Társoldalunk:

A csoport: Mali, Libéria, Algéria, Nigéria

Mali

A rendező ország válogatottja eddig mindössze két alkalommal szerepelt a kontinensviadalon, de mindkétszer meglehetősen jól teljesített: 1972-ben a döntőben szenvedett vereséget Kongótól, 1994-ben pedig a negyedik helyet szerezte meg. Ezt követően azonban egyszer sem tudott kijutni a CAN-kupára, és most is csak annak köszönheti szereplését, hogy elvállalta a torna megrendezését.

A válogatott élére tavaly neveztek ki új szövetségi kapitányt a lengyel Henry Kasperczak személyében, akinek komoly múltja van a fekete kontinensen, hiszen az 1998-as világbajnokságon például Tunézia válogatottját irányította, korábban pedig ült Elefántcsontpart nemzeti tizenegyének kispadján is. A tréner által kihirdetett játékoskeretben természetesen az Európában légióskodó focisták viszik a prímet, a meghívottak közül 19-en az öreg kontinensen keresik kenyerüket. Csupán a kapus Ablaye Diakité (Djoliba AC), valamint a hátvéd Daouda Diakité (Cercle Olympique Bamako) és Boucader Diallo (Stade Malien) futballozik otthon.

"Elsősorban olyan focistáknak szavaztam bizalmat, akik képesek irányítani a játékot, kreatívak, és rendszeresen pályára lépnek európai csapatukban" - jelentette ki Kasperczak. A keret többségét egyébként a Franciaországban szereplők alkotják, de találunk Németországban, Görögországban, Törökországban és Hollandiában futballozókat is. A legnagyobb hiányzó a francia másodosztályú Istres-ben szereplő védő, Brahima Thiam, aki felesége betegsége miatt maradt otthon.

A legérdekesebb minden bizonnyal a harmadik számú kapus, Karamoko Keita személye, aki Angliában véd, azonban nevét hiába keresnénk a profiklubokban, hiszen a hálóőr az amatőrbajnokságban szereplő Harrow Borough játékosa. Ez a gárda öt szinttel a Premier League alatt szerepel, ráadásul nem is valami jól, mivel ebben a szezonban 13 mérkőzésből mindössze kettőt tudott megnyerni. Keita, aki utoljára az 1994-es CAN-kupán szerepelt a mali válogatottban, egy gyógyszergyárban dolgozik, és csak hobbiból futballozik.

Némileg zavaró lehet még, hogy a mali válogatott keretében összesen négy, Coulibaly nevű focista szerepel: Adama Coulibaly (RC Lens), David Coulibaly (Chateauroux), Soumalia Coulibaly (SC Freiburg) és Dramane Coulibaly (Laval). És akkor a sokszoros válogatott Fernand Coulibaly még nem is kapott meghívót...

Libéria

Noha a libériai válogatott adta a kilencvenes évek legismertebb afrikai játékosát, az Aranylabdás George Weah-t, a csapat mindössze egyszer jutott ki a CAN-kupára, mégpedig 1996-ban, és akkor már a csoportmérkőzések során kiesett, igaz, meglehetősen balszerencsésen, csak rosszabb gólkülönbségének köszönhetően. Most ismét sikerült kiharcolniuk a részvételt, és Weah továbbra is kulcsembere az együttesnek, azonban most már nem csak a pályán, hanem azon kívül is, hiszen ő egy személyben a technikai igazgató és a szövetségi kapitány is.

A felkészülés azonban nem éppen a legideálisabb volt a libériai gárda számára, hiszen előbb 7-2-es vereséget szenvedett Tunézia együttesétől, majd a játékoskeret egy része pénzügyi követelései miatt azzal fenyegetőzött, hogy nem lép pályára a csapatban. A szóvivő a Weah után legrutinosabb focista, a jelenleg az Egyesült Arab Emírségekben futballozó James Debbah volt, aki kijelentette, hogy addig nem hajlandóak elutazni Maliba, amíg a szövetség elnökével, Edwin Snowe-val le nem tisztázzák a prémium mértékét.

Végül a renitensek is megbékéltek, de a Weah által kihirdetett végleges keretben így is több meglepetés akadt: kimaradt például a selejtezők során remekül teljesítő Christopher Wreh és Musa Shannon is, akárcsak a csapatkapitány Joe Nagbé. Utóbbi inkább klubját, a görög Panionioszt választotta.

Algéria

Az észak-afrikai gárda valamikor a kontinens élmezőnyébe tartozott, hiszen 1990-ben megnyerte a CAN-kupát, és a nyolcvanas években háromszor is a dobogón végzett a tornán. Az utóbbi években azonban már nem ment olyan jól a válogatottnak, 1998-ban az utolsó, azaz tizenhatodik lett a kontinensviadalon, legutóbb pedig a negyeddöntőben búcsúzott. Ráadásul a gárdának a világbajnoki részvételt sem sikerült kiharcolnia, így ebben az esztendőben az Afrikai Nemzetek Kupáján való minél jobb szereplés a célkitűzés.

A szövetségi kapitány személye mindenesetre garancia a sikerre, hiszen Rabah Madjer volt a csapatkapitánya az 1990-es, győztes társulatnak. Az egykori afrikai aranylabdás immár másodszor ül a válogatott kispadján, és keretének kihirdetésekor nem kis meglepetést okozott azzal, hogy kihagyta egykori csapattársát, Moussa Saibot, valamint két másik alapembert, Ali Benarbiát és Rachid Djebalit.

A keretben meglepően sok otthon futballozó játékos található, különösen a védelemben, ahol egyedül az ES Troyes futballistája, Mohammed Bradja alkotja az idegenlégiót, elöl viszont már inkább a külföldön szereplők viszik a prímet, mint például a Guingamp támadója, Abdelhafid Tasfaout vagy a szintén Troyes-ben futballozó Rafik Saifi.

Nigéria

A fekete kontinens egyik legerősebb válogatottja 1994-ben megnyerte a tornát, a következő két CAN-kupán viszont el sem indult: 1996-ban Nigéria visszalépett a szerepléstől az országban lévő politikai válság miatt, mire az Afrikai Labdarúgó-szövetség kizárta a válogatottat a következő kontinensviadalról. Két évvel ezelőtt viszont rendezőként szerepeltek a tornán, és Nigériában mindenki azt gondolta, hogy csak a Szuper Sasok szerezhetik meg az aranyérmet, de végül a döntőben tizenegyesekkel alulmaradtak Kamerunnal szemben.

A nigériaiak most is esélyesnek számítanak, azonban nem is róluk lenne szó, ha a felkészülés során nem akadtak volna problémák. Először az okozott gondot, hogy a két Angliában légióskodó játékos, Nwankwo Kanu és Celestine Babayaro csak egy héttel később érkezett meg az edzőtáborba, de mint kiderült, erre külön engedélyt kaptak a szövetségi kapitánytól. A focisták később azon "rágtak be", hogy a szövetség - rossz szokásának megfelelően - még mindig nem fizette ki nekik a kvalifikációért járó prémiumot, nem is beszélve az előkészületi mérkőzéseken aratott győzelmekért járó pénzről.

A csapat nem volt hajlandó elutazni az Egyiptom ellen lekötött barátságos mérkőzésre, amíg a dolgot nem rendezték. A játékoskeret alapján így is a Szuper Sasok számítanak az egyik legesélyesebb gárdának, bár a csoportból való továbbjutás sem lesz egyszerű a számukra.

Ajánlat:

Korábban: