Fogy a türelem Houllier-vel szemben

A Liverpool FC fejlődése Gérard Houllier irányítása alatt egészen a legutóbbi szezonig töretlen volt, az előző pontvadászatban azonban csak ötödik lett a csapat, és így lecsúszott a BL-ről. A bajnoki cím már ebben az idényben is csak távoli álomnak tűnik, sőt, a Vörösöknek a Bajnokok Ligáját jelentő negyedik helyért is nagyon meg kell majd küzdeniük, márpedig a klub nem engedheti meg magának, hogy ismét lemaradjon a legrangosabb európai kupasorozatról.

Amikor Gérard Houllier 1998 őszén a Liverpool FC egyedüli vezetőedzője lett (előtte pár hónapon keresztül Roy Evansszel közösen látták el ezt a feladatkört), a Vörösök fanatikusai nem nagyon örültek kinevezésének, hiszen a francia szakember szerződtetésével egy hosszú hagyomány szakadt meg. Korábban ugyanis évtizedeken keresztül csak olyan menedzser ült a gárda kispadján, aki korábban játékosként is megfordult a klubban.
Hogy Houllier mégis nagy népszerűségre tett szert az Anfield Roadon, az a kiváló szakmai munkáját dicséri: az első szezont leszámítva, amikor csak hetedik lett a csapat, a Liverpool FC fokozatosan lépett előre. A szakvezető igazolásai, amelyek miatt pedig kapott hideget-meleget, egytől egyig bejöttek (gondoljunk csak Sami Hyypiäre, Stéphane Henchoz-ra, Markus Babbelre vagy Dietmar Hamannra), miközben a gárda előbb negyedik, majd harmadik, 2002-ben pedig második lett a bajnokságban, és ki felejthetné el a 2001. esztendő kupasikereit?

A sorozat méltó betetőzése a bajnoki cím lett volna, ám a legutóbbi szezonban a 'Pool alaposan visszaesett: 2002 végén sorozatban 13 mérkőzésen keresztül nem tudott nyerni, márpedig ilyen rossz szériára utoljára 80 évvel korábban volt példa. A Vörösök végül csak ötödikek lettek, vagyis lemaradtak a Bajnokok Ligájáról, és bár a gárda megnyerte a ligakupát, a szurkolók nem voltak teljesen elégedettek a francia mesterrel. Általános volt a vélemény, hogy még egy ilyen szezont nem engedhet meg magának az együttes, éppen ezért a nyári felkészülést, illetve az átigazolási szezon eseményeit nagy várakozás előzte meg.

Az egyesület vezetése végül nem erőltette meg magát túlságosan a játékospiacon, legalábbis ahhoz képest, amit előzetesen vártak a szakértők, hiszen csak négy új labdarúgó érkezett a klubhoz, ráadásul közülük ketten hivatalosan már korábban is az egyesület játékosai voltak: a két francia tini, Florent Sinama-Pongolle és Anthony le Tallec az előző szezont kölcsönben az AC Le Havre-ban töltötte. A védelem jobb oldalára megszerzett ír Steve Finnanért egyetlen fontot sem kellett fizetni a Fulham FC-nek, lévén a focistának lejárt a szerződése, így egyedül Harry Kewellért adott ki pénzt a klub. Igaz, ő sem került valami sokba, a mindössze ötmillió fontos vételár csekélységnek számított ahhoz képest, hogy hány csapat érdeklődött az ausztrál szélső iránt. Az ő leigazolásától azt várták a fanatikusok, hogy a LFC végre szakít az "Owen-függőséggel", vagyis az alakulat nem támaszkodik majd túlságosan a válogatott csatár eredményességére.

Nos, 16 fordulóval a bajnokság kezdete után megállapítható, hogy Kewell beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen kiváló formában futballozik, és valóban csapata egyik legjobbja, ám a gárda ennek ellenére sincsen ott a bajnoki címért küzdő csapatok között, sőt, jelenleg a negyedik helyezett Fulham FC-től is le van maradva három ponttal. Az éllovasok már most nagyon elhúztak, a középmezőny pedig rendkívül szoros, így a Vörösök számára nem maradhat más cél, mint a negyedik hely megszerzése - na meg persze a minél jobb kupaszereplés, bár sokak szerint utóbbival nem sokat érnének, ha megint lecsúsznának a BL-ről. Már csak azért is, mert az utóbbi időben egyre több híresztelést lehetett hallani arról, hogy a gárda legnagyobb sztárja, Michael Owen nem szívesen maradna a klubnál, ha az megint "csak" az UEFA-kupáért hajt majd. A támadó persze cáfolta a távozásáról szóló híreket, ennek ellenére a szurkolók nagyon félnek attól, hogy a szakítás valóban bekövetkezik.

Kétségtelen tény, hogy a csapatnak az ősszel nem sok szerencséje volt a sérülésekkel, hiszen kulcsemberek egész sora dőlt ki: csak a Blackburn Rovers elleni találkozón súlyos sérülést szenvedett Jamie Carragher és Milan Baros is, Henchoz eddig csak elvétve játszhatott a szezon során, Hamann csak a minap léphetett először pályára, Owen is egyre több mérkőzést kénytelen kihagyni, a Newcastle United elleni bajnoki előtt pedig Finnan is a maródiak listájára került, így a védelemben a fiatal Jon Otsemobort volt kénytelen játszatni Houllier. Utóbbi mondjuk túlságosan nem keserítette el a drukkereket, akik leginkább a saját nevelésű fiatalok hiányát fájlalják, és nem tetszik nekik, hogy túlságosan sok idegenlégiós van a csapatban.

Az, hogy a francia tréner az elmúlt években olyan közönségkedvenceket küldött el a klubtól, mint Robbie Fowler vagy Jamie Redknapp, nem múlt el nyom nélkül (bár mindkét focista későbbi teljesítménye igazolta a mester döntését), és a fanatikusok nem örülnek neki, hogy a helyi ifjoncok helyett francia tizenévesek szerepelnek. A hatalmas tehetségnek tartott John Welsh eddig hét percet kapott a bajnokságban, a fiatal gólvágót, Neil Mellort (akitől pedig ebben a szezonban sokat vártak a drukkerek) kölcsönadták a másodosztályú West Ham Unitednek.