Véget ért a Forma-1 ázsiai túrája, és egy hét szünet után az amerikai kontinensre látogat a mezőny, ahol elsőként Austinban, a Circuit of the Americas versenypályán lesz jelenésük. Mivel a Miami Nagydíj révén idén már rendeztek futamot az Egyesült Államokban, ebben az évben ez lesz a második viadal az országban. Erre 1984 óta nem volt példa, akkor Detroit és a szép emlékűnek egyáltalán nem mondható Dallas adott otthon a versenyeknek.
Az aszfaltcsík 5,513 km hosszú, és összesen tizenegy bal-, valamint kilenc jobbkanyarból áll. A kettő összege csak Dzsiddától és Szingapúrtól marad el a versenynaptárban, Bakuval pedig megegyezik. A fentiek alapján az sem jelent túl nagy meglepetést, hogy a COTA egyike azon nyolc pályának, amelyeknek a menetiránya ellentétes az óramutató járásával.
A pályának van néhány érdekes tulajdonsága, mint például a szintváltozások és a széles kanyarok több, előzésre alkalmas ívvel
– nyilatkozta Andreas Seidl, a McLaren csapatfőnöke. – Így fontos lesz, hogy a beállítás során egyensúlyt teremtsünk a lassabb kanyarok és az egyenesekben szükséges sebesség között.”
Bár a pilóták többsége kifejezetten kedveli a helyszínt, egyvalami már évek óta problémát jelent. Ez pedig a pálya egyenetlensége, amit hiába próbálnak idényről idényre orvosolni, kisebb-nagyobb mértékben rendre zavarja a versenyzőket. Tavaly óta újraaszfaltoztak néhány szakaszt, de alighanem most sem lesz tökéletes a helyzet. Kérdés, hogy ez milyen hatással lesz azokra az autókra, amelyek az idény elején hajlamosabbak voltak a pattogásra.
Persze a pálya felülete egyébként sem áll közel a vízszinteshez, hiszen, ahogyan a német szakember is említette, hatalmasak a szintkülönbségek. Ezek közül is kilóg a célegyenes vége, illetve az 1-es kanyar, ahol az aszfaltcsík 200 méter alatt 30 métert emelkedik.
Összehasonlításképpen, a pálya mellett található torony 77 méter magas.
A kör jelentős része más helyszínekből merít ihletet. Az 1-es kanyar utáni szakasz a szuzukai S-kanyarokra vagy éppen a silverstone-i Maggotts-Becketts kombinációra emlékeztet, míg a pálya második része a hockenheimi stadionszakaszt, illetve a legendás isztambuli 8-as kanyart jeleníti meg.
Az aszfaltcsík legnehezebb szakasza alighanem a 2-es és a 7-es kanyar közötti szekció, ahol rengeteg időt lehet nyerni és persze veszíteni is. A pilóták itt 800 méteren át lényegében folyamatosan kanyarognak, az átlagsebesség 250 km/h, az oldalirányú erőhatás pedig folyamatosan nő.
Ami a fékezésből adódó terhelést illeti, ebben a tekintetben a 12-es kanyar előtt kapják a legnagyobbat a versenyzők. Az 5 G-nél is nagyobb erő az egész versenynaptárt figyelembe véve is az egyik legmagasabb érték. Nem véletlen, hogy ezen a ponton sok hiba történik, ami az ezt követő szakaszra is negatív hatással van.
Az sem meglepő, hogy általában itt szokott lenni a legtöbb előzés, amihez persze a DRS-zóna is hozzájárul.
Az állítható hátsó szárnyat kifejezetten nagy hatékonysággal lehet használni ezen a helyszínen, hiszen a sok kanyar miatt nagy leszorítóerővel érdemes menni. A 11-es és 12-es kanyart összekötő szakaszon kívül a célegyenesben lehet még igénybe venni a pozíciócserét segítő eszközt.
Az előzés tehát viszonylag könnyű, többek között ez az oka annak, hogy itt általában kétszer szoktak kereket cserélni a versenyzők. Ez utóbbi szempontjából szintén fontos tényező az átlagosnál kisebb időveszteség, valamint a relatíve magas gumikopás. A Pirelli egyébként a három középső keveréket bocsátja a csapatok rendelkezésére.
Apropó Pirelli: a Japán Nagydíjhoz hasonlóan a szokásos egy helyett Austinban is másfél órás lesz a magyar idő szerint rendkívül későn, éjfélkor kezdődő második szabadedzés. Ennek oka, hogy ezt a gyakorlást alapesetben
mindenki teljes mértékben a 2023-as prototípus abroncsok tesztelésére köteles felhasználni.
