Eddigi legjobb szezonját zárta a Bolton

Ha valaki a szezon kezdetén azt mondja a Bolton Wanderers hűséges híveinek, hogy egy fordulóval a Premiership zárása előtt csapatuk a hetedik helyen áll majd, és a klubvezetés legnagyobb problémája az lesz, hogy leigazolja-e Rivaldót, akkor az illetőt valószínűleg azonnal az őrültekháza felé irányították volna. Márpedig most éppen ez volt a helyzet a Reebok Stadiumban, nem csoda, hogy a szurkolók maguk sem hittek a szemüknek, még úgy sem, hogy végül nyolcadik lett a csapat.

A 2001-es feljutást követően mindegyik szezonban az élvonalbeli tagság megőrzése volt a cél a Bolton Wanderers számára, amit az előző két idényben a klub csak nagy nehézségek árán teljesített: mindkét esztendőben csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy a csapat nem esik ki. A gárda szakvezetője, Sam Allardyce ezért azt szerette volna elérni, hogy a 2003-2004-es szezonnak nyugodtabb befejezése legyen, és ennek érdekében szokás szerint a nemzetközi játékospiacon nézett szét. A Bolton az elmúlt két évben arról híresült el, hogy rendre nemzetközileg is ismert focistákat szerződtetett: így került a klubhoz Augustine "Jay-Jay" Okocha, Youri Djorkaeff, Bruno N'Gotty vagy Iván Campo, és a sor a nyáron folytatódott: ezúttal Mário Jardel és Sztilianosz Jannakopulosz érkezett. Viszonylag gyengébb szezonkezdet után az ősz második felében aztán alaposan bele is húzott az együttes, és az évet a kiválónak számító 12. helyen zárta.

A fanatikusok azonban kicsit tartottak attól, hogy az év elején visszaesik kedvenceik teljesítménye, már csak azért is, mert az együttes legjobbjának tartott Okocha januárban elutazott az Afrika-kupára. Ehhez a kedvezőtlen tényhez társult még az első számú balhátvéd, Ricardo Gardner súlyos sérülése: a jamaicai válogatott labdarúgó a Manchester United elleni találkozón kapott egy rúgást a térdére, és hosszú időre kidőlt a sorból. A boltoni szurkolók azonban nem aggódtak, mert biztosra vették, hogy Allardyce szokásához híven a téli átigazolási időszakban megint lép valami váratlant, és megtalálja a két hiányzó utánpótlását. Nos, akik így gondolták, azoknak csak részben lett igazuk: a Wanderers ugyan valóban igazolt új labdarúgókat, de a problémát végül nem a jövevények oldották meg, azokat sikerült házon belül orvosolni.

Ami a balhátvéd pozícióját illeti, a klub két labdarúgót is szerződtetett erre a posztra: a Leicester Cityből a veterán Steve Howey érkezett, a Liverpool FC-től pedig a fiatal John Otsemobort vette kölcsön, de egyikük sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, csak elvétve kerültek be a csapatba. A védelem bal oldalán előbb Anthony Barness, majd pedig Simon Charlton lett a megoldás, és mindketten remekül helytálltak a számukra szokatlan szerepkörben. Okocha esete még egyszerűbben megoldódott: a nigériai játékmester csupán három mérkőzést hagyott ki a kontinensviadal miatt, és ezen a három találkozón a gárda nélküle is veretlen maradt. Howeyn és Otsemoboron kívül egyébként még egy focista érkezett a klubhoz, Allardyce Angliába csábította a korábban az AC Milannál és az Atlético Madridnál is megfordult Javi Morenót.

Mondjuk, a spanyol támadó sem zavart sok vizet a csapatnál, többnyire csak csereként lépett pályára, és egyetlen gólt sem szerzett, de így is többet szerepelt, mint a nyáron nagy reményekkel szerződtetett Jardel, akit még a télen elpasszoltak az olasz Anconának. A brazil csatár sem tudta tehát megoldani a Bolton fő gondját, jelesül, hogy a csapatnak nincs igazi gólvágója, aki szezononként 15-20 találatra lenne hitelesítve: a házi góllövőlistát végül Kevin Davies zárta az élen, aki tízszer volt eredményes. Igaz, ez is előrelépés ahhoz képest, hogy tavaly hét találat is elég volt ehhez a büszke címhez.

A Wanderers valódi gólvágó nélkül is remekül szerepelt, és még akkor sem került veszélybe, amikor márciusban egy három találkozóból álló vereségsorozatot halmozott fel. Ráadásul a csapat akkor sem állt le, amikor biztossá vált a bentmaradása: a 32. fordulótól kezdve sorozatban öt mérkőzést nyert, és így egészen a hetedik pozícióig kúszott előre (végül nyolcadik lett). Allardyce máris megkezdte a készülődést a következő idényre: a lejáró szerződésű futballisták közül Daviesszel (2005-ig) és N'Gottyval (2006-ig) máris meghosszabbította a kontraktust, és a hasonló cipőben járó Okochával, illetve Djorkaeff-fel is megkezdte a tárgyalásokat.

Nem is beszélve a lehetőséges erősítésekről: az AS Monaco horvát támadójáról, Dado Prsóról ugyan lecsúszott a klub (ő a skót Rangers FC-t választotta), de az Internazionaléban szereplő Matías Almeyda, az RC Deportivóban futballozó César Martínról vagy a Málagában profiskodó Miguel Ángel esetében egyelőre biztatóak a tárgyalások. És itt van még Rivaldo esete is: az egykori aranylabdás már orvosi vizsgálaton is átesett a Reebok Stadiumban, és egy-két héttel ezelőtt már rendkívül közel áll ahhoz, hogy megegyezzen a klubbal. Márpedig ha a brazil aláír a Boltonhoz, akkor későbbi szereplésétől függetlenül biztosan ő lesz az egyesület történetének leghíresebb labdarúgója.