A topligák közül talán a legizgalmasabb, és egyben a legkiegyensúlyozottabb szezont a német Bundesliga produkálta. A bajnok megint a Bayern München lett, de a Schalke végig ott volt a bajorok nyomában, a tavalyi bajnok Wolfsburg csak nyolcadikként zárt, a féltávnál kieső helyen álló Stuttgart pedig feljött a hatodik helyre. A válogatott csatárok siralmasan teljesítettek, Robert Enke tragédiája beárnyékolta a Hannover szereplését, Dárdai Pál pedig hiába lett a Hertha rekordere, a csapat kiesett az élvonalból. Tíz dolog, amire emlékezni fogunk a 2009-2010-es idényből
- Ez volt a Premier League: Chelsea-arany, Portsmouth-csőd, Terry-affér
- Mutu-dopping, Koman-gól, Juve-bukás - ez volt a Serie A
- Ez volt a Primera División: Messi-varázs, Real-kudarc, Vadócz-gólok
Van Gaal bízik a fiatalokban
A Bayern München szurkolóinak korábban mindig az volt az egyik legnagyobb fájdalmuk, hogy kevés a saját nevelésű játékos a csapatban, ám Louis van Gaal érkezésével ez megváltozott. A holland szakember csak a pályán nyújtott teljesítmény alapján állította össze együttesét, sőt, valószínűleg sokkal jobban kedveli azokat a játékosokat, akiket ő talál ki, hiszen feltétel nélkül elfogadják az elképzeléseit.
Így aztán Holger Badstuber és Thomas Müller ismeretlen fiatalból alapemberré vált a bajnokcsapatban, de sok lehetőséget kapott Diego Contento is, David Alaba pedig a klub történetének legfiatalabb futballistája lett.
Magath sokadszorra bizonyított
De nem Van Gaal volt az egyetlen edző, aki gond nélkül bedobta a mély vízbe azokat a játékosokat, akikről úgy gondolta, hogy megállják a helyüket a Bundesligában. A Schalke szakvezetője, Felix Magath pontosan egy csapatra való olyan labdarúgót szerepeltett az idény során, akik ebben a szezonban debütáltak az élvonalban, és közülük senki sem volt idősebb 25 évesnél.
Gelsenkirchenben érvényesült a mennyiség átcsap minőségbe tézis, hiszen a Schalke alkalmazta a legtöbb játékost a szezon során, de így is végig harcban volt az aranyéremért, és a végül megszerzett második hellyel is maximálisan elégedett lehet. Magath pedig immár sokadszorra bizonyította, hogy fantasztikusan érti a szakmát, és képes kihozni a maximumot a rendelkezésére álló keretből.
Hullottak a szakvezetők
A szakvezetők főszereplők voltak az idény során, hiszen a klubok majdnem fele edzőt cserélt. Nyolc klub fejezte be más trénerrel a bajnokságot, mint akivel elkezdte, és két egyesület kétszer is váltott. A Bochumnak ez nem jött be, hiszen végül kénytelen volt elbúcsúzni a legjobbaktól, a Hannover viszont megmenekült azt követően, hogy Mirko Slomka vette át a gárda irányítását. Stuttgartban is bejött a váltás, a Herthát viszont ez sem mentette meg a kieséstől.
Stuttgarti hullámvasút
Ha már az edzőcseréknél tartunk: a svábok két ellentétes formát mutattak a két szakvezetővel. Ősszel Markus Babbel vezette a csapatot, az eredmények pedig katasztrofálisak voltak: 15 forduló után az együttes a 15. helyen állt a tabellán, vagyis a kiesés ellen küzdött. Babbel menesztése, illetve a svájci Christian Gross kinevezése azonban egy csapásra mindent megváltoztatott: a bajnokság második felében egyetlen csapat sem szerzett több pontot a stuttgartiaknál, idén mindössze két vereséget szenvedtek, és ennek köszönhetően a hatodik helyen zártak, így indulhatnak az Európa Ligában.
Leverkusenben megint lemaradtak
Fordított utat járt be viszont a Bayer Leverkusen, amely a jelek szerint nem tudja levakarni magáról az örök vesztes jelzőt. A csapat fél távnál veretlenül állt az élen, sőt, még a 23. forduló után is vezette a mezőnyt. Miután azonban elszenvedték az első vereségüket, a csapat valósággal összeomlott: az utolsó 11 mérkőzésből csak kettőt tudott megnyerni, és így nem hogy a bajnokságot nem nyerte meg, de még a dobogóról is lecsúszott.
