítására is. Ezt a konstruktőri világbajnokság megnyerése is bizonyította, az egyéni siker terén viszont Schumacherért hajtottak.
Az ír versenyző példája mutatja, ha egy csapatnál – és nem feltétlenül csak a Ferrarinál – kijelölnek egy utat, adott esetben a rövidtávú előny érdekében sem hajlandók letérni arról. Meglehet, hogy a Ferrari lemond a közeljövőről, és az is, hogy mindent Leclerc-re tesz fel.
A gyakori rezsimváltások közepette és vezetői hibái miatt Vettel eddig nem tudott Schumacher-szintű támasszá válni a csapatnál, és ezen már az sem változtatna, ha Leclerc elkezdené egymás után törni az autókat. A Ferrari előszezoni versenyképességét elnézve, a világbajnoki cím az idén és talán jövőre is csak ábránd marad, a Scuderia vezetői azonban állást foglaltak a Leclerc-rel közös jövő mellett.
Most már bármit tesz, Vettel ebbe a képbe nem fér bele, így várhatóan fel sem merül majd, hogy ne Leclerc kapja a kedvezőbb versenystratégiákat, vagy ne az ő autójára kerüljenek fel az új fejlesztések, hiszen most már indok sem kell ahhoz, hogy a Ferrari a monacói tehetség oldalára álljon: minden csapat jól felfogott érdeke, hogy a tudás az istállón belül maradjon, és
sokszor bebizonyosodott már az is, hogy könnyebb egy csapatnak jól szerepelni, ha a pilóták nem egymással viaskodnak. Nincs csapatfőnök, aki ilyenkor nem a velük maradó versenyző kedvére tenne.
Az istállók eszköztárában számos lehetőség adott ahhoz, hogy a versenyzőiket szétválasszák a pályán, akár azon az áron is, hogy az egyik autójuk nem a lehető legrövidebb idő alatt jut el a rajttól a célig. A Ferrari az elmúlt évek során is többször belenyúlt a pilóták háziversenyébe azzal, hogy a kerékcserék idején az egyik vagy a másik etapot elnyújtották, így direkt csapatutasítás nélkül megcserélhették a versenyzőik sorrendjét vagy eltávolíthatták őket egymástól.
Kevésbé kiélezett motor-üzemmódok, alternatív gumitaktika vagy egy-két körrel elnyújtott etapok révén a külvilág számára szinte észrevétlenül is megnőhet a tempókülönbség az egyik vagy a másik pilóta kárára, aki ettől szépen beleszürkülhet a mezőnybe. Vettel a problémák egy részét megelőzheti azzal, ha még az első verseny előtt bejelenti a visszavonulását, de ebben az esetben sem számíthat nagyvonalúságra, ha arról kell dönteni, Leclerc vagy ő kerüljön kedvezőbb helyzetbe.
A legnagyobb legendát is sarokba szorították
A 2020-as futamokon a legjobb forgatókönyv Vettel számára az lenne, ha a Ferrari valahogy felvehetné a versenyt a Mercedesszel (ebben gyaníthatóan ő sem hisz), következetesen verné Leclerc-t (erre a tavaly látottak és a fenti hipotézis alapján kevés az esély), és korán bejelentené, hogy 2020 után (egyelőre) nem folytatja a versenyzést, így a Ferrarinál nem kellene attól tartani, hogy a titkaik a közeljövőben rossz kezekbe kerülnének.
Ez hasonló helyzetet eredményezne, mint Schumacher első visszavonulása idején. A német legenda 2006-ban az utolsó pillanatig harcban volt azért, hogy megakadályozza Alonso címvédését, pedig a Ferrari felső vezetése már korábban lemondott róla. A hétszeres világbajnok 2004 végéig érinthetetlennek tűnt, de 2005-ben nagyrészt önhibáján kívül, a szabálymódosítások és a Bridgestone-gumik miatt elvesztette a varázserejét, és mire 2006-ra minden visszaállt a normális kerékvágásba, már késő volt. Kimi Räikkönen megállapodott a Ferrarival, így Schumacher válaszút elé került: hét világbajnoki címmel felvállaljon egy belső ellenfelet vagy akassza szögre a sisakját.
Schumacher a visszavonulás mellett döntött, a Ferrari viszont nem bízta a véletlenre. Az erről szóló közlemény már a 2006-os Olasz Nagydíj levezető köre alatt megjelent, esélyt sem adva annak, hogy a német pilóta a sajtótájékoztatóig esetleg meggondolja magát.
Ezek az egyértelműen barátságtalan lépések azonban nem akadályozták meg, hogy Schumacher és a Ferrari 2006-ban még a címvédésért küzdhessen, de ehhez közösen elért sikerek, a felek részéről bizonyos fokú belátás és lojalitás, valamint az kellett, hogy a versenyző részéről akkor még ne fenyegesse a csapatot az átigazolás veszélye.
Vettel esetében ezek többé-kevésbé megvannak, de egyik szempontból sem áll olyan jól, mint annak idején Schumacher, ráadásul már jóval azelőtt elkezdett célozgatni hőse mercedeses visszatérésére, hogy bejelentették a szakítást a Ferrarival.
„Igen, abszolút – felelte a Sport Bild kérdésére márciusban, amikor arról faggatták, hogy el tudja-e képzelni, hogy a Ferrari után egyik másik csapat színeiben versenyezzen az F1-ben. – Ha jól emlékszem, volt is egy német, aki elment máshova a Ferrari után” – utalt Schumacherre.