Az előző nagydíjhétvégén is ez volt az elképzelés, de ott az eső elmosta a terveket. Az előrejelzések alapján ezúttal nem kell tartani hasonlótól, és legfeljebb vasárnap jöhet csapadék, de annak is kicsi a valószínűsége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az időjárás nem tartogat kihívásokat a pilóták számára: pénteken és szombaton 20, míg vasárnap 30 km/h-t is meghaladó szélerősségre lehet számítani, miközben a hőmérséklet 30 fok körül lesz.
Mindez nyilvánvalóan megviccelheti a mezőny tagjait és adott esetben kiesést eredményezhet. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy 2015 óta egyetlen olyan baleset sem történt, amely biztonsági autót vont volna maga után, másfelől viszont a VSC-t az átlagosnál többször kellett igénybe venni az elmúlt években.
Bár az egyéni világbajnokság már matematikailag is eldőlt Max Verstappen javára, a konstruktőri pontversenyről ez még nem mondható el. Kétségtelen, hogy a szurkolókat előbbi sokkal jobban érdekli, de
a pénzdíjazás és a szélcsatorna-használat szempontjából utóbbinak van jelentősége.
Csodára persze ezen a téren sem kell számítani, sőt, az lenne a meglepetés, ha a Red Bull nem biztosítaná be története ötödik elsőségét Austinban. (Utoljára 2013-ban győztek, 2014 óta minden szezont - zsinórban nyolcat - a Mercedes nyert.) A bikások 165 ponttal vezetnek a Ferrari előtt, ami azt jelenti, hogy a maranellóiaknak legalább 19 egységgel többet kellene szerezniük ellenfelüknél, hogy elméletben még életben maradjanak. Ilyesmire a bahreini szezonnyitó óta egyszer sem volt példa.
A Red Bull diadalára Verstappen teheti fel a koronát, aki már csak egy győzelemre van egy jelentős rekordtól. A címvédő 12 győzelemnél tart 2022-ben, így a következővel utoléri Michael Schumachert és Sebastian Vettelt.
Előbbi 2004-ben 18 futamból, utóbbi 2013-ban 19-ből nyert 13-at.
A Red Bull számára ugyanakkor nem ez lesz a legfontosabb, ahogyan arról nemrég Helmut Marko, a csapat tanácsadója is beszélt. A bikások ugyanis az egyéni bajnokság második helyét is szeretnék megszerezni, mivel így történetük során először zárhatnák tökéletesen az évet ezen a téren.
Sergio Pérez jelenleg 1 ponttal vezet Charles Leclerc előtt, és ha igazak az értesülések, akkor Austinban jó eséllyel növelheti előnyét. Ahogyan mi is beszámoltunk róla, a Ferrari állítólag belső égésű motort fog cserélni a monacói versenyző autójában, ami automatikus 5 rajthelyes büntetést jelent.
A Ferrari esélyeit tovább rontja, hogy Carlos Sainznak egészen biztosan nem lesz ideális hétvégéje, mivel kihagyja az első szabadedzést.
A spanyol pilótát Robert Svarcman helyettesíti, hiszen a mostani idénytől kezdve minden csapatnak legalább kétszer be kell ültetnie egy gyakorlásra egy legfeljebb két F1-es futammal rendelkező versenyzőt. Az olasz istállón kívül a Mclaren, az Alfa Romeo és a Williams is most tesz eleget először ennek a kötelességének: Alex Palou Daniel Ricciardót, Théo Pourchaire Valtteri Bottast, Logan Saergant pedig Nicholas Latifit váltja. A Haasnál szintén lesz pilótacsere: Antonio Giovinazzi Kevin Magnussent fogja helyettesíteni, de az olasz versenyző természetesen nem számít fiatal pilótának, így a korábban felsorolt csapatokkal ellentétben a Haas nem élhet azzal a lehetőséggel, hogy a második tréning egy részét a hétvégére történő felkészülésre használja fel.
A Williamsről, illetve a Forma-2-ben szereplő Sargeantről külön is érdemes megemlékezni, hiszen a 21 éves versenyző személyében az amerikai közönség legalább a hétvége elején hazai pilótának szurkolhat. A grove-i istálló vélhetően emiatt kedveskedett különleges festéssel a helyieknek, akik egyébként tavaly rekordot jelentő, 400 ezres nézőszámot produkáltak a három nap alatt.