A Bayer végül a negyedik helyen végzett, annak ellenére, hogy csak az aranyérmes Bayern szenvedett kevesebb vereséget. Azt is mondhatnánk, a leverkuseniekből hiányzik a gyilkos ösztön, hiszen rengeteg döntetlent (14-et) játszottak.
Szép és csúnya berlini rekordok
A Bundesliga kiegyensúlyozottságát és kiszámíthatatlanságát mutatja, hogy a tavalyi bajnok Wolfsburg ezúttal csak nyolcadik lett, a 2009-ben negyedik Hertha pedig kiesett. A berliniek ráadásul menet közben több negatív rekordot is megdöntöttek: Dárdai Pál együttese az ősszel egyetlen mérkőzést nyert, és bár tavasszal összekapta magát a gárda, az Olimpiai-stadionon átok ült.
A 17 hazai találkozóból csak egyszer vonult le győztesen a csapat, márpedig ilyen rossz otthoni teljesítményt soha egyetlen csapat sem nyújtott a Bundesligában. Azért akadt egy berlini rekord, amely legalább a magyar drukkerek számára örömteli: Dárdai ugyanis immár a klub történetének legtöbbször pályára lépett labdarúgója az élvonalban. A jubileum azonban nem a legszebbre sikerült: a drukkerek miatt Palinak is menekülnie kellett a gyepről.
Enke tragédiája
A Hannover válogatott kapusa, Robert Enke tavaly novemberben öngyilkosságot követett el, ami nem csak Németországot, hanem az egész világ futballközvéleményét megrázta. Mint kiderült, Enke évek óta depresszióval küzdött (nem tudta feldolgozni kétéves kislánya 2006-ban bekövetkezett halálát), amiről azonban a családján és az orvosán kívül senki sem tudott.
Halálát követően a hannoveri gárda is mély gödörbe került, a következő 12 mérkőzésen mindössze egyetlen pontot szerzett, és úgy tűnt, hogy semmi sem menti meg a kieséstől. A hajrában azonban összekapta magát az együttes, és az utolsó tíz bajnokin 16 pontot gyűjtve megőrizte élvonalbeli tagságát. Nem csoda, hogy az utolsó fordulóban a Bochum ellen aratott győzelem után a játékosok elérzékenyültek.
Hol vannak a német gólok?
A szövetségi kapitány, Joachim Löw számára érdekes dilemmát hozott az idény, a válogatottnál számításba vett csatárok ugyanis nem remekeltek. A nyáron a Bayern Münchenbe igazolt Mario Gomez legalább eljutott tíz találatig, de ő is sokat volt kispados a bajoroknál, Miroslav Klose pedig a szezon második felére kiszorult a kezdő tizenegyből.
Ő csupán egyetlen gólt szerzett a bajnokságban, Lukas Podolski pedig még rosszabbul járt. Hiába igazolt vissza nevelőegyesületébe, a Kölnbe, egyetlen gólt sem lőtt a szezonban, pedig rendszeresen pályára lépett. Ennek ellenére mindhárman ott lesznek a világbajnokságon, ellentétben Kevin Kuranyival - aki hiába szerzett 18 gólt, Löw nem számít rá.
A legeredményesebb légiós
A gólkirályi cím végül a bosnyák Edin Dzekóé lett, de a légiósok közül nem csak ő írt történelmet a Bundesligában. A nyáron a Werder Bremen által a Chelsea-től végleg megvett Claudio Pizarro ugyanis 16 találatot szerzett, amivel az ötödik lett a góllövőlistán, de ennél sokkal fontosabb, hogy az utolsó fordulóban elért találata már a 133. gólja volt a Bundesligában.
Márpedig a külföldi játékosok közül ennél többet senki sem szerzett a német élvonalban, Pizarro beállította a brazil Giovane Élber rekordját. Mivel szerződése még két évig érvényes, valószínűleg már nem kell sokáig várni arra, hogy Pizarro egymaga tartsa a csúcsot.
A repülő hollandi
Az idény legjobb játékosa is egy külföldi lett, legalábbis a Kicker osztályzatai alapján, és nehéz lenne vitatkozni a szaklap értékelésével. Arjen Robben ugyanis jött, látott és győzött: a Real Madridtól megvett szélső a negyedik fordulóban lépett először pályára, rögtön két gólt szerzett, és a maximális osztályzatot kapta a Kickertől. Robben végül 16 góllal és hét gólpasszal zárta az idényt, és immár a negyedik országban szerzett bajnoki címet: korábban volt már aranyérmes Hollandiában, Angliában és Spanyolországban is.