Egy kényelmetlen címvédés
Nagyon szokatlan helyzet a Forma-1-ben, hogy egy versenyző egy teljes szezont eltölt a csapatánál úgy, hogy tudja, utána egy másik istállóhoz szegődik majd. Sainz és Ricciardo lépése ettől függetlenül nem példátlan, Alonso 2006-os esete megmutatja, akár még világbajnoki címet is lehet úgy nyerni, hogy tudják, az éllovas a szezon végén távozik.
Alonso 2005-ben a Renault színeiben lett először világbajnok, majd decemberben a McLaren váratlanul nyilvánosságra hozta, hogy 2007-től a spanyol sztár náluk versenyez. A két időpont között ott volt még 2006, amire Alonso érvényes szerződéssel rendelkezett a Renault-val, és ki is töltötte azt, a visszavonuló Schumachert legyőzve újra világbajnok lett.
A Renault-nak ráadásul a pilótapiacon nem is maradt használható jelöltje, az újonc Heikki Kovalainent ültették a világbajnok helyére, aki egy számára felejthető szezon után „felfelé bukott” és helyet cserélt a McLarennél kegyvesztetté vált Alonsóval.
A Ferrarinál egy hasonló helyzetet ezúttal mindenképpen el akartak kerülni: felmerült, hogy Ricciardóval már az előző télen opciós szerződést kötöttek, és a The-Race.com úgy tudja, az előző szezon után Sainzcal is elkezdtek tárgyalni az együttműködés lehetőségéről. Amennyiben ez így történt, a Ferrarinál már régóta arra készültek, hogy elköszönnek Vetteltől.
Ha jót akar magának, beáll a sorba
A német pilóta számára Alonso sok szempontból tanulságos példa, és Vettel van olyan intelligens, hogy le is vonja a megfelelő következtetéseket. Noha a kétszeres F1-es világbajnokot generációja legjobb pilótájaként tartják számon, Alonso hiába tagadja, lényegében minden csapatával összerúgta a port. Ezzel elérte, hogy nyilvánvaló tehetsége ellenére kiszoruljon az összes komoly F1-es istállótól.
Feltéve, hogy vannak még legalább középtávú F1-es tervei, a legrosszabb dolog, amit Vettel most tehet, hogy még jobban hagyja eluralkodni az évek óta gyülemlő frusztrációját, újabb vezetői hibákat követ el és nem működik együtt a bokszfalon ülő mérnökökkel. A Red Bullnál és a Ferrarinál is akadt példa arra, hogy elvesztette a fejét, és arra is, hogy ellenszegült a csapatutasításoknak.
Alonsóhoz hasonlóan Vettel is belesétált a csapdába, amit tehetséges, gyors, de tapasztalatlan csapattársával állított neki a munkaadója, ő viszont a konfliktusait zárt ajtók mögött rendezi.
Épp ezért nem várható, hogy Vettel és a Ferrari kapcsolata nyilvánosan is elmérgesedjen, ő és a csapatvezetés is elég rutinos ahhoz, hogy tudják, egy ilyen helyzetben hogyan kell kezelni a megváltozott lehetőségeket és elvárásokat.
A Ferrari előszezoni versenyképességét látva nem valószínű, hogy az esélyesség terhe nyomja majd a maranellói vállakat,
sokkal sanszosabb, hogy 2014-hez hasonlóan méltóságteljes, de az eredmények terén nagyobb fellángolások nélküli levezetés jön majd Vettel részéről, ami elég lesz a konstruktőri világbajnokság 2. helyéhez. Számára a következő hónapokat nem az a kérdés határozza majd meg, hogy a négyszeres világbajnok nyer-e az idén ötödik címet, hanem az, hogy lesz-e folytatás a számára, és ha igen, mikor, milyen formában. A sportág és a szórakozás érdekében remélhetőleg igen, hiszen a formában lévő Vettel és Alonso nélkül egyértelműen szegényebb a Forma-1 mezőnye.
1995 óta először világbajnok nélkül a Ferrari
Schumacher 1996-os érkezése óta mindössze egyszer fordult elő, hogy a Ferrari világbajnok pilóta nélkül állt ki a rajtrácsra, de 2007-ben nagy szerencsével Räikkönen rögtön feledtette is ezt a kisiklást. Korábban arról pletykáltak, hogy a Ferrari főszponzora, a Philip Morris miatt mindig legalább egy vb-győztesnek kellett szerepelnie a csapatnál, Vettel távozása viszont – ha a feltevés igaz is – aligha okoz majd problémát, hiszen az autógyár ügyvezető igazgatója, Louis Camilleri egyben a dohánycég igazgatótanácsának elnöke is. A Scuderiának jelenleg nincs olyan szponzora vagy egyéb érdekeltsége, ami Vettel oldalán nyomást tudna kifejteni vagy távozhat a német pilóta helyzete miatt. Sőt, gazdasági szempontból még előnyös is lehet a négyszeres világbajnok elengedése, hiszen Vettel évi 40 millió dollár körül keres, a tavalyi eredményeivel ezt nem termelte ki, és Sainz biztosan évi 10 millió alatti összegért érkezik majd. A versenyzők fizetései jelen állás szerint nem tartoznak a költségplafon hatálya alá, így a megtakarítás javíthatja a mérleget, vagy akár egy új projekt részleges finanszírozására is fordítható.